A méltányos kereskedelem világnapja - május 13. - alkalmából tizenöt különféle matricával ellátott, áruházláncokban, bioboltokban vagy biopiacon kapható banán húsának növényvédőszer-maradék tartalmát vizsgálta meg a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Hét termék bio, ezek közül három fairtrade minősítésű volt.
Hektáronként évente több mint 40 kg növényvédő szert (gyomirtót, gombaölőt, rovarirtót, féregirtót) használnak az intenzív banánültetvényeken. Ez tízszer több az európai burgonyatermesztésben használt mennyiségnél, pedig a nagyüzemi burgonya az egyik legtöbb vegyszert igénylő növény. Kérdés, hogy marad-e valami a vegyszerekből a fogyasztóknak szánt gyümölcs húsában.
Az összesen 15 termékből 8 esetben volt kimutatható vegyszermaradvány, de mindegyiknél messze a határérték alatti értékek szerepeltek. A vizsgálat során egyértelműen a fairtrade és a bio minősítésű termékek szerepeltek a legjobban, mert ezekben - egy kivételével - egyáltalán nem volt vegyszermaradvány. A kivételt a Rainforest Alliance minősítésű banánok jelentették, pedig ezeknél kifejezetten a fenntarthatóság biztosítását hirdetik.
Első helyen 3 fairtrade és egyúttal bio minősítésű termék végzett 14 ponttal: Ecoké organic (Bio ABC), Ekooké (Culinaris) és a Fairglobe (Lidl), mivel pluszpontot szereztek a bio és fairtrade minősítésért, és nem volt bennük kimutatható szermaradvány. A lista végén, 8 ponttal a Diarén (Penny) és a Costa Verde (Spar) termékek végeztek, mivel nem rendelkeztek sem bio, sem fairtrade minősítéssel, és mindkettő húsában kétféle szermaradvány is kimutatható volt.
A fairtrade termékek egyértelmű társadalmi, gazdasági és szociális hozzáadott értékének ellenére még mindig csak elvétve találunk méltányos kereskedelmi (fairtrade) termékeket a magyarországi szupermarketekben. A 2014-2016 közötti időszakban az ilyen termékek eladásának mértéke folyamatosan nőtt, a vizsgált időszakban a magyar háztartások 612 millió forintért választottak fairtrade élelmiszert.
A méltányos kereskedelem (fairtrade) egyszerre minősítő rendszer és társadalmi mozgalom, amely a fejlődő országokból származó élelmiszert termelő gazdálkodók és munkások jólétét tűzte ki céljául. Ezt úgy éri el, hogy kialakított egy kölcsönös méltányosságra épülő feltételrendszert, amelynek a felvásárlók és a termelők is önkéntesen alávetik magukat. A felvásárlók vállalják, hogy a piacinál magasabb árat kínálnak, a termelők pedig garantálják a kizsákmányolás-mentes termelést, gazdaságuk fejlesztését, és bizonyos esetekben kisebb léptékű társadalmi befektetéseket.
A nemes célok ellenére nem minden fairtrade matrica mögött áll méltányos termelés és kereskedelem. A Dominikai Köztársaságban dolgozó haiti banánszüretelők ma is egészen megdöbbentő körülmények közt dolgoznak. Jan Luis Moneta például harmincéves munkaviszony után is illegális foglalkoztatottnak minősül. A napi bére csupán arra elég, hogy egy folyóvíz, vécé és elektromos áram nélküli kunyhóban tengesse életét. Egyike azoknak a "láthatatlan" alkalmazottaknak, akik - a The Ecologist környezetvédelmi magazin szerint - 90 százalékát teszik ki a dominikai banánszektorban dolgozóknak (a kormányzat 66 százalékot ismer el).
A karibi ország banánexportjának több mint fele Nagy-Britanniában köt ki, ahol komoly mértékben nő a fairtrade termékek kereskedelme. A Dominikai Köztársasággal szomszédos Haitiból érkezett munkások nagy része fiatal férfi, akik 250-300 peso (nagyjából 1500 Ft) napi fizetésért dolgoznak. Ez legfeljebb a rizsből, babból álló szegényes táplálékukra elég, a család támogatására, esetleg albérletre már nem futja belőle. Emmantel Audige egy fairtrade minősítésű farmon kapott állást, ám miközben papíron 8 órás munkaidővel rendelkezett, valójában reggel 6-tól délután 5-ig kellett szinte megállás nélkül robotolnia. A termelő cégek szerint a szupermarketek helyeznek rájuk nagy nyomást, hiszen óriási profitot szereznek a drágábban értékesíthető fairtrade termékekből, miközben nyomott áron vásárolják fel azokat.
