Az agrárium finanszírozási igénye nagyon speciális, az ügyfélkör és az ágazat vállalatainak üzleti tevékenysége rendkívül széles spektrumot fed le. Az alapítvány hol tud bekapcsolódni a rendszerbe, és mely vállalatok számítanak az elsődleges célcsoportnak?
Az alapítvány elsődleges célcsoportja a mezőgazdasági vállalkozások köre, ezen túl azonban a vidékfejlesztés keretébe illeszkedően az egész kkv szektor, hiszen vállalkozói szinten a kettő összefonódik. Partneri körünk az agrárágazatnál sokkal szélesebb, ám tevékenységünk csak áttételesen kapcsolódik a vállalkozásokhoz és a gazdálkodókhoz, mert a közvetlen ügyfeleink a bankok, a takarékszövetkezetek és más pénzügyi vállalkozások. Rajtuk keresztül lehet igényelni a kezességünket. A saját munkánk ugyancsak banki keretek között zajlik, maga az alapítvány is úgy működik, mint egy bank, csak a tevékenységünk kezességvállalás. Más filozófia mentén alakítjuk tevékenységünket, nem profitorientált üzleti vállalkozásként, sokkal inkább támogató intézményként működünk, és kifejezetten az a célunk, hogy minél többen és minél olcsóbban jussanak hitelhez. A kockázattűrő képességünk egy picit nagyobb kell, hogy legyen, mint a bankoké, és a fedezeti elvárásaink is alacsonyabbak. Míg a bankok 120-130 százalékos fedezetet kérnek, mi általában 30 százalékot. Bármilyen típusú banki hitelhez tudunk garanciát nyújtani, amely akár 80 százalékos is lehet, ami azt jelenti, hogy a bank kockázatát 80 százalékos mértékben átvállaljuk. Fontos célkitűzésünk a gyorsaság: 1-8 napos bírálati idővel dolgozunk, 3 nap felett kizárólag 25 millió forint feletti hiteleknél.
Az alapítvány közreműködése több szempontból is biztonságot ad a pénzintézetnek: gyorsabban fizetünk, függetlenek vagyunk az adóstól, és a garantált hitelállomány alapvetően növeli a bank hitel-kihelyezési lehetőségeit. Az egész pénzügyi szektor hitelezését tudjuk ezáltal hatékonyan segíteni.
A finanszírozói oldalon kik a legfőbb partnereik?
Az alapítványnak három alapító bankja van: a K&H, a Budapest Bank és az Erste Bank, amelyek egyébként is fontos szerepet játszanak az agrárfinanszírozásban. Az OTP, illetve a takarékszövetkezeti rendszer szerepvállalása szintén nagyon jelentősen nőtt az elmúlt időszakban. Az utóbbiak hagyományosan mind a mezőgazdaságban, mind az alapítványi együttműködésben nagyon komoly szerepet töltenek be. Ezeken kívül valamennyi bankkal és egyéb pénzügyi vállalkozással kapcsolatban állunk valamilyen módon.
Milyen ügyleteknél lehet partner az AVHGA? Melyek azok a speciális esetek, amikor különösen nagy segítséget jelentenek az alapítvány szolgáltatásai?
Ügyfélkörünk 85 százalékban mikrovállalkozás, ezen belül pedig a családi gazdálkodók és az őstermelők vannak nagyon nagy számban jelen. A mikrovállalkozások hitelezése a bankoknak fokozott kockázatot jelent, ezeknél az ügyleteknél az alapítvány és a garancia bevonása kulcsfontosságú lehet. Tevékenységünk a növénytermesztés legkülönbözőbb ágazatait, az állattenyésztést és az élelmiszeripart fedi le, illetve a kkv szegmens egyéb ágait is. A spektrum tehát nagyon széles, leegyszerűsítve: 1 millió és 1 milliárd forint között, kisebb arányban felette is tudunk kezességet vállalni.
Hogyan alakult AVHGA hitelállománya az elmúlt években?
2009 óta nagyon dinamikus, közel 70 százalékos növekedést sikerült elérnünk, ez azt jelenti, hogy 2015. március 31-én 160,3 milliárd forintnyi hitelállományt biztosított kezességgel az alapítvány. Ez a szám azért is impozáns, mert ebben az időszakban a kkv hitelállomány csökkent. Egyedüli ágazatként a mezőgazdaságban tudott növekedni kis mértékben, ami nagyban köszönhető az alapítványnak.
Csaknem minden bank kiemelten kezeli az agrárágazatot, hatalmas a hajsza az agrárvállalkozások megszerzéséért. Mi ennek az oka?
Ennek több oka van. Az elsődleges ok az, hogy a mezőgazdasági vállalkozások jobb adósok, mint más ágazatok cégei. Megbízhatóságukat számos mutató támasztja alá a mi állományunkban is, pl. a bukások vagy a hátralékosok alacsony aránya. Érdekes, hogy a mezőgazdasági vállalkozásokon belül az őstermelők mutatói kiemelkedően jók: az AVHGA esetében az őstermelőkhöz kapcsolódó nemfizető állomány 2 százalék alatti, ami elképesztően jó szám. Tapasztalataink szerint ezt az ágazatot kerülik el leginkább a visszaélésszerű vállalkozói magatartások, pl. az, hogy az ügyfél eleve olyan hitelfelvételre spekulál, amit nem tud visszafizetni. Ennek egyrészt az az oka, hogy a vállalkozások szorosabb ellenőrzés alatt állnak az uniós támogatások miatt, másrészről az, hogy nagyon sokszor korlátlan felelősséggel felel a tag a gazdálkodásért. A földhöz kötöttség miatt a vállalkozások eltűnése, átalakulása szintén sokkal kevésbé képzelhető el.
A másik fő ok az, hogy a mezőgazdaságban a támogatásoknak köszönhetően stabil jövedelembiztonságról beszélhetünk, amely megfelelő fedezetet jelent. Harmadik tényezőként a Növekedési Hitelprogramot (NHP) említeném, amely az agráriumban különösen nagy jelentőséggel bír. Ebben az ágazatban ugyanis korlátozottak a lehetőségek az állami szerepvállalással nyújtott kedvezményes hitelekre, mert ez könnyen uniós támogatási szabályokba ütközhet. Az NHP esetében ezek a korlátok nem állnak fenn. A programban megközelítőleg 30 százalék körüli a mezőgazdasági vállalkozások részaránya, miközben a teljes kkv hitelállományon belül mindössze 5-6 százalék.
Az elmúlt években az agrárfinanszírozási szektorban komoly felfutásról beszélhetünk. Ma kétféle bank létezik: olyan, amely már korábban is, hagyományosan aktívan hitelezte az agrárszektort, és olyan, amely most akar jelentősebb növekedést elérni az ágazatban. Milyen tere lehet még a növekedésnek?
Az elmúlt időszakban valóban nagyon jelentős felfutást láthattunk, 2009. év vége és 2014. év vége között 342-ről 392 milliárd forintra növekedett a szektorban kihelyezett hitelállomány. Józan ésszel ítélve úgy gondolom, hogy a továbbiakban nem lesz már ilyen dinamikus a növekedés. Az ágazat vállalkozásai bőven el vannak látva hitellel, ugyanakkor vannak kitörési pontok.
Ezek egyike a hamarosan elfogadásra kerülő Vidékfejlesztési Program, amelynek keretében várhatóan szeptember körül nyílnak meg az új pályázatok. Ezekhez kapcsolódóan bizonyára jelentős új hiteligény jelentkezik majd, különösen az állattenyésztés, az öntözés és a kertészeti ágazat részéről, amelyeket a program kiemelten kezel.
Emellett komoly növekedési lehetőséget látok az őstermelői és a családi gazdálkodói körben. Az AVHGA állományában jelenleg 2500-3000 őstermelő van, ennek 2-3-szorosára becsüljük azt a kört, aki egyáltalán rendelkezik hitellel. Ehhez képest több százezres az őstermelői igazolvánnyal rendelkezők köre, igaz, az életképes, adózó, statisztikailag is kimutatható jövedelemmel rendelkező őstermelői kör ennél sokkal szűkebb, nagyságrendileg 20-25 ezer. Az őstermelői hiteleket megsokszorozni talán irreális lenne, de a potenciál még így is nagy. Amennyiben persze a bankok hajlandóak nyitni ebbe az irányba, számukra ugyanis nehezen érhető el ez az ügyfélkör, és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok nehezen kezelhetőek. Az alapítvány egyik kiemelt célja ugyanakkor pontosan az, hogy segítse ezeknek az ügyleteknek a létrejöttét. 80 százalékos garanciavállalásunk miatt a bukási arány igen alacsony, nagyon egyszerűen fogalmazva: ha a bank "félig csukott szemmel" finanszírozza ezeket az őstermelőket, akkor is, egy 80 százalékos alapítványi garanciával nem fut magasabb kockázatot, mint egy másik ágazat hitelével.
A harmadik terület, amelyben lehetőséget látok, az az olyan, nagyobb agrárvállalkozások köre, amelyek a területalapú alaptámogatások elvonása miatt a korábbiaknál nehezebben jutnak most hitelhez. Itt természetesen más nagyságrendről van szó, de a mi garanciánk 2,5 millió euró (hozzávetőlegesen 750 millió forint) lehet, ami egy 1 vagy akár 2 milliárdos hitelhez is kapcsolódhat.
Említette az NHP agrárágazatban betöltött jelentőségét. Hogyan ítéli meg az állami szerepvállalást az ágazat forráshoz jutásának támogatásában? A jelenleg rendelkezésre álló, gyakorlatban alkalmazott eszközrendszer mennyire áll összhangban a kormányzat által kommunikált ágazati stratégiákkal?
Látni kell, hogy az agrárszektorban az állami szerepvállalásban komoly korlátot jelentenek a támogatási szabályok. Érdekes módon, miközben a közvetlen támogatásokkal jelentős forrás áramlik a szektorba, más támogatásokat, az agrárhitelezést vagy a garanciavállalást tekintve nagyon szigorú szabályok vannak érvényben. Ilyen pl. a de minimis szabály, ami az agráriumban 15 ezer euró, míg más ágazatban 200 ezer euró. Ugyanakkor egy hitelkamat-támogatás vagy egy állami viszontgaranciával biztosított, kedvezményes díjú garancia már támogatásnak számít. Ez az, ami az NHP esetében nem jelentett problémát, mert az MNB által nyújtott refinanszírozás nem számít támogatásnak. Ezért volt ennyire meghatározó a program a mezőgazdasági cégek számára: olcsó hitelhez tudtak jutni anélkül, hogy a fent említett korlátozásokkal számolniuk kellett volna. Az AVHGA szintén nagyon aktív a programban, hiszen alapítványi formájának köszönhetően, saját kockázatra, alapítványi támogatásként is képes garanciát nyújtani, lemondva a költségvetési viszontgaranciáról, így az említett korlátozásokat el tudjuk kerülni.
Az állami szerepvállalás fontos szerepet játszik még az olyan különleges helyzetekben, mint pl. az aszály vagy az árvíz. Ezekben az esetekben speciális hitelprogramok elindítására van szükség, amelyekkel egy meghatározott kör olyan feltételekkel juthat hitelhez, amelyekkel egyébként egyszerű kereskedelmi banki eszközökkel nem lenne lehetőség. Az MFB már korábban is indított ilyen programokat.
A másik fontos kérdéskör a támogatáspolitika. Itt a bankrendszer, a kormányzat és az uniós programok szoros együttműködésére van szükség. Másképp működik a banki logika és másképp a támogatói logika, de a közös feladat az, hogy minél kisebb legyen a megítélt támogatással rendelkező, de egyéb finanszírozáshoz nem jutó vállalkozások száma. Ez egyrészt a bankrendszer részéről igényli azt, hogy partner legyen az uniós programokban kitűzött célokban, másrészről a támogatói oldalon igényli az üzleti szemléletet, amely azt feltételezi, hogy a támogatás elnyerésének a feltétele a pénzügyi életképesség.
