A borvidékek az EU borreformban meghatározott bor-termékleírásokat írnak, melyek kiemelt célja a bormarketing megalapozása, a magyar borok piaci pozicionálásának, versenyképességének segítése. A régi rendszerben a "minőségi borok", benne itthon a "védett eredetű borokkal"; a "tájborok" és az "asztali borok" merev struktúrát alkottak, és már nem alkalmazkodtak a piachoz, a fogyasztókhoz.
Ez egy olyan rendszer, amely a bor jellegéről, karakteréről kíván tájékoztatást adni. A borokat aszerint különbözteti meg, hogy a termőhely milyen hatással van az adott borra, a bor karaktere mennyire magyarázható, vagy nem magyarázható a termőhely befolyásával.
Az OEM (Oltalom alatt álló Eredet-Megjelölésű) borokat "termőhely boroknak" is nevezhetjük, mert az adott termőhely sajátosságaival és a borvidék hagyományaival, az ott élő emberek borkultúrájával magyarázható. Ilyenek pl. a tokaji szamorodni, vagy a tokaji aszú borok, az egri bikavér, az izsáki sárfehér pezsgő, a móri ezerjó, a badacsonyi, vagy a somlói fehér borok legtöbbje, a soproni kékfrankos, stb.
A másik kategória az OFJ (Oltalom alatt álló Földrajzi Jelzésű) bor, ahol a bor és a termőhely kapcsolata lazább. Ezek a borok a fajta jellemzőit adhatják vissza, éppen ezért ezeket a borokat "fajta boroknak" is nevezhetjük. A földrajzi eredet jelölésére itt a borvidékeknél nagyobb területi egységeket, térségi neveket használnak.
A harmadik kategória a legegyszerűbb, mert nincs földrajzi eredet jelölés, ezért nevezzük ezeket FJN (Földrajzi Jelölés Nélküli) boroknak. Ez esetben a pincetechnológia, a borász elképzelése érvényesül, a technológia dominál. Így az FJN borok a "birtok borok" jelzőt is viselhetik.
Mit bizonyítnak a termékleírások?
Az említett kategóriákból a termékleírás az első kettőhöz kapcsolódik, hiszen ezeknek a boroknak lesz földrajzi eredet-jelölése. OEM esetében kisebb területű, borvidéki névvel, vagy annak körzet nevével, az OFJ-nél pedig nagyobb tájegység nevével, pl. Zemplén, Duna stb. kerülnek lírásra. A termékleírásnak azt kell bizonyítani, hogy a borok és a termőhely, illetve a területhez köthető hagyományok között létezik az a kapcsolat, amit a borkategória meghatározása tartalmaz. Ha a kapcsolatot igazoljuk, tulajdonképpen azzal bizonyítjuk a földrajzi eredet jelölésének a jogosságát is, a nevek, pl. Villány, Neszmély, Mátra stb., borjogi védelme ezzel kerül megerősítésre.
A termékleírások vaskos dossziék lesznek, egy-egy földrajzi eredet-jelöléshez kapcsolódóan számos szakmai kérdésre kell kitérni. A termékelírás egyszerre egy formai, (bürokratikus, borjogi) és egy szakmai, tartalmi teljesítés. - magyarázza a Nemzeti Borakadémia Kft. szakértője.
A legfontosabb, hogy a földrajzi eredetet pontosan leírjuk, és a névhez tartozó határok megjelölésével (körzetek, települések, dűlők), felsorolásával és térképi megjelölésével igazoljuk. A második fontos terület a fajták listája, majd a szőlészeti és a borászati technológia leírása következik. A borokat, a bortípusokat nemcsak fel kell sorolni, de azok érzékszervi tulajdonságait részletesen le kell írni, hiszen ezzel bizonyítjuk a termőhely és a hagyományoknak arra tett hatását. Ezen túlmenően a borok kiszerelését, a termelés ellenőrzését is tartalmazza a termékleírás.