Tokaji, szlovákok, pancsolt bor, átcímkézés, milliárdok, hungarikum, Borkiválóságok, hegyközségek, politika, szakma, bormarketing, kézművesség, kilátások és jövő. Néhány fontosabb felütés azok közül, amikről Dr. Kiss Elizával, a Vidékfejlesztési Minisztérium egyik leghosszabb titulusával rendelkező munkatársával, vagyis a hegyközségek megújításáért és a szőlő-borágazat fejlesztéséért felelős miniszteri biztosával beszélgettünk. De vajon melyik a kedvenc bora a borbiztosnak?
Azoknak akik sietnek a legfontosabb részeket kiemeltük.
Agrárszektor.hu: A közelmúlt egyik legnagyobb vihart kavart eseménye és döntése (legalábbis a borágazat területén) a Tokaji név használatával kapcsolatos Európai Bírósági ítélet volt. Valójában mit jelent nekünk a Tokaji név használatával kapcsolatos döntés?
Kiss Eliza: Kicsit messzebbre mennék, a Tokaji-ügy egy kőkemény borjogi kérdéskör, először jogi alapon kell megítélni, hogy mi a pontos helyzet. 2009-ben az EU elindított egy borreformot, ennek az volt a lényege, hogy minden egyes borvidék készítsen el egy termékleírást az ottani bortípusokról, ugyanis míg régen olyan kategóriák voltak, hogy tájbor, asztali bor, minőségi bor, ez megszűnt, és innentől kezdve azt vizsgálták, hogy az adott bor mennyire kötődik a termőhelyhez. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a terület a meghatározó, hogy az hogyan jelenik meg a borban, a klíma és a környezeti háttér, és ezekből fakadóan milyen minőségű bor születik. Itt három kategóriát hoztak létre: OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bor), OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor), FN (földrajzi jelzés nélküli bor). A lényegi változás borjogilag az, hogy az adott bor mennyire kötődik a termőhelyhez. A termékleírás olyan típusú, mint pl. a gépjármű forgalmi engedélye, amelyben benne van a színe, hogy hány kiló, hány köbcenti stb. Innen indult, hogy a szlovákok más termékleírást adtak be, mert más egységhez kapcsolódnak, illetve a tokajiak is. Ez 2009. augusztus 1-jei állapotot rögzítette. A megnevezés szlovák nyelven ugyanazt jelentette, mint nálunk a Tokaji, onnantól kezdve ez azonos marketingkategóriává vált. Az a döntés, ami hosszú évek után február 6-án megszületett a bíróságon, tulajdonképpen fenntartotta az eredeti állapotot, február 5-höz képest semmi nem változott, nem vesztettünk a perben, hanem az történt, hogy ők is használhatják a Tokaji márkanevet, pontosabban a "Vinohradnicka oblast' Tokaj"-t. Mert van egy nagy nyilvántartás az EU-ban az E-Bacchus, amelybe így rögzítették 2009-ben a szlovákok, ez továbbra is megmarad.
Agrárszektor.hu: De hát mi pont azt szerettük volna, hogy ez ne maradjon. Ezért pereltünk. Vagy nem?
K.E.: Ilyen értelemben ez valóban kérdés, hogy veszítettünk-e vagy sem? Fontos leszögezni, hogy e döntés továbbra is csak az E-Bacchusba történt bejegyzéssel kapcsolatos, vagyis az eljárás csak azon kérdésre vonatkozik, hogy Szlovákia a Tokaj megjelölés mely származtatott alakjának használatára jogosult: a "Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblas»"-ra vagy pedig a "Vinohradnícka oblas» Tokaj"-ra. Ez az eljárás tehát nem annak eldöntésére szolgált, hogy Szlovákia egyáltalán jogosult-e a Tokaj eredetmegjelölés használatára és nem is ez volt a magyar cél az eljárás megindításakor.
A Tokaji helyzet úgy néz ki, hogy van egy teljesen új szabályozás, eltörölték a puttonyos kategóriákat, innentől kezdve egységesen Tokaji aszú néven fognak futni a különböző puttonyszámú borok, és a Tokaji borvidéken palackozott borokat lehet csak Tokaji eredetmegjelöléssel ellátni. Ugyanez a másik oldalon (Szlovák Tokaj) nem változik, viszont ott továbbra is készíthetnek 2, 3, 4 puttonyos aszút. Itt jön egy kérdéskör, hogy ez a termékpalettánkat szélesítette-e, vagy hagyott egy olyan piaci rést a szlovákoknak, hogy ők meg tudják csinálni a 2, 3, 4 puttonyos aszút, mi meg nem. A másik kérdés pedig, hogy egy borrégióról beszélünk-e, amit a határ nem tud elválasztani. Ez esetben mintegy 400 hektárról van szó odaát, amiből nagyjából 200 hektár a jelenlegi termőterület - rendkívül pici, a mi Tokaji termőterületünk, 5000-6000 hektárjához képest. Azt gondolom, hogy a verseny, vagy a kereskedelem szempontjából nem olyan nagy a jelentősége annak, hogy a szlovákok mit csinálnak. Azt se felejtsük el azonban, hogy amikor a szlovákok nyelvtörvényt alkottak, azt mondták, hogy a magyar nem kívánatos nyelv, most meg kivételt alkottak a Tokajival, hiszen a Tokajit, mint marketingmegnevezést magyarul szeretnék használni.
Agrárszektor.hu: Lehetséges ennek a jogi hercehurcának újabb fejezete, vagy itt a vége az ügynek?
K.E.: A döntés a jelenlegi status quo helyzet fennmaradását jelenti a magyar és szlovák fél között a Tokaj eredetmegjelölés tárgyában. Az Európai Bizottságnak 2014. december 31-ig lehetősége van megvizsgálni e dokumentumok EU-jognak való megfelelőségét, így a Tokaj-vitában teendő további lépéseket az határozza meg, hogy mind tartalmi, mind formai szempontból mit eredményez a 2011-ben benyújtott szlovák és magyar termékleírások európai bizottsági vizsgálata. Ez most itt részben lezárult. Nyilván neki lehet futni, ha lezajlanak a változások, kialakulnak az új termékkategóriák, bár ez egy nagyon bonyolult és hosszadalmas folyamat lenne. Akár 1,5-2 év is lehet, amíg átfut.
Agrárszektor.hu: Akkor a jövőben a fogyasztók kétféle Tokaji közül kell majd, hogy válasszanak.
K.E.: És az egyik 15 ezer, a másik 3 ezer forintba kerül majd. Amivel nagyon nehéz mit kezdeni, hogy a tokaji borkülönlegességeket elkezdték túlságosan felülpozícionálni, erre szeretnék építeni az ország marketingjét, ami azért nem átgondolt megoldás, mert nagyjából a piaci forgalom 5 százalékát teszik ki ezek a borok. A többi 95 százalék ott és a többi 21 borvidéken található, ami nagyon fontos. Ebből a szempontból inkább lennék a híve egy kétpólusú marketingnek. A tokaji borkülönlegességek mellett én elsősorban a Balaton-régióban látok fantáziát. Jó a Tokaj számára megadatott lehetőség, jó az irány, jogilag azonban nem teljesen rendezett még a helyzet. A borjog egy nagyon nehéz tudomány, és a tokajiak mindig azt látják, hogy ellenállok. Ám jogászként másképp gondolkodok, kicsit bonyolultabb ez a szabályozási környezet, amibe bele kell helyezkedni. Látni kell magunkat 1 vagy 5 év múlva is, amikor adott esetben az EU hoz egy döntést, hogy akiket a versenyben korlátoztak, adott esetben kártérítésben kell részesíteni. Mindent szépen le kell fedni, hogy a történet flott legyen, egyetlen üzleti vállalkozás vagy termékpozícionálás sem kezdődhet el koncepció, azaz üzleti terv nélkül.
Agrárszektor.hu: A legutóbbi hírek még arról szóltak, hogy csaknem 100 milliárd forintos fejlesztés/tőkeinjekció készül Tokajba.
K.E.: Igen, a Miniszterelnökség foglalkozik Tokajjal. Ezt a forrást főleg infrastruktúrafejlesztésbe tervezik befektetni. Ebben benne van a több mint 30 település adósságátvállalása, az úthálózat fejlesztése, esetleg szálláskapacitás-bővítés, és ha ezt elosztjuk a 32 településsel meg a 100 jelentős borászattal, nem olyan túlságosan nagy összeg. Ráadásul ez 2020-ig fog megvalósulni, legalábbis a Kormányhatározat így rendelkezik.
Agrárszektor.hu: Mindenesetre ez sokkal nagyobb összeg, mint amit más borvidékek, az ottani önkormányzatok, vagy a helyi borászatok kapnak. Egyesek érezhetik ezt akár némileg igazságtalannak is.
K.E.: A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely a 22 borvidéket tömöríti, a múlt évi működési költségükre - ami a Vidékfejlesztési Minisztérium büdzséjében van elkülönítve - kaptak 600 millió forintot, vagyis nagyjából 750 millió forinttal fognak dolgozni idén. Azt is kell látni, és ezt minden fórumon hangsúlyozom, hogy az állam nem 600 borászat marketingese, meg a jogi felelőse, meg a piacra jutási kereskedelmi igazgatója. Ezeket nekik is, ahogyan minden más vállalkozásnak, maguknak kell elindítani és felépíteni. Amiben tudunk segíteni, az a közösségi marketing, azaz Magyarország külföldi piacokon történő egységes megjelenése. Persze lehetne még több forrást ide csoportosítani, de azt se felejtsük el, hogy a VM nagyjából 70 milliárd forintnyi támogatást nyitott meg, a szőlőtelepítési támogatások, a kapacitásbővítés, technológiafejlesztés terén, most is különböző infrastrukturális fejlesztésekre fognak források megnyílni, és ez 3 éve zajlik. Nagyon sok olyan forrás van, amiket az unió is támogat, amelyekre lehetett pályázni. Sokkal több megy a borágazatba, mint máshová.
Agrárszektor.hu: Úgy tudom, hogy a miniszteri biztosi pozíció nem bormarketing kérdéseinek megoldására, hanem elsősorban a hegyközségek szervezetfejlesztésére és egyéb ágazatfejlesztési feladatokra lett létrehozva.
K.E.: Ez benne is van a hosszú titulusomban.
Agrárszektor.hu: Végeredményben ez egy teljesen új rendszer lett, vagy inkább csak ráncfelvarráson esett át?
K.E.: Ez a réginek az újragondolása. Ez egy nagyjából 70 ezer fős közösség, hegyközségi tagok, akik szőlőterülettel rendelkeznek és/vagy bort készítenek. Ami nagy változás volt, a területalapú szavazás bevezetése, szemben a korábbi "egy tag - egy szavazat" elvével. Ez azért jó, mert ha van egy kis borvidék, ahol van 100 gazda 1-1 hektárral, meg van egy gazda, akinek 150 hektárja van, akkor annak az egynek, akinek nagyobb területe van összességében, nagyobb szava is lesz a közösség életében, a gazdasági vagy marketing típusú irányok meghatározásában.
Agrárszektor.hu: Vagyis egy kvázi kamara jön létre a borágazat számára?
K.E.: Igen. A borágazat szereplői az egyetlen olyan mezőgazdasági társaság, akik az Agrárkamara alá nem kerültek be. Ez egy nagyon kedvezményezett státusz, és ha szakmaközi szervezetté válnak, akkor létrejön a kormányzat felé egy tárgyalóképes szervezet, ahová forrást tud az állam telepíteni, marketingköltségeket át tud adni, adott esetben díjat tud szedni a tagoktól, amiből konszenzuson alapuló programokat finanszírozhatnak. Azért volt fontos az elmúlt egy év, mert olyan emberek kerültek be, akik már bizonyítottak a saját területükön. Ez az elmúlt egy év arról szólt, hogy kistafírozzuk őket tudásban és forrásban, megerősítsük ezt a csapatot, hogy szakmaközi szervezetté váljanak. Ennek a dokumentációját benyújtották a vidékfejlesztési miniszterhez, és most vár éppen aláírásra.
Agrárszektor.hu: Tehát például az AMC (Agrármarketing Centrum) hatásköréből kikerülnének a borágazat marketingjére vonatkozó pénzek?
K.E.: Nem tudom, erről nem én döntök. Az tudom, hogy pl. Németországban, Franciaországban hogyan működnek ezek a szervezetek. Nem az a lényeg, hogy milyen szervezeti formában és kik végzik a marketing munkát, hanem az, hogy a borászok akaratán alapuljon, nekik megfeleljen és az ország ezáltal hatékonyan tudjon bekapcsolódni a nemzetközi versenybe.
Agrárszektor.hu: És ott hogyan működnek? Külön van kezelve a borágazat büdzséje?
K.E.: Igen, és ez azért is fontos, mert végső soron az ágazat szereplői tudják eldönteni leginkább, hogy mit szeretnének erősíteni, hová és milyen célra szeretnének forrásokat összpontosítani.
Agrárszektor.hu: A politika mennyire szólt, tudott beleszólni a nyilván szakmai alapon szerveződő, hegyközségi tanács újjászerveződésébe?
K.E.: A hegyközségek választott tagokból állnak, a hegyközség tagjai választják a hegyközségi tanácsot, ők pedig a borvidéki tanácsot. Nem volt politikai jellegű a döntés, hiszen ez a szakmáról szól, aki ott él a borvidéken, ott szőlészkedik vagy borászkodik, pontosan tudja, hogy kit szeretne vezetőként látni. Nyilván az emberek nem mentesek az érzelmektől. Az a fajta beállítódás, lobbi tagadhatatlan, hogy látják a perspektívát egy bizonyos oldalon, és azt mondják, hogy érdemes egy olyan küldöttet választani, aki jól mozog abban a közegben.
Agrárszektor.hu: Nemrég elkészült az új Borkiválóságok Könyve is, a fehér után a vörös- és rozéborokkal. Ez egy fontos lépés bormarketing szempontból, de mi lesz ennek a jövője?
K.E.: Ez egy bekerülési alap, olyan, mint az érettségi. E nélkül nem tudunk kijutni a nemzetközi színtérre. Ha nincs nemzeti borválogatott, nem tudunk labdába rúgni sem belföldön, sem külföldön. Ennek két kimenetele van. A magyar nyelvű könyv elsősorban azért érdekes, mert a borászoknak nyújt egyfajta marketingfelületet, a terjesztőkön keresztül a fogyasztók értesülnek, megvannak az elérhetőségek, látják a szép borokat, egy kis ismeretterjesztés a borrégiókról. Az angol nyelvű változat egy izgalmasabb kérdés, mert azt mutatjuk ugye kifelé. A közösségi marketing nem az egyes borászatokról szól, hanem Magyarországról. A bor egy dinamikus dolog, egyrészt fejlődik a palackban, másrészt fogy a készlet. Amit itt leírunk, hogy milyen a kóstolási érzet, az két év múlva már nem igaz. Ugyanakkor ez egy állami portfólió is. Ha kialakul az új kormányzati struktúra, akkor el lehet kezdeni azt a munkát, ami a VM-ben és a KIM együttműködésében már tökéletesen működik, hogy ebből választanak borokat miniszteri ajándékként, államtitkári fogadásra, reprezentációs célra. Minden minisztériumnak, nagykövetségnek stb. legyen meg minden évben ez az állami borlistája.
Agrárszektor.hu: És ezeket a borokat az állami szervek, intézmények majd önökön keresztül rendelik meg?
K.E.: Talán ez lesz az idei év legfontosabb feladata, hogy egységes portfóliója legyen az államnak, mi egy logisztikai bázist tudjunk mögé építeni és ha kell a nagykövetségeket is ki tudjuk szolgálni borokkal vagy prémium termékekkel.
Agrárszektor.hu: Vagyis VM rendelgeti majd be a borokat?
K.E.: Ez úgy működik az állami apparátusban, hogy ha szeretnék egy tollat vagy tintapatront, akkor van egy központi ellátási szolgálat, ahol ezt meg kell rendelnem. Ők nyilvántartják, hogy mely cégek vannak benne az adatbázisban, honnan lehet egyáltalán rendelni. A borral is ugyanezt csináljuk. Abban a félévben annak a borásznak az a presztízsértéke, hogy bejutott ebbe a rendszerbe. Tavasszal újra elkészítjük fehérbor, ősszel a vörös és rozé válogatást. Érdekes kérdés, hogy nem mindegy-e, hogy milyen bort ajándékoznak a magyar képviseletek? Itthon lehet, hogy mindegy, de ha kimegyünk külföldre, akkor fontos, hogy Magyarország hova pozícionálja magát. Kínába és Japánba teljesen más bor kell, mint pl. az oroszoknak. Az oroszoknak legyen aszú, édes, elegáns, Kínában a fehér a halál színe, tehát legyen vörösbor, de legyen aranycímkés stb. Más az elvárás. Ne akarjunk olyan országokban olyan bort megitatni, amit ők nem akarnak. A svédek például kifejezetten irtóznak rozétól. Nem tudjuk, hogy miért, csak ez derül ki a felmérésekből.
Agrárszektor.hu: Feltűnt, hogy nincs ár ezen a könyvön, de vélhetően nem volt ingyenes az elkészítése.
K.E.: Ez azért ingyenes, hogy hozzáférhető legyen. Azért is nehéz kérdés ez, mert ez egy nagyon exkluzív könyv, és ha azt mondom, hogy 3500 forintba kerül, akkor senki nem veszi meg, ha pedig azt mondom, hogy 500 forint, akkor meg komolytalannak gondolják. Ezt a könyvet 20-30 ezer példányban nyomtatjuk, a nyomtatási ára 1000 forint alatt van. Fajlagosan tehát nem drága. Egy fehér- vagy vörösboros kampányt 10—15 millió forintból vígan meg lehet oldani. Ebben benne van a borok kifizetése, a helyszínbérlet, egészen a záró sajtótájékoztató pogácsájáig minden. Szerintem ez nem nagy pénz ezért.
Agrárszektor.hu: Például ezt kéne a jövőben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának átvennie?
K.E.: Igen. Gondolkodunk abban, hogy közösen készítsük. Nekik van egy országos borversenyük, már a 23. versenyen túl vannak, de persze szeretnék megtartani a 24.-et is, csak nem olyan rendszerrel, ahogy eddig. Arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne ezt valahogy úgy összehozni, hogy a háttérmunka azonos legyen. Ugyanúgy bekérnek borokat, azokat kóstolási sorrendbe állítják stb., és utána elmehet két irányba. Az egyik az, hogy kialakítják a sorrendjüket, mi pedig elkészítjük a könyvet. Akkor már rengeteg pénzt megspóroltunk, mert a 600 tétel érkeztetése, mozgatása, kóstolása egyben menne. Azért mondtam, hogy ez egy alap, mert ezt minden bortermelő országnak be kell tudni mutatni magáról.
Agrárszektor.hu: Rátérve egy kicsit a büntetőkategóriába eső dolgokra, létezik-e még ma is az áttöltés, átcímkézés? Vagyis szinte nyilvánvaló, hogy létezik, inkább csak a mértéke a kérdéses. Korábban ugye hallhattunk nagy botrányokról. Változott a helyzet?
K.E.: Ma sokkal jobb a helyzet Magyarországon, mint néhány évvel ezelőtt. Sokkal jobban dolgoznak a hatóságok. A NÉBIH felelős egyrészt a forgalomba hozott borokért, másrészt a pincék környékén zajló események ellenőrzéséért. Az biztos, magam is láttam ilyen statisztikát, amiből én is arra következtetek, hogy valami azért történik. Ha megnézzük az pl. az olasz statisztikai hivatal adatsorát, hogy mennyi bort vittek ők Magyarországra, és összevetjük a mi nyilvántartásunkkal, hogy mennyit hoztunk be onnan, az olaszok száma jellemzően magasabb. Ez a bor valahol van. Mindenesetre a hatóságok ezt keményen figyelik, jelenleg is van egy-két gyanús ügy, ami az alföldi régióban zajlik, ezeket el is kezdték vizsgálni. Ez azonban egy nagyon macerás és hosszú munka, kicsit kivárással dolgoznak, viszont ezek a borok valószínűleg nem is kerülnek palackos kereskedelmi forgalomba. A NÉBIH Borászati és Alkoholos Italok Igazgatósága minden egyes terméket, ami palackos forgalomba kerül, bevizsgál. Így azonnal ki tudja mutatni, hogy ez hazai szőlőfajtából készült-e, van-e benne adalékanyag stb. Van már olyan készülék is, aminek segítségével ki sem kell bontani a palackot, így lehet vizsgálni a pálinkát pl. Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy történik valami, de még nem tudjuk biztosan megmondani, hogy kik azok és hogyan csinálják és még nincsenek kézzel fogható bizonyítékok, nehéz azt mondani, hogy borhamisítás van. Valószínűleg ezek a borok nem jelennek meg a kereskedelmi forgalomban, hanem turistaborok, bejárják a régiót, és közben mennyiségben és minőségben változnak.
Agrárszektor.hu: A sor végén viszont valaki majd azért megissza, és nem biztos, hogy olyan, aki tudja is mi az pontosan.
K.E.: Azért szigorúan elválasztanám a rossz minőségű bort a hamis bortól. Ennek főleg jogi relevanciája van. Olykor, a szőlő megy ki turistaként, elkészítik a bort, és azt hozzák vissza, máskor a bor utazik és házasítják a külföldről érkezővel a magyar fajtát. Egyébként addig nem borhamisítás, amíg azt mondja, hogy ez egy olasz bor, vagy ez az Európai Közösségből származik, és ezt feltünteti a címkén. A hamisítás akkor kezdődik, amikor a címkén nem mond igazat. A minőségi kérdés az igazán döntő és az, hogy a nepperek rossz helyzetbe hozzák a régió termelőit, csökken a szőlő ára, eladási problémák jelentkeznek.
Agrárszektor.hu: A pálinkások például azt mondják, hogy nem az a baj, ha valaki otthon főz pálinkát, hanem az, hogy a kocsmáros is főzi nagy mennyiségben, és azt méri ki a vendégeknek, vagyis kereskedelmi forgalomba kerül.
K.E.: Nem nagyon tudom, hogy mi a helyzet pálinkafronton, de ott is vannak kommandók, amelyek járják a kocsmákat. Nekem a nagyobb szívfájdalmam inkább a minőség romlása. Ezen a fronton kellene harcolni, hogy ennek meglegyen a helye meg a kultúrája a gasztronómiánkban. A pálinka Hungarikummá nyilvánításával megvan az a lehetőség, hogy megfelelő presztízst teremtsünk, de amíg a Pálinka Nemzeti Tanácson belül is harcolnak egymással a tagok, addig nem lesz konszenzusos az irány, ami nem tesz jót a pálinkának. A pálinkát is fel kell építeni, dolgozunk is ezen az április végén megjelenő Pálinka Kiválóságok Könyve elkészítésével, amely az ország legnagyobb és leghitelesebb mustrája.
Agrárszektor.hu: Magyarországon egyre jelentősebb a piaca a kézműves termékeknek. Ez kezd a borban is megjelenni? Várhatóak szabályozási lépések?
K.E.: Meghirdettünk egy kézműves kerekasztalt, ami nagyon pozitív volt. Elkezdődött néhány borásszal - akik egyébként a sajtóban egymásnak estek előtte - a beszélgetés arról, hogy mi a kézműves, aztán egy jó egy hónapos előkészítés után mi is megpróbáltuk meghatározni, hogy merre kellene majd orientálni ezt a beszélgetést. Idejött 20 borász és szakértő, mindenki itt volt, aki ebben a témában megszólalhat. Hogy az államnak van-e szerepe ebben, kell-e definiálnunk azt, hogy kézműves bortermék, vagy ez tisztán piaci, kereskedelmi típusú tényező, az egyik része az, hogy akik kézműves borászok, azok sem tudják megmondani, hogy mitől kézműves. Régi technológiát használ, kézzel kapál, kézzel szüretel, kádban erjeszt és kézzel rakja rá a címkét, vagy megengedhető pl. egy acéltartályos erjesztés? A lényeg az, hogy szerintem ma Magyarországon ez tisztán kereskedelmi kategória, ami ráadásul piacrontó is. Azok, akik ezt valóban komolyan gondolják, nem válik el egymástól a kéz és a mű, azoknak lerontják a hitelét, mert ez egy piaci rés. Az élelmiszereknél sokkal egyszerűbb a helyzet, mert ott van egy EU-s jogszabályi környezet, hogy mi lehet kézműves termék, minek kell megfelelni, ez a borágazatban nincs meg. Viszont amikor elkezdtünk arról beszélni, hogy szabályozzuk, senki nem tudta megmondani ennek a definícióját, és ami sokkal nehezebb, hogy ellenőrzést is hozzá kell rendelni. Úgyhogy itt egy kicsit elakadt a történet. Azt látom, hogy a szabályozás mindig valamilyen formában elrontja a helyzetet, pluszbürokráciát szül, és akkor megint elkezdenek panaszkodni a borászok.
Agrárszektor.hu: Valószínűleg az attitűdön kellene változtatni.
K.E.: Egy napot töltöttem el a Törley pincészetben. Pont előtte volt a kézműves kerekasztal, másnap mentem oda. Ötemeletes ház magasságú acéltartályok, annyi, amennyit életemben nem láttam, 25 ezer hektoliter kapacitással - ez a nagyobbik része, tisztán ipari technológia. A másik része pedig a pezsgőknél van, amikor lemegy az ember a pincéjükbe, és ott van öt néni, akik napi 8 órában fordít egy negyedet a palackokon. Na most akkor mi a kézműves?
Agrárszektor.hu: Megérett a helyzet arra, hogy legyen ilyen szabályozás?
K.E.: Ha igénylik a gazdák, akkor nagyon egyszerűen lehet egy védjeggyel szabályozni. Azt mondom, hogy ez a kézműves termék, megadok nagyon laza kritériumokat, pl. nincs gépi szüret, meghatározott időt kell tartályban tölteni stb., de nem szabályozzuk túl, csak a kereteket fektetjük le. Aki ilyen, az használhatja a címkén a kézműves jelzőt. Majd ezt alá kell pakolni marketinggel, hogy a fogyasztók is tudják ezt. Ha valaki nem ennek a jogszabálynak megfelelően készíti a bort, az védjegybitorlás, ha ráírja, onnantól kezdve lehet büntetőjogi kategória.
Agrárszektor.hu: A lényeg gondolom az, hogy ebben az esetben most ténylegesen alulról jön a kezdeményezés.
K.E.: Ebbe nem akartunk beleszólni, azért is hívtuk meg ezt a 20-25 borászt és szakértőt. Mindenkinek volt egy saját véleménye, és azt mondtuk, hogy ezeket tereljük össze, mert annak nem sok értelme van, ha az újságban üzengetnek.
Agrárszektor.hu: Tervek és feladatok a jövőre? Milyen fejleményekre, újításokra számíthatnak a borászok, és a borszerető közönség a következő években?
K.E.: Ahhoz, hogy a borászokkal együtt lerakott alapokra masszív falakat tudjunk építeni, mi magunknak is meg kell erősödni, mind szervezeti szinten mind pedig vállalásban. Az idei esztendőre három fő célt tűztünk ki: portfóliónkat kibővítve naprakész termékadatbázist fogunk kiépíteni az évente megújuló Borkiválóságokból és a kapcsolódó prémium termékekből, ezeket - egységes állami portfóliót kínálva - a diplomáciai vonalon nagykövetségeink állandó termékpalettájává tesszük. Ez három ok miatt hasznos, a kiválasztott termékek leköthetők és a termelők részére ezáltal garantált egy bizonyos mennyiség megvásárlása. Másrészt az egységes kínálat lehetővé teszi, hogy a külföldnek azt mutassuk meg magunkból irányítottan, amit a magyar borról sugallni akarunk, mind minőségben mind vizualitásban. Harmadrészt pedig presztízs értékű lesz a Borkiválóság programban való részvétel, hiszen így teremtődik esély arra, hogy az állam egy erős koncepció mentén segítse a piacrajutást.
További célunk az, hogy piaci információs rendszert építsünk ki, amelyben naprakész adatok és információk állnak rendelkezésre belföldi és külföldi export-import mutatókról, versenytársak piaci pozícióiról, ezzel segítséget nyújtva a marketing irányvonalainak meghatározására és eligazodást adva a borászatok részére stb. Ez pedig a lehető legegyszerűbb módon, akár egy telefonos applikáció segítségével is rendelkezésére álljon a termelőknek.
A harmadik cél az idei évre, a hegyközségekkel kapcsolatos további finomhangolások: a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával együttműködve meg szeretnénk teremteni a tartalmi feltételeit is, hogy szakmaközi szervezetként tökéletesen el tudják látni feladatukat. Folyamatban van egy új székház kialakítása, amely a nagyközönség irányába is megnyílhat, akár borbemutatókat vagy ismeretterjesztő eseményeket is befogadhat, ezáltal kinyitva kapuit a borkedvelők irányába is. A hegybírók státuszát rendezni kell, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy ez a nagyon speciális szaktudást igénylő szakértői csapat a sokrétű munkájához méltó bérezést kapjon, mindezt úgy, hogy szervezetileg nem változik lényegesen a státuszuk, tehát a hegyközségeknél maradhassanak.
Tehát ezen három nagy témakör köré csoportosítva fogjuk végezni feladatainkat, természetesen az eddig megkezdett utat folytatva, de folyamatosan újragondolva és tökéletesítve az irányvonalat. Én hiszek abban, hogy a borágazat számára szükséges a szakmai stabilitás is, s két-három év múlva ezt az utat folytatva, szemmel látható eredményeink lesznek.
Agrárszektor.hu: Végül hadd kérdezzem meg, hogy melyik a kedvenc bora, szőlőfajtája, termővidéke, gondolom pincészetet hivatalból nem mondhat, de persze az is érdekelne? Vagy inkább mikor melyik?
K.E.: Azért nehéz felelni, mert másként választok bort, mint évekkel ezelőtt. Most már minden palack mögött látom a termelőt, a borvidék problémáit, a borász történeteit. Változik az ízlésem, évszakonként, keresem az újdonságokat és az egyediséget. Nagyon kedvelem a somlói Tornai pincészet új vonalát, amelyben Kamocsay Ákos fiatal borász (a névegyezőség nem véletlen, Ákos a fiai a Hilltop főborászának, Kamocsay Ákosnak, a szerk.) a wachaui stílust teremti meg. Különösen közel áll hozzám a furmint, legyen az a csopaki Szent Donát vagy a Betsek elegáns nehezebb bora vagy éppen Áts Karcsi játékos friss világa Tokajból. A kis borászatok részére meghirdetett Cégér Ab Ovo versenyen fedeztem fel magamnak a Fanni Kertjét, s ha igazán izgalmas vöröset szeretnék, akkor Gál Lajos Pajados Egri Bikavérét nyitom ki. De ez a felsorolás is csak egy pillanatnyi állapot, hiszen annyi csodálatos fajtánk létezik, s állandó útkeresésben vagyok magam is. De természetesen, ahogy közeledik a napsütés időszak, a rozéfröccs előnyt élvez bármivel szemben.
