A tengeri vetésterülete közel harmadával visszaesett: míg 2022-ben 1 millió 50 ezer hektáron, idén már csak valamivel több, mint 746 ezer hektáron termesztették. A takarmánycélú termesztés mellett a vetőmag-szaporítás is jelentősen csökkent: 2023-ban kevesebb, mint 28 ezer hektáron állítottak elő vetőmagot.
A termőterület csökkenésének oka lehet a bizonytalanná váló termeszthetőség, pontosabban az időjárási anomáliáktól való félelem – gondoljunk vissza 2022-re, amikor a kukorica jelentős része lénye-gében elégett a rendkívüli aszályban. A csökkenés másik okaként tekinthetünk az orosz–ukrán háború negatív következményeire. Utóbbi probléma kivédésére két irányt választottak az Ukrajnával szomszédos országok: Magyarország, Szlovákia és Lengyelország nemzeti hatáskörben korlátozta egyes ukrán mezőgazdasági termékek országukba történő bevitelét, míg Románia jelentős tengeri kikötő és szárazföldi, főképp vasúti infrastruktúra-fejlesztésbe kezdett, hogy az ukrán gabona egyik legfontosabb tranzitországává válhasson. Az orosz–ukrán háború egyszer véget fog érni, az infrastruktúra-fejlesztések pedig hosszú távú előnyt jelenthetnek. Az Európai Tanács októberi jelentése szerint a háború miatt jelentős területen nem lehetett vetni, ezért Ukrajna gabonatermelése 29 százalékkal esett vissza, azonban így is 2024. június végéig 19 millió tonna kukorica kerülhet a nemzetközi piacokra.
Fajtaválasztásnál a középkorai és középérésű fajtákat preferálják a termelők, hiszen ezek termésmennyisége jelentősen meghaladja a korai hibridekét. Az éghajlatváltozás miatt rövidebb tenyészidejű hibridek biztonságosabban termeszthetők, mint a még nagyobb termésátlagot ígérő kései fajták, hiszen a hosszú tenyészidő sok kockázatot rejthet, virágzásuk idejére nagy légköri aszályok várhatók, ami jelentősen csökkenti a megtermékenyülés esélyét. Az alacsonyabb FAO-számú fajták preferenciájának oka, hogy virágzásuk általában megelőzi az aszályos időszakot, így a pollen nem hal el, biztonságosabb a megtermékenyülés. A korai fajtákkal szemben általános elvárás, hogy jó hidegtűrő képességgel rendelkezzenek, így a korai vetést jól viseljék, a vetés után gyors kezdeti fejlődésűek legyenek, erős, dőlésre nem hajlamos szárat fejlesszenek, a cső és a csőállás homogén legyen, illetve a csőbetegségekre (például a csőfuzáriumra) toleranciával rendelkezzenek, valamint érés során gyors vízleadásra legyenek képesek (főképp ilyen energiaárak mellett!).
Hogy mi lesz a világhírű magyar kukoricatermesztéssel hosszú távon, az igen bizonytalan. Vannak, akik szerint a kukorica komoly vetélytársa lehet a cirok, hiszen sokkal biztonságosabban termeszthető, míg mások szerint az ál-lattenyésztés fehérjeigényét kielégítő, ám óriási európai piaci hiánnyal küzdő szója fogja „lemorzsolni” a kukoricát a trónjáról…
A kukoricatermesztés sikerének egyik kulcsa a megfelelő talajelőkészítés. A kukoricatermesztésben is folyamatosak a kísérletek – a talajélet és talajerő megőrzése szempontjából igen hasznos –, a forgatás nélküli talajművelés („no till”) kidolgozására, eddig nem egészen kielégítő eredményt hozott, sőt az USA kukoricatermő vidékén, az ún. Corn Belt régióban is csökkent a no till területek aránya. Ennek két oka is van: egyrészt a növény nehezebben fejlődik, gyenge termést köthet vagy meg sem termékenyül a tömörödött, kemény talajon, másrészt a tarlón hagyott szármaradványok a kukoricamoly és kukoricabogár számára valóságos „paradicsom”, az itt kitelelő lárvák a következő vetést nem csupán rágásukkal károsítják, hanem a sebzett részeken tovaterjedő, másodlagos fuzáriumfertőzés fogyaszthatatlanná teszik a termést. A bogár ellen legjobb védekezés a vetésforgó alkalmazása, míg a molyt az őszi mélyszántással lehet kordában tartani. A védekezés harmadik lehetséges útjának tekintik a génmódosított kukoricafajták termesztését, de ez számos további kérdést vet fel.
Jelenleg zajlik az Európai Unió NGT (New Genetic Technics, Új Génszerkesztési Technológia, Precíziós Nemesítés) jog-alkotása, a jogszabálytervezet nemzeti szintű véleményezése. Az egyes szak-mai körökben igen eltérő álláspontok születtek, egyesek a technológiai lépéstől várják az agrárium – versenyképességének megőrzését – megújítását, míg mások „álruhába bújtatott” GMO-nak tekintik azt. A Magyar Országgyűlés az EU NGT-jogszabálytervezetéről október 25-én határozatban foglalt állást, amely szerint az sérti a szubszidiaritás el-vét, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely nemzeti hatáskörbe rendelné az új génszerkesztési technológiákról való döntést. Ez a határozat – legalábbis a kukorica esetében – biztos, hogy hosszú távon meghatározza majd a nemesítési irányokat.
Dr. Kerényi-Nagy Viktor
Vetőmag Szövetség és Terméktanács
