Ebben az évben rengeteget hallottunk arról, hogy a rossz időjárás milyen jelentős és globális károkat okozott az agráriumban. Rengeteg helyen be kellett szántani a krumplit, az almát nem lehetett rendesen eladni, ezért volt ahol felszámolták az ültetvényeket, a szőlő nem csak nagyon kevés lett az idei évben, hanem a minősége is rengeteg kivetnivalót hagy maga után, a napraforgót alig-alig a kukoricát pedig még szinte egyáltalán nem tudták betakarítani a gazdálkodók, mivel a munkagépek nem tudtak rámenni a földekre.

Mégis van valami, aminek ez a rengeteg heves esőzés és komoly belvíz mennyiség kedvezőnek bizonyult. Ez pedig a hal állomány.

A halaknak ugyanis ezek - a máshol katasztrofális tényezők - nagyon jó szaporodási és fejlődési életteret biztosítottak. Az elöntött füves területek ugyanis nem csak ahhoz nyújtottak ideális életteret, hogy az ívás rendben végbemehessen, hanem a növényekre tapadt ikrák kikeléséhez is ideálisnak bizonyult.

Mindemellett a kikelő kishalak számára is rendkívül gazdag, fehérjedús tápanyagforrásnak mutatkozott.

Az ilyen elöntött területeken a kikelés mellet kiváló fejlődési életterek is létrejöttek, hiszen a ezek sekély, könnyen felmelegedő vizek, és az ivadékok gyors növekedéséhez pont erre van szükség. Ez a ponty esetében különösen igaznak bizonyult, mivel ez a fehérjedús, nagy tápanyag mennyiség azt eredményezte, hogy az ivadékok intenzívebb növekedést mutattak, mint a tógazdaságokban.

Nem véletlen, hogy a Magyar Haltani Társaság (MHT) közleményében, az elmúlt fél évszázad legnagyobb halszaporulataként emlegeti az idei mennyiséget. Bár pontos adatok még egyenlőre nincsenek, mégis gyakorlatilag szemmel láthatóan óriási mennyiségű hal van vizeinkben. És ez nem csak a nagy vizekre igaz, hanem a kisebb sekélyebb vizeink is olyan mértékben vannak telítve ezekkel a gyönyörűen fejlődő és egyenlőre egészséges ivadékokkal, hogy nehéz példát találni erre a jelenségre még régi feljegyzésekben is.

Éppen ezért az MHT a közleményben arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt a szaporulatot meg kell védeni, hiszen az értéke gyakorlatilag felbecsülhetetlen, gyakorlatilag nem tudni, hogy hány milliárd forintot jelenthet. Ráadásul az idei jó szaporulat, ha vigyázunk rá, és megmarad, akkor ez több évre előre jelent nagyon pozitív hatást a hazai halgazdálkodásban.

Ehhez azonban több dologtól is meg kell óvnunk az állományt, az egyik ilyen gond, az orvhalászat, rengeteg helyen, még jóval a kifogható súlyuk előtt fogják el a növendékeket, természetesen engedély nélkül. A Tiszán például olyan méreteket kezd ölteni ez a fajta illegális tevékenység, hogy az ottani természetes víz felügyeletek már szinte semmit nem tudnak ez ellen tenni.

A másik ilyen és egyben komolyabb gondot okozó probléma az pedig az, hogy nem tudjuk milyen kemény télre számítsunk az idén. Jobb esetben egy enyhe kisebb fagyokkal lezajló időszak, rosszabb esetben egy havazásokkal teli, komoly fagyokat produkáló zord tél következik. Ez utóbbira már csak azért is van meg az esély, mert a lehűlés is korábban következett be, és már így október közepén is többször fagypont alá süllyedt a levegő.

Az MHT is arra kéri a természetes vizek használóit illetve kezelőit, hogy előre tervezzék meg az esetlegesen szükséges lépéseket, ha beavatkozásra van szükség. A problémát az is növeli, hogy a halak gyakran hátramaradnak a sekélyebb vizekben, amik gyakorlatilag fenékig befagynak.

A komolyabb probléma viszont a faggyal sem ez, hanem, még abban az esetben is, ha víz nagyon mély, és nem tud fenékig befagyni, a vastag jég és a ráeső rengeteg hó olyan kevés fényt ereszt át, hogy a vízben lévő algák nem tudnak megfelelő mennyiségű oxigént előállítani a halak számára.

Védekezni víztípustól függően, többféleképpen is lehet. Például úgy, ha letakarítjuk időben a havat a jég tetejéről, így nagyobb mennyiségű fény kerül a jég alá, utána pedig tudjuk úgy levegőztetni a vizeket, hogy lékeket vágunk a jégpáncélba. Ez inkább a holtágakra és a sekélyebb vizekre jellemtő, a folyóvízi halak kevésbé vannak kitéve ezeknek a veszélyeknek, így ritkábban igényelnek segítséget.

Szakértők azt mondják, hogy ahol lehet, ott érdemes a szokásosnál magasabb vízszintet meghagyni, illetve nagyobb halállománynál megtérülhet, ha az oxigénszintet rendszeresen ellenőrizzük, illetve a vizet levegőzetetjük.