Ma már szinte mindenki elismeri, hogy változik az éghajlat. Mezőgazdasági szempontból melyek a legjelentősebb változások az évtizedekkel ezelőtti helyzethez képest?

A mezőgazdaságban a gyomnövényeknél és a kártevőknél észlelhetők a legjellegzetesebb olyan változások, amelyek az éghajlatváltozással hozhatók összefüggésbe. Nagyon sok évnek el kell azonban telnie, hogy az éghajlat évek óta tartó változása a gazdálkodásban is érzékelhető legyen. A melegigényes burgonyabogarak például az időjárás folyamatos változásának a "melléktermékei". Ugyanez mondható el a parlagfűről is, ahogy ugyanis évről-évre folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, úgy egyre agresszívabb és egyre nagyobb számban megjelenő gyomnövénnyé válik Magyarországon. A parlagfűnek jóval nagyobb a vízfogyasztása, és jelentősebb a tápanyag-felhasználása a szántóföldön termelt növényekkel szemben, emiatt pedig jelentős károkat tud okozni.

Mennyire érintik az éghajlati változások a kertészeti kultúrákat?

A kertészetben a változások inkább új, régebben nem jellemző fajokat eredményeztek Magyarországon. Az egyik ilyen a füge megjelenése, amely évekkel ezelőtt még nem tartozott a magyar gyümölcsök közé. Korábban nagyon kevés területen volt jellemző a fügetermelés, amelyet az 1930-as években próbáltak fellendíteni, és Tihanyban létesült is egy fügetelep, amely azonban hamar tönkrement. Az utóbbi években azonban az tapasztalható, hogy egyre több fügefa van a kertekben és most már szinte minden faiskolai lerakatban kapható. A füge egyik legkedvezőbb tulajdonsága, hogy nagyon kevés kártevője van. Magyarországon az úgynevezett adriai füge termelhető gazdaságosan, ezt ugyanis nem aszalva, hanem inkább friss gyümölcsként fogyasztják, és akár lekvár, de még bor is készülhet belőle. A füge jó esetben két termést is hoz egy évben, júniusban érik be az első, szeptember-októberben pedig a második.

A mandula is az éghajlatváltozás következményeként jelent meg Magyarországon, majd az évek alatt jelentős mértékben el is terjedt az ültetvényeken. Mivel a magyar ipar nagymértékben használja, szükség is volt a gyümölcs elterjedésére és arra, hogy a mandulatermelés növekedjen. Magyarország azonban még mindig importra szorul, pedig az ország éghajlati adottsága kitűnő a mandulatermelésre. A faj ugyanis jól érzi magát olyan területeken is, ahol a többi gyümölcs nem, mint amilyenek a sziklás, köves területek, illetve a házi kertek is.

Van-e hasonló példa a zöldségtermelésben is?

Régebben szinte kizárólag erős paprikát termeltek Magyarországon, és azt is étkezési célokra használták. Az utóbbi időben azonban kiment a divatból az erős íz, és jelenleg az országban a paprikatermelés 80 százalékát az édes paprika teszi ki. A paradicsomfajták változása ugyan nem az éghajlatváltozásnak, hanem inkább a divatnak köszönhető, de az utóbbi években sokkal nagyobb mennyiségben vásárolják és termesztik a koktélparadicsomokat, mert ezek kisebb helyet foglalnak el, mint a régen divatos "ökörszív" típusú fajták.

Milyen eszközökkel tompíthatják a kedvezőtlen hatásokat a termelők, mire kell jobban odafigyelniük?

Az éghajlat és az időjárás szélsőségességeit a termőtalaj gondosabb művelésével lehet a leginkább kiküszöbölni. A talajoknak az éghajlatváltozással kapcsolatos igényeit döntően úgy lehet kielégíteni, ha nem hagyjuk őket betakaratlanul. Ezt zöldítéssel lehet a legegyszerűbben kivitelezni, amely sajnos nálunk még nem eléggé elterjedt. Amikor például a búzatarlót sekélyen megszántják, akkor utána érdemes valamilyen módon betakarni azt. Ha a takarásra élő növényt használunk, minden esetben rövid tenyészidejű és közvetlenül nem hasznosítható faj legyen, amely azonban beszántva jelentősen növelheti a termőtalaj szervesanyag-tartalmát. A takarás a kiskertekben is hasznos lehet, és például a zöldborsó betakarítása után a felaprított szárát használhatjuk erre, ha nem akar másodvetést a kert gondozója.