A negyedik negyedév - hasonlóan az egész évéhez - gyenge növekedést hozott, az előző negyedévhez képest mért 0,4%-os dinamika nem jelent felzárkózási pályát a magyar gazdaságnak. Az 1,5%-os éves indexet az is lefelé húzta, hogy amíg 2015 végén (a viszonyítási időszakban) a kormányzat valóban rengeteg uniós és állami forrást szórt ki a gazdaságba, addig tavaly az utolsó hónapokban ez csak papíron történt meg: az új uniós költségvetési ciklusra való átállás időigénye miatt a kormány csupán egyik zsebéből a másikba tette a támogatásokat, de valódi költés nem történt - számol be a Portfolio.
A tavalyi teljesítményre jellemző, hogy az eurózóna egy hajszállal gyorsabban növekedett a negyedik negyedévben, mint a magyar gazdaság. Ezt a relatív teljesítményt érdemes két oldalról is árnyalni. Egyrészt az nem teljesen igaz, hogy "a magyar gazdaság uniós források nélkül csak erre képes", hiszen a 2016-os aktivitást ahhoz a 2015-öshöz hasonlítjuk, amikor ömlött az országba az EU-pénz. (Azt, hogy uniós források nélkül mire lenne képes a magyar gazdaság, akkor láthatnánk, ha két egymást követő évben nem kapnánk pénzt az EU-tól.)
. Vagyis egy átlagos agrárévvel a gazdasági bővülés üteme 1,5% alatt lett volna, a fele a kormányzati szlogenként használt "3% körüli növekedésnek".
A növekedési szerkezetét illetően nagy volnalakban a várakozások beigazolódásáról beszélhetünk, de azért vannak meglepetések is.
A nagy súlyú szolgáltatások élénkülése mögött az erősödő belső kereslet áll. Az építőipar teljesítménye megfelel a havi termelési adatokból kirajzolódó képnek (az EU-források hiánya ezt az ágazatot viselte meg leginkább), az egész évben szenvedő ipar kicsit talán még a várakozásoknál is gyengébb eredményt hozott.
Felhasználási oldalról nézve a lakossági fogyasztás húzta a GDP-t. A fogyasztási kiadás 5% felett bővült, ez 13 éves rekord. (A tényleges fogyasztást a természetbeni juttatások alacsonyabb szintje kisé viszahúzta, de így is közel 4%-os az éves dinamika.) A közösségi fogyasztás 5%-os visszaesése is mutatja, hogy a 2016 végi kormányzati költekezés mennyire virtuális volt a 2015 végihez képest. A fő fájdalmat azonban nem ez, hanem a beruházások 20%-os visszaesése okozza. Azt ugyan már elkönyveltük, hogy az EU-források visszaesése jelentős egyszeri sokkot okoz a beruházásoknak, ám az, hogy az év folyamán sem láttunk élénkülésre utaló erősebb jeleket, szomorúbb tendencia. A negyedik negyedéves beruházási adatok még a magánberuházások előző negyedévekben mutatott óvatos élénkülését is idézőjelbe teszik. (Alaposabban ezt a képet néhány hét múlva, részletesebb adatok ismeretében vizsgálhatjuk majd.)
A gyenge fejlesztési kedv beruházási rátában is megmutatkozik: a GDP-arányos állóeszköz-felhalmozás tavaly mindössze 17,8% volt (ezt a gyenge 4. negyedév mellett az is befolyásolta, hogy kisebb-nagyobb mértékben az előző negyedévek számait is kedvezőtlen irányba módosította a KSH), ilyen alacsony értéket azóta, hogy összevethető adatok állnak rendelkezésre, nem láttunk. Az ábráról leolvasható, hogy a 2000-es évek elején - még uniós források nélkül - 25%-os rátát is elértünk, nagyjából erre lenne szükségünk a fenntartható felzárkózási pályához.
Az idei kilátások mindezek ellenére nem rosszak, hiszen van két olyan növekedési motorunk, amelyekre önmagukban hosszú távon ugyan nem számíthatunk, de jelenleg igen erősek. Az uniós források felprögése az építőipart fogja felrázni, a lakossági fogyasztás pedig (főként) a szolgáltatásokat. Éppen ezért az idei GDP-növekedés 4% körül is alakulhat, negatív kockázatokat az ipar elhúzódó stagnálása, illetve egy esetleges kedvezőtlen időjárás miatti agrárvisszaesés jelentenek.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs is értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ez a mutató is rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.