Támogatók:

Egy a cél: növelni a magyar gazdák digitális fejlettségét

Tervek és eredmények

A precíziós gazdálkodás fogalma elég hosszú ideje ismert már az országban, az utóbbi években viszont sokkal inkább kezdi ezt felváltani az agrárdigitalizáció. Ennek oka, hogy a szántóföldi növénytermesztésnél úgy lehet ténylegesen megvalósítani az adat­alapú, helyspecifikus gazdálkodást, ha az összes gazdálkodási gyakorlatot digitális alapokra helyezzük. Természetesen mechanikus és fizikai beavatkozások, valamint gépek szükségesek az eszközhasználathoz, például talajműveléskor. Ám abban, hogy ezek minden szempontból a lehető legjobban működjenek, egyre nagyobb az elektronika szerepe. A technológiai gyakorlaton belül lehetővé válik az adatalapon történő munkavégzés, az agrárdigitalizáció. Ebben nemcsak gyűjteni kell az adatokat, hanem gazdálkodási rendszerben gondolkodva elemzéseket kell végezni, folyamatokat, vezérléseket kell meghatározni. Az agrárdigitalizáció ebben sokkal előbbre viszi a termelőket, mint a pusztán precíziós szemlélet. Ahhoz, hogy a technológiai igény és gyakorlat kiegészüljön ezzel a digitalizációs szemlélettel, ezt elősegítendő a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” pályázat nagyon jó szolgálatot tesz. Sajnos a gazdák egy része a támogatást gépberuházásként értékelte, a megoldások pedig sok esetben azon múlnak, hogy a fejlesztéseket a gazdák valóban meg tudják-e csinálni. Fontos, hogy a pályázat lehetőségei között a régi gépek felokosítása is szerepelt, ami szintén egy jó irány a technológiák javítására. Sokan túlgondolták az új gépek megszerzésének jelentőségét, nem a rendszer megfelelő, szolgáltatásokkal támogatott felépítésére törekedtek, így nem feltétlenül lesz valós digitális megoldásuk. Ennek megváltoztatására piaci edukációra van szükség. Az egy dolog, hogy a gazdák megvásárolták az eszközöket, amikkel képesek megvalósítani a precíziós gazdálkodási gyakorlatot, és gyűjtik az adatokat a termelésben, ám egyelőre sok helyen csak szigetszerűen működő megoldások jönnek létre. Ezek nem tudnak beintegrálódni a gazdálkodási rendszerbe, és nem lesz hosszú távon hatékony és fenntartható az eredmény, a fejlesztés kimerül a gépvásárlásban. Így pedig a digitalizáció nem éri el a célját. A digitális átállásra ösztönző, precíziós pályázatban a szolgáltatásra az elnyert összeg 7 százalékát kötelezően igénybe kell venni. Ha valaki jól gondolkodik, ehhez saját magát segítendő olyan partnert és/vagy szolgáltatót választ, aki hosszú távon is fogja a kezét, támogatja a digitalizáció útján.

A szakmailag megfelelő szolgáltató ezenfelül úgy adja át a megoldásokat, hogy a gazda maga is megtanulja, miért van szükség az adatgyűjtésre, hogyan tudja pontosan megtenni ezt. Megérti, hogyan tudja elősegíteni ezeket felhasználni úgy, hogy az információk egy minőségi döntéshozatali rendszerbe kerüljenek, ezekből pedig minőségi döntések szülessenek, amelyek hatékonyabbá teszik a termelést. Sajnos sokszor érezhetik úgy a gazdák, hogy egy sötét erdőben elengedett kézzel sétálnak, és nem tudják, melyik a helyes irány a saját gazdaságuk gyakorlatában. Ugyanakkor egyre több helyen kezdenek kialakulni olyan partneri kapcsolatok is, amelyeknél tudatosul a gazdákban az agrárdigitalizáció jelentősége. Ehhez az eszközök, megoldások, programok egyre hatékonyabbak, így egyre egyszerűsödő döntéshozatali rendszerrel tudnak dolgozni. A pályázat sokat segített ebben az erre nyitott gazdáknak. Azt hozzá érdemes még tenni, hogy a megvalósítás szakaszában több nehezítő körülmény is befolyásolta a magyar mezőgazdaság mindennapjait. A minket körülvevő helyzet, az inputanyagárak emelkedése miatt egyre inkább rákényszerülünk az észszerűsítésre, ezáltal azokat a döntéseket, amik a kijuttatásokhoz szükségesek, úgy hozzuk meg, hogy megnézzük, megéri-e vagy sem. A döntést befolyásolniuk kell az elvárásoknak, melyeknek nem szabad irreálisnak lenniük.

Azzal, hogy a magyarországi agrárdigitalizáció elindult és a gazdaságméreteket nézve tőkeerős nagyüzemek járnak a fejlesztés útján, folyamatosan érkeznek a tapasztalatok tőlük. A következő lépés, hogy a kisebb gazdaságokkal rendelkező üzemeknél is nagyobb tömegben elindítsuk a digitalizáció támogatását. Náluk a méretből adódóan nem biztos, hogy a gépet, mint alapeszközt kell fejleszteni, hanem inkább a szolgáltatási digitalizációs folyamatot volna érdemes előtérbe helyezni. Hatalmas húzóereje van annak, ha a középméretű gazdaságok megfelelő fejlesztésével egy nagyfokú előrelépést lehet tenni a gazdák digitális érettségében. Lényeges változást hozna, ha a teljes gazdatársadalom egy szinttel feljebb lépne a saját, jelenlegi állapotából. Aki eddig kockás füzetbe írta a számait, az digitálisan gyűjtsön adatot, aki pedig már online gyűjti, használjon megfelelő döntéstámogatási rendszert. Akinek ez is megvan, próbáljon ki eltérő megoldásokat, hogy rájöjjön, az adott zónákban mi a legjobb megoldás. Mindenkinek lehet és kell is fejlődni. Ezt hamarosan kötelezővé teszi és segíti az elektronikus Gazdálkodási Napló, valamint az elektronikus permetezési napló bevezetése is. Látszik, hogy a hatóságok és a szabályok is efelé terelik a termelőket. Fontos, hogy meglássák ezek előnyeit, hogy a változás nem azért van, hogy nekik rosszabb legyen, hanem mert a 21. század gazdálkodásához hozzátartozik, hogy legalább ilyen szintű tudással rendelkezzenek. Ez az életben maradás, a további fejlődés egyik kulcsa.

A KSH vonatkozó eredményei szerint a hazai gazdák közel 70%-a digitálisan írástudatlan, ami nagyon szomorú tény. Ezt az arányt mindenképpen csökkenteni kell, nekik is ismerkedniük szükséges a technológiával. A változás sokszor hozzáállás kérdése csupán, mert nagyon sok olyan idősödő gazdával találkozunk, aki már elkezdte vagy meg is valósítja a digitalizációt a termelésében, vagy a következő generáció digitális tudását és tapasztalatait használva jó irányba tereli az üzem folyamatait.

Kutatások és fejlesztések

A kutatásokból egyre több eredmény jut el a gazdálkodók felé, amiket nem biztos, hogy minden esetben értelmezni és használni tudnak. Jó példa viszont a tudásátadás sikerére, ahogy a vetőmag-nemesítőházak a vizsgálati adataik alapján megpróbálnak minden talajra, éghajlatra, évjáratra megfelelően segíteni a gazdáknak.

A nemesített vetőmagok jó tulajdonságait megmérik, megmutatják, statisztikába rendezik, egyre inkább elérhetőek az interneten a hibrid tőszámajánlások. A növényi kutatások évjárathatásai ugyancsak bent vannak a rendszerben, ezeknek a vizsgálatoknak időnként egy-egy „pofont” ad a természet. Mert bárki bármivel is próbálkozik, a beállított kísérletek sok esetben összeomlanak az extrém éghajlati viszonyok miatt. Könnyen előfordul, hogy a kukorica nyár közepén még nagyon szép, augusztusban aztán bemutathatatlan állapotba kerül. Sok türelem kell a folyamathoz, a vizsgálatokhoz is. Nagyon jó eredmények jönnek az egyetemekről, kutatóintézetekből, valamint egyre több adat gyűlik össze a szolgáltatóknál, továbbá kiemelten fontos, hogy a meglévő gazdálkodói tapasztalat sok helyen kibővült egy adatalapon nyugvó tudássá. Aki odafigyel ezekre, hasznosíthatja, képletezheti az adatokat. A gazdák saját maguk egyszerű, gyakorlatias kutatások, vizsgálatok elvégzésével helyspecifikusan, az adottságoknak megfelelően ismerhetik meg a területeiken valóban működő megoldásokat.

A modernizáció célja észszerűsíteni, gazdaságossá tenni a munkafolyamatokat. A termelők legtöbbször csak olyan dolgot próbálnak ki, amiben hisznek, hogy sikere lehet és még így is van, ami nagyon félrecsúszik. A fejlesztések fő iránya továbbra is a digitalizáció, ehhez nagyon sok minden elérhető a hazai gazdálkodási rendszerben. Azt kell elérni, hogy a fejlesztések komplex rendszerré álljanak össze, a munkaműveletek, a technológiai folyamatok rutinná váljanak.

Több gazdaságban végzik kiemelkedően magas minőségben a precíziós vetést, valamint a helyspecifikus inputanyag-kijuttatást. Időnként azonban előjönnek azok a bizonytalansági tényezők, amelyekkel nehéz számolni; például a talajtulajdonságokból vagy a víz eloszlásából adódóan nem feltétlenül jönnek be a gondolatok és a tervek. Ilyenkor is türelemre van szükség, időnként szerencse kérdése az eredmény.

A nagyobb szolgáltatók abba az irányba fejlesztenek, hogy minél kevesebb gazdálkodói beavatkozásra legyen szükség. Minél kevesebbet kelljen állítani a rendszereken, minden döntés jó legyen, ember- és gépkezelő-függetlenné igyekeznek tenni a műveleteket.

A technológiai elemek komplex szemlélete alapvető fontosságú annak érdekében, hogy összeálljon egy teljes növénytermesztési sor, a talajvédelem megfelelően működjön. Sokszor és sok helyen látjuk, hogy a gazdák nem az aktuális időszaknak és körülményeknek megfelelő beavatkozást alkalmazzák. Nem azt teszik, amit a természet (mért adatai) szerint csinálniuk kellene. Rutinból dolgoznak és ezzel hibáznak.

A digitális szolgáltatók igyekeznek minél jobban hozzásegíteni a termelőket ahhoz, hogy megtalálják a pályázatnak megfelelő megoldásokat. Segítséget nyújtanak a döntéshozatalban és a bizonytalansági helyzetekben. Fontos, hogy rengeteg adat és elég sok információ elérhető a műholdas távérzékelésben, ezért egyre több cég így segíti hozzá olyan döntések meghozatalához a gazdákat, amelyek kedvezően befolyásolják a termelés hatékonyságát. Alapvető és hasznos az érési gyorsaság vizsgálata a teljes művelt területre, ennek alapján pedig a betakarítás megszervezése.

A folyamatosan fejlődő műszaki megoldások láttán kapkodjuk a fejünket, rengeteg újdonság jön ki, az okostelefon pedig a gazdák keze ügyében is mindig ott van, ezekről értesül. Ugyanakkor szolgáltatói, kamarai, államkincstári szempontból nagyon fontos, hogy ezek mennyire működnek. Nagyon nehéz naprakésznek maradni, pedig a gyors változások, az újdonságok követése létfontosságú. Előfordul, hogy jön egy új technológia, amit megtanulunk használni, a kutatásoknál jó dolgokat tapasztalunk és gondolunk róla, majd egy újabb vizsgálatsorozat során kiderül, hogy nem megfelelően szabályozott és nem feltétlenül kutatták meg az egész szakterületet. Tipikus példa erre a drónos permetezés, a cseppméret, a szélerősség, az elsodródás kérdése.

Ráadásul sok helyen nincsenek meg a valós tapasztalati képletre alapulva kiképzett emberek, nagyon kevés az, aki megfelelő szakmai és gyakorlati tudással rendelkezik az agrárdigitalizáció gyakorlatának véghezviteléhez. Ezért rengeteg környezetvédelmi probléma és hiba lehet, ami negatív irányba mozdíthatja el a megítélést. Ha egy területen drónos növényvédelmi kezelést végez valaki és utána még a szomszédos fasoron is látszik a ténykedésének eredménye, nem a jó működést bizonyítja. Rengeteg kutatásra van szükség, az eredményeket pedig jól kell átültetni a gyakorlatba. A drónos permetezést hazánkban egyelőre kutatásra lehet használni, de a gyakorlat sokszor kiforratlan még. Továbbá szükség van a megfelelő szabály- és keretrendszerre. Ettől függetlenül persze folyamatosak a fejlesztések és több, a növényvédelemhez kapcsolódó előremutató eszközhasználatra is látunk példákat. A modern szenzortechnika alkalmazásával például akár 70–80% vegyszermegtakarítást is el lehet érni. A technológia kezelése nem egyszerű, megfelelő műszaki felkészültségre van szükség a pilóták részéről. Az eszközöket használni is tudni kell. Persze vannak nagyon ügyes gépkezelők az országban, például a hetedik részben beszélgettünk néhányukkal.

Ahol ők éretten állnak a fejlesztésekhez, értenek a dolgukhoz, nagyon jó eredményeket lehet elérni a technológiával. Komoly megtakarítást és környezetvédelmi eredményeket hoz, ha a gépkezelő is komolyan veszi és érti az agrárdigitalizációt.

Szerencsére hazánkba is folyamatosan érkeznek a kutatási eredmények, ezeket igyekeznek minél gyorsabban behozni a külföldi cégek is, mert a magyar mezőgazdaság innovatív, itthon a szakemberek jól használják a lehetőségeket. Megvannak a mintagazdaságok, ahová ezeket a fejlesztéseket be lehet vinni. Sok adatunk van arról, hogy hol vannak olyan gazdaságvezetők és gépkezelők az országban, akik alkalmasak arra, hogy megvalósítsák az agrárdigitalizációt.

Képzések, tantárgyak és oktatás

A precíziós gazdálkodás oktatásáról az agráregyetemek eltérő szemléletben gondolkodnak, Debrecenben például alapképzést is meghirdettek. Ez az egyik út.

A másik irányzat, amit a gödöllői központú MATE követ, hogy nem külön hirdetjük meg a képzést, hanem az oktatás elemeibe beépítve jelenik meg a szaktudás átadása.

A MATE oktatási rendszerén belül a precíziós gazdálkodást nem kizárólag önálló tantárgyként kezeljük. Természetesen van ilyen nálunk is, de mivel az adatalapú mezőgazdasági gyakorlat interdiszciplináris (tudományterületeken átívelő, azokat összekapcsoló), nagyon összetett munkafolyamat, többek között digitalizációt, automatizációt, szenzortechnológiát, informatikát, növénytermesztési és talajtani gyakorlatot tartalmaz. Mivel sokrétű tudásanyagot foglal magába, számunkra észszerű, hogy minden alaptantárgynál a precíziós gazdálkodási technológia éppen aktuális tudását építjük be az oktatási anyagba. Megtanítjuk a hallgatóinknak az aktuális ismereteket, a végzett mérnökök tudni fogják alkalmazni a precíziós technológiát. A precíziós lesz az új normális.

Fontos még a precíziós mezőgazdasági szakmérnöki képzés is, amelyen a már végzett hallgatók szakmai továbbfejlesztése történik. Ezekre is szükség van, az elmúlt évek tapasztalatai alapján jól működnek. Sokat segít abban, hogy a digitális átállás pályázathoz nem csak papírokat, hanem tudást ad. A hallgatók minden, általunk ismert képzőhelyen megkapják ezt, egyúttal van köztük eltérés is. Mindegyik egyetem a megfelelő alapképzésből kiindulva igyekszik kidomborítani azokat az erősségeket a szakmérnökök oktatásában, amelyek náluk magas szinten működnek. A képzések egyik legizgalmasabb része, hogy az újdonságként érkező tudást és fejlesztéseket le tudjuk fordítani a gyakorlat nyelvére. Ezeket vizsgálni, kutatni, valamint a használatukat megtanulni kiemelten fontos.

Az agráradatok feldolgozása

Minden egyes évet, melynek során nem gyűjtünk adatot, elvesztegettünk. Ezért is jó tapasztalni – és sokszor találkozom is – az országot járva olyan gazdával, aki ugyan egyelőre még nem tudja feldolgozni az adatokat, de gyűjti azokat, mert tudja, hogy később szüksége lesz majd a felhasználásukra. Előfordul, hogy 3–5 éve a hozamtérképek megvannak, amiket lehet ezekből, térinformatikai rendszerben gondolkodva és abba helyezve tárolnak, de a továbbiakban még nem foglalkoznak velük, nem elemzik az adatokat. Ez hatalmas előny a döntéshozatalban, ha a jövőben érkező szaktanácsadó és adatfeldolgozó szakember rálát majd az anyagokra, ahhoz képest, mint amikor semmiből indulunk ki és csak elméletben, beszélgetések alapján tudunk gondolkodni.

Tehát az első és legfontosabb az adatok gyűjtése, valamint azoknak a megfelelő térinformatikai rendszerben történő tárolása. Ezáltal tudjuk feldolgozni az adatokat, ezekkel tárjuk fel az összefüggéseket a különböző környezeti elemek és a megfelelő művelési gyakorlatok között.

A térinformatika tudása

Senki nem várja el a termelőktől, észszerűtlen is volna, hogy komplex térinformatikai megoldásokat és rendszereket megtanuljanak. Erre nincs is szükség, a szolgáltatók megteszik ezt nekik, helyettük. Ami viszont fontos, hogy a gazdálkodók értsék, miért fontos és szükséges a térinformatikai szemléletű adatgyűjtés. Ezzel rengeteg terhet le tudnak venni az adatfeldolgozók válláról. Ha látják a folyamat elemeit és végeredményét, hogy miket lehet megtenni a térinformatika segítségével, felismerik azokat a pontokat is, ahol egy kis változtatással, beavatkozással óriási támogatást lehet nyújtani az adatokat feldolgozó térinformatikusnak. Egyszerű példa a táblák kellő, egységes nevezéktana. A gyakorlati hibákat ki kell szűrni, hogy ne keveredjenek össze a rendszerben lévő adatok. A térszemlélet és az adatfelhasználás azért nagyon izgalmas, mert rengeteg olyan historikus adatot szolgáltatnak, amivel esetleg magyarázni tudják a táblán belül jelentkező különbségek okait. Sokszor látjuk az eltéréseket, de nem tudjuk megmondani az eredetét, és van, amikor a gazda jobban tudja ezt. Fontos látni, mik okoznak változást táblán belül, így tudunk hatékonyan beavatkozni. Ha minden adatot térszeméletben, azokat különböző rétegekben egymásra rendezve tudunk vizsgálni, akkor leszünk a megfelelő döntéshozatali helyzetben, mert látjuk az összefüggések és a változások okait is.

A térinformatikai rendszerek jelentősége pedig azért fontos, mert minden adat térhez köthető, másrészt pedig össze tudjuk bennük, általuk kötni a különböző adatainkat. Például egy távérzékelési adatot a hozamadatokkal összevetve segítséget kapunk a döntéshozatalban.

A távérzékelés: műholdak és drónok

Óriási előrelépések történtek itt is az elmúlt időszakban. 10–15 éve még nem volt megfelelő adatminőségű a műholdas távérzékelés, illetve a képfeldolgozás sem volt annyira egyszerű és egyértelmű, mint most. Nagyságrendeket csökkent, jóval rövidebb lett a képeket készítő műholdak visszatérési ideje, felgyorsult és részletesebb lett a technológia. A felhős égbolt okozta kihívások kevésbé okoznak gondot, mert a korábbi évi 8–10 kép helyett ma már több tucat, de akár több 100 is lehet a műholdfelvételek száma egy adott területről. Az ezekre épülő programok a döntés-előkészítési és a feldolgozási folyamatokat támogatva adatokat hoznak létre, persze ezt már pénzért cserébe. Az összeg viszont nem sok, akár évi 100 ezer forintért folyamatos műholdképek is rendelkezésre állnak. Az összes lehetőség ott van a tálcán, felkínálva a gazdáknak a saját tábláikról elérhető hasznos információkat. Így nem kell feldolgozást tanulniuk, hanem például eleve egy vegetációs index térképet kapnak, vagy a többféle adat alapján a szolgáltató által létrehozott kijuttatási, felhasználási térképeket használhatnak.

A drónos távérzékelés nagyon elterjedt és népszerű, ám kellő gyakorlat szükséges hozzá. Magyarországon ennek a feltételei adottak, többféle képesítés is szerezhető. A mezőgazdasági területek felett 120 méteres magassági korlátozást betartva, engedéllyel rendelkezve repülve, szabályosan elvégezhető az adatgyűjtés drónnal. Ugyanakkor komoly szoftveres hozzáértés kell a berepült területek adatainak feldolgozásához. Az átnézeti képek ugyanis nem mindig elegendőek, de sokszor hasznosak a határszemléknél. Felhős időjárás esetén a drón remek kiegészítője a műholdas megfigyelésnek. Amennyiben az adatfeldolgozás automatizált, sok hasznos információt tud szolgáltatni a drónos monitoring. Ezért sok helyen mára a gazdálkodási gyakorlat része, hogy készüljenek felvételek. Aki a napraforgó deszikkálását helyspecifikusan akarja végezni, jó lehetőség számára a drón, amivel kellő geográfiai felbontásban akár gyomtérképezés is elvégezhető. Összefoglalva az látható, hogy a tapasztalatgyűjtés időszakában járunk. Ahogy a szenzortechnológia fejlődik, egyre biztonságosabbá válik a mezőgazdasági drónos repülés is.

A drónos permetezés kérdésében nagyon finoman kell bánni a technikával, amit elősegítendő elkezdődtek a növényvédelmi drónpilóta képzések. Akkreditált képzőhelyek működnek és szükség is van rájuk. A vizsgák folyamatosak, több szakember is hivatalosan végzett. A kijuttatás gyakorlata viszont még szürke zóna, mert a szabályozás ugyan elkészült, de a vegyszerek drónnal történő kijuttatásának engedélyokiratai még nincsenek meg. Ezért a kutatási célon kívül egyelőre tilos a drónos permetezés. Több cég adott be kérelmet, több növényvédő szer engedélyezése halad már az útján, az idő itt is a fejlődésnek dolgozik. Az, hogy a beavatkozás technológiailag indokolt, nem kérdés. Amikor a művelt táblát taposni még nem lehet, ideális megoldás, ahogy a foltpermetezéshez is tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor fontos, hogy ne várjon senki lemosó permetezést a drónoktól, mert esetükben nincs meg az ehhez szükséges lémennyiség.

A dróntechnológia láthatóan egyre inkább terjedni fog. Az előzőekben említettekhez hasonlóan itt is összetetten, rendszerszemléletben érdemes gondolkodni. Fontos, hogy nem a gazdáknak kell megtanulniuk a kezelését, hanem szépen kialakul egy szolgáltatói réteg az olyan növényvédelmi szakértőkből, akik drónpilóták is és tudják kezelni, okszerűen alkalmazni az eszközöket, valamint a vegyszereket. Az élesedéshez hasznos lesz a digitális permetezési napló vezetése. Ha viszonylag könnyen lehetne regisztrálni ezeket az eszközöket és megoldásokat, érdemes elgondolkodni, hogy automatizálható-e a folyamat, mert ha tudjuk az alapadatokat a permetezésről, azok bekerülnek egy rendszerbe. A digitális napló automatikusan kitölti helyhez kötötten az adatokat, aztán pedig, ha megvan az információ, a tervek mellett a mért, megvalósult mennyiség is rajta lesz a térképeken.

A vetés és a tőszámszabályozás viszontagságai

A vetést illetően olyan pontos és precíz eszközök vannak már a gyakorlatban, hogy az ember azt gondolná, nincs már mit fejleszteni rajtuk. A gyártott szín, szint és technológia függvényében természetesen mindenki a lehető legpontosabb vetésre törekszik, a gépek gyönyörű szép munkát végeznek. Minden gyártó tisztában van a művelet jelentőségével. A vetés megismételhetetlen, egyszer kell és lehet jól végrehajtani, ennek a pontosságán múlik a gazdálkodás eredménye. Ha a mag megfelelően előkészített talajba és magágyba kerül, óriási előnyt jelent a növekedésnél. Ugyanakkor tapasztaljuk azt, hogy rendkívül nehéz meghozni a döntéseket, amelyek befolyásolják a vetést. A tőszám-differenciálásnál nem biztos, hogy a gazdálkodó minden esetben tudja, pontosan miért, mikor és hol érdemes az egyes mennyiségekkel dolgozni. Van még bőven fejlesztési irány és lehetőség, ehhez a technológia adott és rendelkezésre áll.

A fő kérdés, hogy hol vannak azok a döntéshozatali pontok, amelyek megadják, hogy kevesebb vagy több legyen területenként a tőszám. A meghatározásban van még bizonytalanság, sokszor megérzésre történik. A kockázatvállalás függvényében változik a tőszám-szabályozási hajlandóság, amiben nagyon sokat számít a termelői gyakorlat. A több 10 éves ismeretek segítik a termelőt, hogy eldöntse, elbír-e egy adott tőszámot a terület vagy sem. Persze kompenzálni lehet a tápanyag visszapótlásával is. Ám a kettőt külön, többször bemérve, bebizonyítva látszik, hogy külön-külön nem lesz akkora eredménye a technológiának, mintha komplexen, együtt használja egy termelő a megoldásokat. A javaslat, hogy aki tőszámot szabályoz, mindenképpen változtatható kijuttatási mennyiségben oldja meg a levél- vagy a műtrágya kijuttatását, mert ekkor tudja a legjobb eredményeket kihozni a területeiből.

A Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület

Az egyesületnek immár 120 feletti tagja van, és fontos 2022-es előrelépés, hogy a munkacsoportjai elkezdtek komolyabban megszerveződni. 2023-ban olyan típusú és horderejű nagy feladat, mint a 2021-es ECPA nemzetközi konferencia szervezése és annak elszámolása, nem lesz. Idén az egyesületi életet igyekszünk pezsgőbbé, aktívabbá tenni. Az elmúlt évek korlátozásai után, amikor nem tudtunk találkozni, elkezdődtek az egyesületi szakmai találkozók. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy elszabaduljunk a mindennapokból, beszélgessünk, tervezzünk, kapcsolatokat építsünk úgy, hogy az időtöltés része egy szakmai program is, amelyen mindannyian fejlődhetünk. Az előző ilyen program a KITE Zrt. vendéglátásában, Nádudvaron volt, ahol meglátogattuk a cég központját, a gépállomást és részletesen beleláttunk az alkalmazott precíziós szolgáltatásokba és megoldásokba. Nádudvar határában közgyűlést is tartottunk, ahol arra jutottunk, hogy ki kell terjeszteni a magyarországi precíziós gazdálkodási lehetőségeket. Fontos, hogy ne határoljuk, ne korlátozzuk le az egyesület tevékenységét, ne csak az országra vonatkoztatva működtessük a szervezetet. Ennek eredményeképpen megtörtént a névváltoztatás: az elnevezés rövidült, a „Magyarországi” első szó helyett immáron Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület vagyunk. Szeretettel várjuk a Kárpát-medence többi országából is a magyar termelőket, gazdálkodói szervezeteket és a digitális megoldásokkal foglalkozó vállalatokat. Örömmel számolhatok be róla, hogy a 2022. szeptemberi módosítás óta több, határon túli magyar taggal is bővült az MPGE.

Az egyesületi életet fenntartva továbbra is tervezünk szakmai programokat szervezni, illetve az alakuló, formálódó, egyre aktívabban működő munkacsoportokban elkezdtük a gyakorlati hatékonyság növelését célzó munkát.

További presztízs értékű elismerés az egyesület által megalapított Magyarország Digitális Agrárgazdaság Fejlesztéséért díj, amelyet olyan prominens szakemberek kapnak, akik egyrészt a háttérben tesznek rengeteget a technológia fejlődéséért és terjesztéséért, illetve olyan gazdákat igyekszünk kiemelni, díjazni és bemutatni, akik nagyot léptek előre a digitalizációs fejlesztéseikben. Idén már a harmadik alkalommal a PREGA konferencián adtuk át ezeket. A díj azért jelentős, mert egy olyan szervezettől érkezik az elismerés, amely ténylegesen a szakma digitalizációs élvonalát fogja össze.

A Digitális Agrárakadémia éve

A Digitális Agrárakadémia (röviden DAA) egy olyan munkafolyamat és információs rendszer, amely konzorciumi megvalósítással igyekszik fejleszteni és tájékoztatni a magyar agrártársadalom digitalizáció iránt érdeklődő részét. A konzorciumot az Állatorvostudományi Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a Neumann Nonprofit Közhasznú Kft. (korábban Digitális Jólét Nonprofit Kft.) és a Széchenyi István Egyetem négyese alkotja. A munkába és a konzorciumi feladatokba mindegyik egyetem szakértőit igyekeztük bevonni. Ennek köszönhetően akkor, amikor a DAA kihelyezett oktatási feladatai zajlottak, sokszor előfordult, hogy például a mosonmagyaróvári és a gödöllői oktatók közösen tartottak előadásokat. A cél ugyanis egy: a magyar gazdák digitális fejlettségének növelése. A weboldalon található digitális tudásanyag elérhető mindenki számára, végzettségtől függetlenül. Az ingyenes tartalmat átlapozva, elolvasva, minden érdeklődő megismerkedhet a digitalizációval és annak elemeit használni is tudja a saját gazdaságában.

A DAA tananyag

2023 elején 9 modulra osztva 36 tananyag foglalja össze az elérhető tudást. A konzorciumi tagokkal folyamatosan azért dolgozunk, hogy a megújuló információkat emészthető, érdekes tartalommá formáljuk, ezért rendszeresen fejlesztjük a tudásanyagot, dolgozunk annak naprakészségén. Ez persze sokszor nehézkes, mert például egy új drónszabályozásnál a teljes vonatkozó szövegrészt át kell írni, ahogy az új növényvédelmi technológiai elemek beérkezésekor is át kell gondolni és alakítani a tartalmakat. Igyekszünk lépést tartani a gyors változásokkal, ezért érdemes újra és újra visszatérni a Digitális Agrárakadémia tudásanyagához.

Ez egy e-mailes bejelentkezéssel bárkinek elérhető, egyrészt az indulásban, másrészt az elmélyülésben is segít. Igyekszünk minél több kapcsolódási alkalmat biztosítani a termelőknek, ezeken a tananyagok szerzőitől is meghallgathatják a gyakorlati tapasztalatokat. Igyekszünk a helyszíni bemutatókon komplex tudásanyagot ismertetni. A DAA programok nagyon sikeresek, eddig több, mint 2200 gazdálkodóhoz jutottunk el országon belül és a határon túl is. Természetesen volt kisebb és nagyobb létszámú eseményünk is, az előbbiek workshop hangulatúak voltak, ahol akár a vendéglátó gazdaságok adataira építve tudtuk bemutatni a megoldásokat. Örömmel láttuk azt, hogy a helyi és környékbeli gazdálkodók komolyan elgondolkodtak rajta, hogyan lehet beépíteni a fejlesztéseket a saját munkafolyamataikba. A nagyobb rendezvényeken nem biztos, hogy mindig ilyen mélységben megvalósul a személyes bevonódás, de a résztvevők kérdéseiből érzékelhető volt, hogy mennyire érdekli a termelőket a technológiák bevezetése, mert személyesen látták és hallották, hogy a lehetőségeket a saját előnyükre, javukra fordíthatják.

A bemutató gazdaságok hoznak áttörést

A Digitális Agrárakadémia egyik feladata volt egy olyan bemutató gazdasági hálózat létrehozása, amelyben a résztvevők nyitottak arra, hogy a saját technológiáikat bemutassák az érdeklődőknek. A tagok sokszor eltérő fejlettségi szinttel rendelkeznek, előfordul olyan, akinél két-három digitális elem jelenik meg a termelésben, például a robotkormányzás, a mérleges műtrágyaszóró és a helyspecifikus vetőgép. Aztán vannak olyan üzemek is, ahol teljes komplexitásban megvannak a precíziós rendszerek, minden műveletet adatalapon hajtanak végre. A Digitális Bemutató Gazdaság hálózat célja egy aktív gazdálkodói közösség létrehozása, amelyben az előadók nyitottak rá, hogy megmutassák, milyen lépéseket hogyan lehet és érdemes meglépni. Ők elmondják akár azokat a kipróbált irányokat is, amelyek nem működtek, amik gondolkodásra késztethetik a többi gazdát is. Egy olyan fórumot szerettünk volna létrehozni a programsorozattal, amely a Kárpát-medence magyarlakta területeit jól lefedi. A munka fontos része, hogy a konzorciumi partnerek szakemberei pontosan tudják, melyik településen, melyik vállalkozásnál lehet bemutatandó megoldásokat találni. A kínálatban több egészen nagy gazdaság is van, ilyen például a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Mezőhegyesen, a pápai központú Agroprodukt Zrt., valamint a Siófoktól 30 kilométerre található Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport is.

Nagy öröm, hogy nemcsak Magyarország határain belülről, hanem a Felvidékről is csatlakozott mintagazdaságként egy bemutató üzemünk, továbbá Erdélyből is többen tartanak velünk. Csíkszereda és környéke erősen részt vesz a digitalizációs programokban. Elmondható, hogy tudástranszfer szükséges, a határon túli magyar gazdatársadalom igényli az információkat. A 2022-es évben 3 olyan kampánykörútja is volt a Digitális Agrárakadémiának, ahol 4–6 helyszínre mentünk el 30–50 fős létszámú csoportoknak bemutatót tartani Erdélyben. Látszott a helyi gazdákon, hogy fejben már hazavitték a technológiát, érdekli őket a rendszer, a mérés, a drónos repülés. Tisztában vannak vele, hogy ez náluk is alkalmazható. Egyértelműen látszik, hogy a digitalizáció gyökerei Erdélyben is erősödnek, a magot elvetettük, várjuk és reméljük az eredményeket.

A Digitális Agrárakadémiával elkezdett munka és rendezvénysorozat várhatóan 2023-ban is folytatódik, amelyben további sikeres találkozókat, fórumokat tudunk tartani. A bemutató gazdaságokra alapozva továbbra is olyan programokat szeretnénk szervezni, ahol a gyakorlatban ismertetjük a technológiai elemek működését. A modern gépeket mindenhol örömmel nézték meg a résztvevők, ahogy azt is, hogyan épül fel egy helyspecifikus rendszer, hogyan lehet élesben adatból információt „csiholni”, hogyan hozunk ki értelmezhető információkat a hozamtérképek adataiból. A MATE szakembereivel törekszünk rá, hogy a hasonló bemutatókat minél több ember számára megnyissuk, egyszerre több olyan program is fut, amelyben közvetve és közvetlenül részt veszünk. Ezekben arra törekszünk, hogy felmérjük a digitalizációs megoldásokat és lehetőséget teremtsünk rá, hogy az érdeklődők kipróbálhassák az eszközöket.

A közelmúltban egy hosszabb interjú is készült Dr. Milics Gáborral a Compost podcast adásában, melyet az alábbi képre kattintva meghallgathat:

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk 25. részében a beltéri kertészeti technológia egyik legmodernebb megoldását nézzük meg közelebbről, a fajtaválasztástól kezdve az adatgyűjtésen, a termesztésen és a mesterséges megvilágítás jelentőségén át a kereskedelmi tevékenységig bezárólag.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
• Ezért kincs az agráradat – 21. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben
• Ezért kincs az agráradat – 22. rész: Újdonságok és fejlesztések Debrecenben: drónok, tartamkísérletek és adatalapú megoldások segítik a szakmérnöki képzé
• Ezért kincs az agráradat – 23. rész: Az agrárdigitalizáció nagykövetei: gépészet és fejlesztések