Az elmúlt évtized magyarországi vetésszerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy az õszi búza termesztése stabilan a hazai összes szántóterület mintegy egynegyedét teszi ki. E felülethez, ha hozzávesszük az egyéb õszi vetésû gabonafélék (õszi árpa, rozs, tritikálé) területét, akkor már közel másfélmillió hektáros szántófelületrõl beszélhetünk országos viszonylatban. E sarokszámok kiválóan támasztják alá, hogy milyen fontos e jelentõs nemzetgazdasági értékkel bíró kultúrák gazdaságos termesztése, termésveszteséget kiváltó tényezõinek mind sikeresebb megfékezése.

A repce hazánkban a megbecsült növények közé került, bár 2012-ben a betakarított terület nagysága jóval elmaradt az elõzõ évekhez képest, ami egyértelmûen az idõjárás számlájára írható.

Az idõjárási szélsõségek az élet minden területén, de különösen a növénytermesztésben jelentõs kockázatnövelõ tényezõk. A termelõk és a biztosítások szempontjából fontos lenne tudni, mekkora a valószínûsége a szélsõségek megjelenésének, ezek mekkora terméskiesést idéznek elõ. A régi feljegyzések alapján, a ma is folyó felmérésekbõl levont következtetésekre támaszkodva sokan keressük a választ, mindezideig sajnos nem sok sikerrel. A cikkben felsorakoztatott háromnegyed évszázados adatok feldolgozása sem ad prognózist, csak megmutatja, hogy a mai fejlett agrokemotechnika ellenére egy-egy „jó vagy rossz évben” milyen terméskülönbségek lehetnek.

Az elmúlt hetekben a hazai szaksajtó is részletesen beszámolt az USDA (USA Mezõgazdasági Minisztériuma) legutóbbi termésbecslésérõl, amely jelentõs mértékû csökkenést vetít elõre az USA várható kukoricatermésében a június végi, július eleji extrém szárazság következményeként. Megrázó képsorokkal számolt be a helyzetrõl a ZDF német hírtelevízió: a felsült legelõkön aléltan rántják magukhoz a takarmányos zsákot a marhák…