2024. november 24. vasárnap Emma

Mágnesként vonzza a bankokat az agrárszektor

Major Katalin
De nem minden áron.

Mit hajlandóak és mit szeretnének finanszírozni a bankok? Mire elég a Növekedési Hitelprogram? Mennyiben érinti az új földforgalmi törvény a földfinanszírozást? Labdába rúghat-e a feldolgozóipar? Takács Zoltánnal, a Budapest Bank Business értékesítési vezetőjével beszélgettünk.

Agárszektor: A verseny egyre éleződik az agrárfinanszírozás területén, minden bank szeretné kiterjeszteni jelenlétét a szektorban, de nyilván nem minden áron - az iparág egyes szegmensei meglehetősen eltérő kockázatokat hordoznak. Mit hajlandóak és mit szeretnének finanszírozni a bankok?

Takács Zoltán: Az elmúlt öt évben jelentős változás következett be a bankok tevékenységében, a válság tapasztalatai arra késztették őket, hogy módosítsák üzletpolitikájukat - ki kevésbé, ki jobban. Egyértelműen látszik, hogy a korábbi évek megengedőbb hitelezési gyakorlata és lehetőségei - amikor sok esetben csak a fedezet volt a hitelezés alapvető elvárása - megszűnt. A válság megmutatta a bankok és a vállalkozók részére is, hogy önmagában a fedezetek nem sokat érnek, hiszen ezek az eszközök jelentős mértékben leértékelődtek a válság során. Alapvetően az adósságszolgálati képességre és a reálfolyamatokra kell alapozni a hitelezési aktivitást. Ebből kiindulva a bankok minden olyan aktivitást szeretnek, és kívánnak finanszírozni, ahol a kihelyezett hitel megtérülése biztosított.

A fenti megközelítésen belül természetesen vannak ágazati prioritások, és vannak olyan jellegű üzletpolitikai változások, amelyek a bankrendszer egészében tapasztalhatóak. A pénzintézetek a reálfolyamatokat finanszírozzák előszeretettel, azokat a termelő, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységeket, amelyek megfelelő mértékben értékelhetők, felmérhetők. Ennek megfelelően viszonylag kicsi ma a kockázati étvágy az ötlet jellegű projektek finanszírozására, amelyek megvalósulása elég sok bizonytalanságot hordoz.

A.: A szántóföldi növénytermesztés az agrárium legjövedelmezőbb, egyben a legalacsonyabb kockázatokat hordozó szegmense, a bankok előszeretettel fókuszálnak erre a tevékenységre. Ezzel szemben a feldolgozóipar vagy az állattenyésztés régóta mostoha helyzetben van. Lát-e ebben a kérdésben valamilyen elmozdulást?

T.Z.: Finanszírozói szemszögből jelen pillanatban a mezőgazdaság számít a termelési ágazatok közül az egyik legvonzóbbnak, a képet érdemes viszont egy kicsit árnyalni, mivel az agráriumon belül az ágazatok eltérő kockázatokat hordoznak.

A szántóföldi növénytermesztés az elmúlt néhány évben stabil, kiszámítható, erős jövedelemtermelő képességgel bíró ágazattá fejlődött, amelynek külső és belső okai is vannak. A külső okok közé tartozik az EU-csatlakozással bevezetett támogatási rendszer, a belső okok között pedig meg kell említeni, hogy a csatlakozás után a magyar mezőgazdaság olyan technikai fejlődésen ment keresztül, ami kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá tette a szántóföldi növénytermesztést. Emellett nem szabad megfeledkezni a külpiaci helyzetről sem: az elmúlt évtizedre jellemző terményár-növekedés szintén jelentős mértékben segítette a stabilitás növekedését.

A mezőgazdaság más ágazataira viszont ugyanez nem hatott ennyire egyértelműen, hiszen a terményár-növekedés a másik oldalon takarmányár-növekedésbe csapott át, és nem minden termelő tudta ezt megfelelően érvényesíteni a felvásárlási áraiban. Ezt a költségnövekedést sokkal nehezebb lekövetni akár a húspiacon, akár más ágazati kibocsátások esetén.

Bár vannak hatékonyságnövelő projektek az állattenyésztésben is - akár, ha csak az ÁTK programokból megvalósult telepfejlesztéseket nézzük - de ezek nem tudtak még annyira egyértelmű profitabilitási változást hozni az állattenyésztésben, mint ahogyan azt a növénytermesztésben láttuk. Így egyelőre nem látunk jelentősebb változást ebben a kérdésben.

A.: A Növekedési Hitelprogram (NHP) újabb lehetőségeket teremt az agrárszektorban is. Már eddig is az igények egy jelentős része az ágazatból érkezett, a múlt héten pedig a program egyes feltételeinek módosítása mellett döntött a Monetáris Tanács és az MNB vezetése, így több mint félmillió hazai őstermelő és családi gazdálkodó is jogosult lesz a hitelre. Mik a tapasztalataik, és milyen fejleményekre számítanak az NHP-val kapcsolatban?

T.Z.: Miután régóta nem volt hasonló, kamattámogatott program fejlesztési, vagy akár forgóeszköz-finanszírozásra a magyar mezőgazdaságban, mindenképpen nagy érdeklődés mutatkozik ebből az ágazatból.

Ketté kell választanunk a program két státuszát. Az első körben, a 3 hónapos NHP 1. során viszonylag rövid idő alatti kiváltásokkal hosszú lejáratú forgótőke-finanszírozásokkal, illetve beruházásokkal lehetett foglalkozni. Ez egy nagyon rövid időszak volt, amelyet viszonylag nagy ügyfélérdeklődés kísért, és amelyet sikeresen zárt a magyar bankrendszer. Már csak azért is, mert az ügyfélkör jelentős aktivitást mutatott a korábbi évek viszonylag visszafogott hitelfelvételi hajlandóságához képest.

Az NHP második köre némileg visszafogottabb, elsősorban új beruházási hitelekre koncentráló programelemekkel és hosszabb jelentkezési határidővel került meghirdetésre.

A kiterjesztet programmal kapcsolatban ezért egyelőre nem tapasztaltunk olyan élénk érdeklődést, mint az első szakaszban, azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a 2014-es beruházások az NHP-ról fognak szólni, akár a mezőgazdaságban, akár más ágazatokban tevékenykedő cégekről beszélünk, hiszen ez a program továbbra is rendkívül kedvező feltételeket biztosít a hitelfelvételhez. A program korábbi szakaszával szemben most hosszabb megvalósulási idejű beruházások is szóba kerülhetnek. Ez a program előnyére válik, és fokozza az érdeklődést.

A.: A földtörvény még mindig állandó viták kereszttüzében áll, és az új szabályozás részleteinek tisztázatlansága továbbra is számos ponton ad okot a bizonytalanságra. Hogy látja ezt a kérdést banki oldalról?

T.Z.:
Úgy látjuk, hogy az új szabályozás körüli bizonytalanság némileg enyhülni látszik, a jogszabályi háttér elkészült. Meg vagyunk győződve arról, hogy a földbirtok koncentrációja a jövőben is folytatódik majd, ezért a földfinanszírozás a mezőgazdasági finanszírozás egyik alaptevékenysége lesz a jövőben is, függetlenül attól, hogy milyen méretben maximalizálták a birtokméretet, hiszen a mezőgazdasági vállalkozások döntő része kisebb ennél.

Másrészt még mindig vannak tisztázatlan részletek, amelyek banki oldalról elsősorban a nagyüzemek finanszírozása kapcsán fognak kérdéseket felvetni. Az elmúlt periódusban elég jelentős támogatási összeg folyt be főleg az állattenyésztésbe az ÁTK támogatási programok kapcsán, amelynek keretében nagy teleprekonstrukciók folytak, jelentős külső tőke, illetve bankhitel bevonása mellett. Ezen beruházások hatékonyságnövelő hatásának most kellene érvényesülnie, ezt azonban veszélyezteti, hogy a bérleti szerződések megújításának lehetőségét és az egyes nagy állattenyésztő telepek takarmány-ellátási biztonságát nem látjuk teljes mértékben biztosítottnak az új földtörvény kapcsán.

Ezt kockázatnak tekintjük a teljes magyar agrárium szempontjából is, hiszen az állattenyésztés kibocsátása ma már nem a kisgazdaságokon nyugszik, hanem a nagy telepeken, és ezeknek a működési kockázata véleményünk szerint alapvetően ki fog hatni a szántóföldi növénytermesztésre is. Egy ilyen irányú elmozdulás sokkal kiszolgáltatottabbá teheti a magyar mezőgazdaságot, hiszen így a megtermelt gabonát nem a saját állatállomány etetésére használjuk fel, vagy az élelmiszeriparon keresztül juttatjuk ki, hanem kénytelenek vagyunk alacsonyabb feldolgozottsági szinten külpiacokra szállítani.

A.: A Közös Agrárpolitika (KAP) változásai szintén új helyzetet teremtenek az ágazatban. Mennyiben érinti ez a finanszírozói oldalt?

T.Z.: Az új KAP-pal kapcsolatban már kezdünk tisztán látni, de még mindig elég sok a bizonytalanság ebben a témában. Amíg nem látjuk azt, hogy a támogatási politika miként alakul, illetve ennek milyen hatása lesz a birtoknagyságra, addig ebben banki oldalról véleményt nem tudunk kialakítani. Meggyőződésünk azonban, hogy a szántóföldi növénytermesztésben ez nem fog nagy változásokat hozni, főként nem olyat, amely rontaná az ágazat banki megítélését.

A.: Hogyan alakul az agrárcégek hitelezési igénye? Mely területeken jelentkezik leginkább a finanszírozási igény?

T.Z.: Az elmúlt időszakban a szántóföldi növénytermesztés jövedelmi viszonyai stabil és kiszámítható gazdálkodást jelentettek a mezőgazdasági vállalkozások részére, ezért elsősorban beruházások finanszírozására volt igény. Hektikusabban változó terményárak vagy szűkülő haszonkulcs esetében azonban újra hangsúlyossá válhat a termeltetés-finanszírozás. Emellett folyamatosan van igény az olyan klasszikus megoldásokra, mint pl. a közraktár-finanszírozás vagy a készletfinanszírozás. Az aratáskori árak és a későbbi terményárak különbsége sok termelőt az értékesítés visszafogására késztet, ennek átfinanszírozására jelentős hiteligény érkezik.

Amit még érdemes kiemelni - mert ez egy viszonylag új helyzetet teremt nemcsak az agrárium finanszírozásában, hanem a teljes bankfinanszírozási piacon - hogy az elmúlt évek jegybanki alapkamat-csökkentései olyan alacsony szintre tolták le a bankközi kamatokat, hogy minden egyes finanszírozási forma esetében reális alternatíva a bankhitellel való aktívabb gazdálkodás. Ma minden vállalkozást három tőkebevonási lehetőség tart életben. Az egyik az a tőke, amit az elmúlt 25 évben volt lehetőség kumulálni a nyereséges gazdálkodásból, a második a szállítók általi finanszírozás, a harmadik pedig a bankfinanszírozás. Mára olyan olcsóvá vált a bankhitel, hogy minden vállalkozónak végig kell gondolnia, hogy ha az eddigi működési modelljében jelentős mértékben támaszkodott a szállítói finanszírozásra, ez továbbra is megéri-e. Felmerülhet ugyanis, hogy például bankhitel segítségével az azonnali fizetés mellett alacsonyabb beszerzési árakat tudnak elérni. Ez egy nagyon jó eszköz lehet a profittartam növelésére.

A 2014. december 31-ig szóló NHP 2. mellett a vállalkozásoknak érdemes végiggondolni az olyan fejlesztések megvalósítását is, amelyek hosszú lejáratúak, hosszú megtérülésűek. Ez a program 10 éves futamidő mellett 2,5 százalékos kamatot tesz lehetővé. Így felmerülhet meliorációs beruházás vagy ültetvényberuházás is. Mi ezekre biztatjuk az ügyfeleinket.

Érdemes megemlíteni a támogatott eszközbeszerzéseket is, pl. a 114/2008. kormányrendelet szerinti kamattámogatás ma már szinte ugyanazt a kamatszintet biztosítja, vagy egy kicsit alacsonyabbat is, mint az NHP.

A.: A mezőgazdaságban egyre fokozódik a generációváltás problémája. Milyen hatással van ez a szektor banki megítélésére?

T.Z.: Tavaly év végén volt egy felmérésünk arról, hogy azoknál a mezőgazdasági vállalkozásoknál, ahol a következő 10 évben a generációváltás kulcskérdéssé válik, milyen az utódlás kérdése, hol tartanak a folyamatban. Kiderült, hogy ezen vállalkozások több mint felénél (56%) nem megoldott az utódlás. Ez hosszútávon mindenképpen kritikus kérdéssé válik, főleg mert a szaktudás és a tapasztalat sokkal jobban felértékelődik a mezőgazdasági vállalkozások esetében, mint más ágazatokban.

Az sem elhanyagolható fejlemény, hogy a következő 10-15 évben ennek következményeképp jelentősebb birtokkoncentráció vagy vállalkozáskoncentráció várható.

NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?