Az ENSZ szakértői a Brazíliától Nepálig a világ hét országában látványosan visszaeső termésadatok kapcsán keresték meg a professzorasszonyt, mivel felmerült, hogy a jelenség kapcsolatban lehet a méh-populáció pusztulásával.

A megbízás célja egy használható metódus kidolgozása volt, mely segítségével követni lehet a méhek számának változását. A nemrégiben publikált eredmények egy a rovargyűjtőknél már jó ideje bevett gyakorlatnak számító megoldásra alapozott rendszert írnak körül, mely a vizsgált terület nagyságától függetlenül gyors és hatékony mérést tesz lehetővé, ráadásul nevetségesen olcsón.

A rendszer sarokköve a klasszikus szappanos vizes rovarcsapda, mely lényegében egy élénk színű edénybe, jellemzően műanyagtálba kihelyezett víz, melyben kis mennyiségben annak felületi feszültségét lecsökkentő szert oldanak fel, így a rovar nem tud megmaradni annak felszínén. Egy ilyen országos szintű rendszer költsége 5 év alatt sem haladná meg a 2 millió dollárt, ráadásul roppant pontosan dolgozik. A legapróbb, 2-5 százalék közti változásokat is rövid idő alatt képes felderíteni, így egyfajta elsődleges riasztóként is működhet, jelezve hogy adott területen valami a méh-populáció pusztulását okozza.

Kiterjedt megfigyelő rendszer gyakorlatilag ma nem létezik. "Senki nem figyeli a méheket" - mondja Sam Droege, a rendszer kidolgozásában részt vevő biológus, a publikáció társszerzője. "Rengeteget beszélnek a méhek pusztulásáról, de valójában ezt nem lehet egzakt módon alátámasztani, hiszen nincsen egy bevett, széleskörűen alkalmazott megfigyelő hálózat." A megfelelő monitoringot nehezíti a populációk viszonylag nagy területen történő vándorlása, illetve az egyes fajták megkülönböztetésének nehézségei is. A terméshanyatlást például okozhatja egyetlen roppant hatékony beporzó faj eltűnése, de jelenleg szinte lehetetlen lenne megállapítani melyik fajról volt szó pontosan, mi, hol, mennyi idő alatt okozta a pusztulását. Nem lehet trendeket megfigyelni, érdemi elméleteket felállítani.

Márpedig az okok felderítéséhez és az érdemi ellenlépések megtételéhez elengedhetetlen lenne egy ilyen. Világszerte a méhek által kivitelezett beporzás hozzávetőlegesen 200 milliárd dollárral járul hozzá a mezőgazdasági termeléshez, az emberi fogyasztásra szánt termények 70 százalékának elengedhetetlen feltétele ez. Bár pontos becslések ebben a témakörben nem igazán léteznek, és pénzben nehezen is kifejezhető az az érték, mellyel a méhek mindezen felül hozzájárulnak az ökoszisztéma megfelelő működéséhez.