Legjelentősebb tömegtakarmány-növényünk a silókukorica, mivel ez adja a legtöbb energiát a kérődzők számára, ez termeszthető a legolcsóbban a tömegtakarmányféleségek között, valamint igen jól és viszonylag hosszú ideig tartósítható silózással, köszönhetően az alacsony fehérje- és magas emészthető szénhidrát-tartalmának. Idén a silókukorica vetésterülete a KSH adatai szerint szűk 65 ezer hektár volt.
Vághatom már, vagy el is késtem?
Az elmúlt évtized aszályos éveiben a tejtermelők megtapasztalták, hogy
Sokan 10 százalékos eltéréseket tapasztaltak a keményítő arányát tekintve a jobb évekhez képest. Ha pedig nincs meg a bendőben a kellő mennyiségű fermentálható szerves anyag a mikrobák szaporodáshoz, akkor a takarmányadagban az abrakmennyiség növelésére kényszerül a termelő. Ez egyrészt együtt járhat a bendőacidózis kockázatával, másrészt jóval nagyobb anyagi ráfordítást jelent.
Ezért a betakarítási idő az egyik legfontosabb pont a silózásnál, hiszen ez erősen befolyásolja a silókukorica végső emészthetőségét és energiahozamát. Idén többfelé találkoztunk megkésett betakarítással, amikor a gazdák a sokéves rutint követték és nem a növény előrehaladott fenológiáját. Az idei aszály sajnos ebben a kultúrában is korábbi vágást indokolt, bár igaz, hogy az egyes hibridek - azonos technológiai és talajviszonyok mellett is - nagyon eltérő ütemben veszítették el a zöld lombozatukat.
Az ideális silóbetakarítási időpont kiválasztásában segítséget ad az úgynevezett "tejvonal", ami a kukoricaszem tejes és viaszos állagú részeinek találkozása. Az érés előrehaladtával a kukoricaszemben a viaszos és tejes rész elválasztó vonala kívülről befelé halad a mag tetejéről a csíra felé. Ennek megfelelően változik a növény szárazanyaga, összetétele és energiatartalma. A szakirodalmi és gyakorlati ajánlás szerint a silózást a felestől a kétharmados tejvonal állapotig kell megejteni.
Az optimális betakarítási fenofázis eltalálása tehát a legfontosabb, de mégsem könnyű feladat. Ezért ajánlható az a megoldás, hogy különböző tenyészidejű, más-más nemesítőházból származó hibrideket válogatunk össze szilázskészítés céljából, így van esélyünk mindegyikhez optimális időben "odaérni".
Roppantva és gyorsan tömörítve
A szakértő szemek mellett megfelelő műszaki technológia szükséges a betakarításkor. A szemroppantó berendezés meghibásodása óriási károkat okozhat. Kísérletek igazolják, hogy a keményítő bendőbeli lebonthatóságát a silókukorica érési stádiumán túl leginkább a szemroppantottság befolyásolja. 1000 tehén esetén éves szinten akár 30 millió forintos potenciális bevétel kiesését is okozhatja, ha a műszaki technológia alul teljesít a takarmánykészítésben. Az optimális szemroppantottsági arány a szemek 70 százaléka. Ha ezt elérjük, biztosak lehetünk benne, hogy kevesebb abrakkal is több tejet ad a tehén.
A silózás folyamatában kulcsfontosságú a munkaszervezés. Cél, hogy a silóba hordás és tömörítés minél rövidebb idő alatt befejeződjön, és a silót mielőbb lezárjuk. Így csökkenthetők a káros aerob erjedési folyamatokból eredő tápanyag-veszteségek. Mivel a gyorsaság nagyon fontos, ezért
Gondolnunk kell a tartalékgépekre is, a tömörítést viszont nyugodtan rábízhatjuk a jó öreg Rába-Steigerre is. A legnagyobb gépünkkel végzett, szoros tömörítés az anaerob erjedés nélkülözhetetlen feltétele. A levegőtlen viszonyokat elősegíti a kis szecskaméret. Ez azt jelenti, hogy 35-40%-os szárazanyag-tartalom mellett a 2-3 centiméteres szecskaméretre kell törekedni. A végtermék emészthetősége enzimtermelő baktériumos oltóanyag alkalmazásával növelhető, azonban jobb, ha már a megfelelő alapokkal indítunk.
Gervai Péter
