"Botos Andor kollégámmal és egy svájci befektetővel együtt hoztuk létre az UB Merchants Kft.-t 1996-ban. Kezdetben csak szójadara és gabona kereskedelmével foglalkoztunk, a takarmánygyártás 2007-ben jelent meg a tevékenységi körünkben. Ma már elsősorban takarmánygyártóként tartanak minket számon" - kezdi a cég bemutatását az alapító jogán Uzsoki András. A cégcsoport mögött kilenc tulajdonos áll. Az egyes cégek külön-külön is erős lábakon állnak, hiszen az UBM Feed vagy az UBM Grain egyedül is 28 milliárd forintos árbevételt ért el 2017-ben, az UBM Agro pedig csaknem 41 milliárdot. A kilenc különálló vállalkozás azonban mégiscsak sok, és a cég jelenlegi terveihez egy egészen más struktúra illeszkedne - tudjuk meg az UBM idén áprilisban kinevezett vezérigazgatójától, Horváth Pétertől.
A 45 éves szakember 1999-ben hallisztkereskedőként kezdte a cégnél. Amikor ezt az alapanyagot kitiltották a takarmányból, akkor a szójadara beszerzési oldalával kezdett el foglalkozni, majd 2003-tól a cégcsoport pénzügyi-likviditási feladataival bízták meg. 2010-ben került be a cégvezetésbe, idén áprilistól pedig a vezérigazgatói tisztséget tölti be. "A feladat most az, hogy az UBM-et három éven belül a tőzsdére vigyük. Ehhez egy jól strukturált, könnyen átlátható céget kell szervezni, ez lesz az én feladatom" - mutatkozik be Horváth Péter. A tőzsdei jelenlétet több tényező is indokolja. A nemzetközi tőkepiacon csak rendezett gazdálkodási hátterű cég lehet jelen, így ez tükröt tart a vállalkozás számára is. Legfőbb előnye azonban az, hogy a külföldi partnerek számára is garantálja a vállalkozás megbízhatóságát.
Egy ilyen beruházás lassan térül meg, amit nem szerencsés nagyarányú hitelből finanszírozni. A tőzsde viszont jó eszköz a tőkebevonásra. Arra is gondolnunk kellett, hogy az alapítók számára visszavonulási lehetőséget biztosítsunk, ami így könnyebben megvalósítható" - magyaráz a vezérigazgató.
Úgy tűnik, a magyar piac kezd szűk lenni a hazai takarmánygyártók számára, hiszen nemcsak az UBM tapogatózik külföldön. "Nem az a cél, hogy egymás piacát romboljuk, hanem hogy megtaláljuk a magunk útját. Mi igyekszünk magasabbra pozícionálni a termékeinket, és a prémium kategóriát professzionális, egyedi szaktanácsadással együtt nyújtani. A személyre szabott megoldások megtalálása a kezdetektől fogva az erősségünk" - veszi át a szót Uzsoki András. A cég nemcsak az összes hazai agrár-felsőoktatási intézménnyel, de az amerikai Wisconsin Egyetemmel is kapcsolatban áll.
A közép-európai terjeszkedésben leginkább az segíti az UBM-et, hogy a takarmány-hasznosulás javításáttűzték a zászlójukra. Ez a termelőnél is számszerűsíthető változásokat hoz az egy kilogramm élőhúsra vetített takarmány mennyiségében, illetve a vágásérettségig eltelt időben.
Védett fehérjékkel elérhető, hogy a szójadara abban a gyomortraktusban táródjon fel, ahol optimálisan hasznosulni képes. Egész szemű búza is bekeverhető a takarmányba, ha egy enzimes feltárással emészthetőbbé válik. Vagy például nagyon fontos fejlesztések zajlanak a napraforgóhéj-szilánkok eltávolítására a darából. Ezzel a szójadarával összevethető fehérjetartalmú és árú takarmányalkotót tudunk létrehozni. A kérdés csak az, hogy melyiket óhajtja az állattartó. Ez pedig két másik tényezőtől függ: a szója- és a napraforgódara egymáshoz viszonyított világpiaci árától és a fogyasztók igényeitől" - tér ki Uzsoki András a különféle fehérjehordozók jelentőségére.
A hazai potenciális szójamennyiségről Horváth Péter optimistán nyilatkozik, szerinte 10-15 év távlatában növekvő termőterületre van kilátás Magyarországon. A 100 ezer hektár mindenképpen reális cél, de megfelelő fajtákkal és öntözéssel ez is túlléphető. Ugyanakkor a daragyártás másik produktumát (tulajdonképpen főtermékét), a szójaolajat is el kell tudni helyezni a piacon.
Mindkét szakember optimista a hazai állattenyésztés és takarmánygyártás jövőjét illetően. Mint mondják, a mohácsi vágóhidat el kell tudni látni, és ehhez rengeteg sertésre és tápra lesz szükség. Az évi egymillió sertés vágására képes gigaüzem bizakodással tölti el az ágazati szereplőket, amit még az afrikai sertéspestis sem tud beárnyékolni. Még olyan közelről szemlélve sem, mint Marosvásárhely. "Válságok jönnek-mennek, szerintünk Románia nagy lehetőségeket tartogat még. Amiben biztosak vagyunk: régiós szinten kimagasló a magyarok szaktudása az állattenyésztés és takarmányozás terén.
Az, hogy ott erős a háztáji sertéstartás, számunkra nem riasztó, hanem vonzó: a farmtápok fajlagosan drágábban értékesíthetők." Az UBM kedvezőnek ítéli meg a mostani gazdasági környezetet a terjeszkedéshez. Úgy érzékelik, hogy maguk a sertéstartók is egyre inkább lemondanak a lassan elavulttá váló saját takarmánykeverőről, inkább megrendelik a biztos összetételű, jól hasznosuló tápot. A marosvásárhelyi üzem csak januárban kezdi meg a működését, de máris megvan az a felvevői kör, amelyikre mennyiségben és vásárlóerőben is támaszkodhatnak. És ezek még csak az első lépések.
