Kevesen tudják, hogy a tejipar a világon az egyik leggyorsabban koncentrálódó iparág. Az elmúlt években leginkább az autógyártással volt e címért versenyben. A gyengülő gazdasági teljesítmény és kereslet nyomán világszerte a tejiparban is ismét az akvizíciók váltak a növekedés leghatékonyabb eszközévé. Ennek konkrét jeleit immár Magyarországon is érzékelhetjük. Például abban, hogy a világ egyik legnagyobb tejipari csoportja, a Lactalis megvette a tiszafüredi Kuntejet. Vagy abban, hogy a holland tulajdonú FrieslandCampina Hungária Zrt. eladta debreceni gyárát a székesfehérvári Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft.-nek.

Nagy cégfelvásárlások a világban

A világ legnagyobb tejipari csoportjainak sorát a Nestlé, a Danone és a Lactalis vezeti a Rabobank adatai szerint. A TOP20-as lista első hét helyén nem volt változás az elmúlt évben. Ebben a folyamatos felvásárlásoknak nagy szerepe volt. A leglátványosabb előretörést a kanadai Saputo mutatja, de a nagy kínai cégek, a Yili és a Mengniu is látványosan másznak felfelé a listán évről-évre. A Yili már be is lépett a 10 legnagyobb cégcsoport közé. A főleg a két japán csoportra (Meiji, Morinaga) jellemző lefelé ereszkedés is éppen egyes cégeik eladásával függ össze. Szemben az egy évvel korábbi 111-el, 2013-ban 124 tejipari felvásárlást regisztráltak. Ez messze felette van a korábbi éveket jellemző évi 70-75 jelentős akvizíciónak. A növekedés motorja egyébként a kínai cégek külföldi felvásárlása.

A Rabobank összesítései szerint ez ma a cégek közötti erősorrend:

Magyarországon határozott élénkülés tapasztalható a tejipari akvizíciókban. Egyre sűrűbben jönnek a tejipar konszolidációjával kapcsolatos hírek. A fenti eladások mellett felszámolásról, illetve a hazai gyártás visszafogásáról, leállításáról is keringenek információk. Mintha elpattant volna az a húr, amelynek feszülésére évek óta panaszkodik a szakágazat.

A háttérben az egyébként az egész élelmiszeriparra jellemző kettős nyomás terhe áll, amit a mezőgazdaság és a kereskedelem alkot. A tejipar azonban emellett az import nyomását és az alapanyag-kivitel miatti versenyt is fokozottan viseli. Nem véletlen, hogy az élelmiszeripari szakágazatok közül a legnagyobb veszteségek éppen a tejiparban halmozódtak fel az elmúlt években. Ez pedig régóta előre vetítette a konszolidáció gyorsulását.
Hangsúlyozni kell, hogy nem csak a már emlegetett globális és lokális, de térségünkre is jellemző folyamat a tejipar konszolidációjának gyorsulása. A háttérben mindenütt a versenyképesség, a jövedelemtermelő képesség ugyanazon korlátait találjuk, amelyek a mi piacunkon is jellemzők.

Jó példa a romániai tejipar gyors leépülése. 2014-ben az üzemek közel harmada hagyott fel a tejfeldolgozással, és a folyamat ebben az évben tovább gyorsul. Eközben a tejtermékek fogyasztása ebben az EU-tagállamban növekszik leggyorsabban. Ez persze sokkal inkább a kereslet modern értékesítési csatornákba való terelődését jelenti, mint valódi piacbővülést, de az kétségtelen, hogy az import arányának növekedése nehezen megállíthatónak tűnik.

A magyarországi tejipar termelési és értékesítési mutatói már mintha a gödör aljáról való elmozdulást jeleznék. 2014-ben a bruttó termelés 5 százalékkal emelkedett. A belföldi eladások mennyisége ugyanennyivel, az export azonban mindössze 1 százalékkal bővült. Jól látható, hogy a belföldi piac növekedése volt a húzóerő, ami egyértelműen pozitív üzenetet hordoz. Ettől még az értékben számolt külkereskedelmi egyenleg negatív, de a tendencia javuló.

A tejipar termelése és értékesítésének volumenindexe (előző év = 100%, KSH):

A Takarékbank Agrár Központjának előrejelzése szerint a magyarországi tejiparban az előttünk álló hónapok is a konszolidáció erősödését, a stratégiai együttműködések számának növekedését, az év második fele pedig már a beruházások élénkülését is hozni fogja. Ez utóbbi az EU társfinanszírozásában megnyíló pályázati lehetőségekkel is összefügg. Arra a kérdésre, hogy a magyarországi tejipar képes-e egyáltalán arra, hogy reagáljon a helyzetre, vagy kiszolgáltatott, s csak elszenvedője a tendenciáknak, válaszunk az, hogy jelenleg még leginkább elszenvedője, de érzékelhetően növekszik a képesség arra, hogy a lehetőségek kihasználása irányába billenjen a mérleg nyelve.

A Tej Terméktanács és a Magyar Tejipari Egyesülés együttműködése is jelzi, a szektor szereplői érzik, hogy a lehetőségek és veszélyek közötti egyensúly ingatag. Ahhoz, hogy a tejipar fenntartható növekedési pályára tudjon állni, minden üzemméret tartományban fejlesztésekre van szükség. Az egységes fellépés pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szabályozók és a fogyasztó irányában való érdekérvényesítés, valamint kommunikáció magasabb szintre léphessen.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Agrár Központ
Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.