A miniszter kijelentette: egyetértés volt abban a kérdésben, hogy szükség van a jelenlegi halászati támogatási rendszer átalakítására, méghozzá úgy, hogy az erőforrás-gazdálkodás kerüljön a figyelem középpontjába. A felülvizsgálatot össze kell kapcsolni a közös halászati politika reformjával - összegezte a vitát a soros elnök.

Az ülésen a miniszterek elsősorban arra keresték a választ, hogy az atlanti-óceáni halászterületeken milyen halászati keretszabályozást kellene létrehozni a túlhalászott állományok védelmére. Megvitatták, hogy szükséges-e megváltoztatni a jelenlegi rendszert, ha igen, mikor, hogyan. A Bizottság még az idén ütemtervet terjeszt elő a követendő prioritásokról.

Az Európai Unió a világ halfogásának és haltermelésének 4,6 százalékát adja, de a belső fogyasztás kielégítésére jelentős behozatalra szorul. Az EU27 2007-ben 5,6 millió tonna halat importált, 5,1 milló tonnás fogás és 1,3 millió tonnás termelés mellett. Hét évvel korábban, 2000-ben a kihalászott mennyiség még 6,7 millió tonna volt, a termelés pedig ugyanennyi, vagyis a csökkenő tengeri fogást kizárólag importból pótolta.

A tengeri fogás csökkenésének fő oka az EU-ban is az állományok túlhalászása, vagyis az, hogy több halat fognak ki, mint amennyit a halpopuláció évről évre képes újratermelni. Ennek megakadályozásához drasztikusan vissza kellene fogni a tengeri halászatot és csökkenteni a halászati kapacitást, amit az EU évek óta tervez, de most már nem halasztható tovább.

A miniszterek megvitatták a tengerparttal nem rendelkező öt tagállam februárban előterjesztett közös nyilatkozatát, amely az édesvízi haltermelés és halászat fejlesztését, támogatását javasolja. A kérdés igen élénk érdeklődést váltott ki, 19 tagállam képviselője támogatóan szólalt fel. A nyilatkozatot Ausztria, Csehország, Luxemburg, Magyarország és Szlovákia írta alá. A dokumentumban az édesvízi halgazdálkodás fejlesztésének, a halastavak és kutatás támogatásának, a termékek népszerűsítésének szükségességére hívták fel a figyelmet, és sürgették, hogy az ágazat a tengeri halászathoz mérten arányos támogatást kapjon.

A felszólalók egyetértettek abban, hogy tenger nélküli országok mellett más tagállamoknak is fontos az édesvízi haltermelés fejlesztése, mert az Európai Unió a haltermékekből jelentős behozatalra szorul. Az édesvízi haltermelés fejlesztése segíthetné az egyre növekedő európai igények kielégítését a természeti erőforrások károsítása nélkül. Az édesvízi készletek jobb hasznosításával mérsékelni lehet a klímaváltozás káros hatásait, és a regionális fejlődést is elő lehet segíteni. Az öt ország javaslata szerint ehhez támogatni kell a termelőket, hogy a tengeri importtal versenyképes édesvízi haltermékekkel tudjanak megjelenni a piacon.

A Magyarország nevében felszólaló Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára támogatta, hogy az új közös halászati politika segítse elő az édesvízi haltermelésben rejlő fejlődési potenciál kihasználását.

A miniszterek megvitatták azt is, milyen szerepet játszhat az innováció a vidéki területek hagyományos életmódjának megőrzésében. Fazekas Sándor a tanácskozás utáni esti sajtóértekezleten emlékeztetett arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozott az az elnökségi záródokumentum, amelyet a magyar elnökség az Agrártanács előző ülésén minősített többséggel elfogadtatott. A dokumentum kimondta, hogy "az európai mezőgazdaság kizárólag az innováció segítségével felelhet meg a gazdasági és környezeti kihívásoknak", illetve hogy "a KAP erőteljes eszköz az innováció ösztönzésére és alkalmazására".

Fazekas Sándor bejelentette, hogy a Mezőgazdasági Tanács következő, nem hivatalos ülése május 30-31-én lesz Debrecenben, ahol a miniszterek megvitatják, hogyan járul hozzá a közös agrárpolitika a fenntartható állattenyésztéshez.