A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Borászati Igazgatóságának laboratóriuma a tavalyi évben 13 ezer borászati terméket vizsgált, melyek közül 477 tétellel kapcsolatban emelt kifogást és 22 esetben indított eljárást nem megfelelő alkoholeredet miatt. Azaz a kizárólagosan megengedett szőlő helyett répa- vagy gyümölcscukrot használtak a hamisítók, az olcsó almabor az egyik legnépszerűbb helyettesítő anyag volt. A klasszikus tablettás borgyártásnak a bor jövedéki termékké válása, illetve a borászati hatóság vizsgálati jogkörének kibővítése és a származási bizonyítványok bevezetése vetett véget. Ebben az értelemben klasszikus borhamisításról már nem beszélhetünk, de a pancsolás egyre finomodó módszerekkel tovább él, igaz nem ez a vezető visszaélési mód.
Az egyik leggyakrabban előforduló visszaélési forma a hamis termékmegjelölés, amikor a jellemzően olasz import bort magyarként tüntetik fel, ugyanakkor nagyobb gondot okoz a számlanélküli értékesítés, amit már 40-50 százalék körülire becsülnek. A trükköző borászatok egyre nagyobb mértékben importálnak olcsó alapbort az Unió területéről, néhány fiktív cégen átfuttatva a szállítmányt gyakorlatilag ki tudnak bújni az áfa fizetés kötelezettsége alól, azaz olcsóbban tudja értékesíteni azt, növelve a magyar termelők értékesítési problémáit. Utóbbiak közül sokan vágatták ki emiatt, az erre felvehető támogatást kihasználva ültetvényeiket, miközben az importra alapozó feldolgozók tovább nőnek. A behozatalból a hazainak látszó bort gyakran fantomcégek állítják elő, hogy számlázni tudjanak az áfa-visszaigényléshez. Az ügylethez a számlákat és a származási bizonyítványokat a közvetítő cég a kistermelőktől szokta megvásárolni, bor nélkül. Szemléletes példával, ha adott gazdának csak 100 hektó bora termett abban az évben, miközben a környéken ugyanakkora területről másnak 130, akkor a hegybírótól a meg nem lévő 30 hektoliter után is kikéri a származási bizonyítványt, és eladja literenként 5-6 forintért egy ügyeskedő borásznak. Ez a magyarázata, ha a Kecskemét környéki szőlőtermelők még katasztrófa, például jégverés esetén sem nagyon szoktak jelentkezni az állami kártérítésért, mert többet kapnak az okmányokért.
A Figyelő cikke szerint szakmai körökben tudják, de legalábbis sejtik a csalók kilétét, így adódik a kérdés, miért nem veti ki őket magából a szakma? Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély kereskedelmi igazgatója szerint a tisztességes termelők kicsik, míg a pancsolók jellemzően nagyok, sok pénzük van és a szakmai szervezetekben is tagok, a széttagolt érdekképviseleti rendszer így nem képes egységesen fellépni ellenük.
(Figyelő)
