Agrárszektor:Ön eddig a Syngenta közép- és délkelet-európai technológia fejlesztésének vezetője volt, nemrég viszont a cég kelet-európai növényvédelmi vezetőjévé nevezték ki. Milyen új feladatokat kapott?
Bíró János: Az új pozíció a kukorica és az egyéb szántóföldi növények növényvédelmi vezetését takarja a Syngenta kelet-európai területi egységében. Alapvetően az a feladatunk, hogy a Syngenta globális termékstratégiáját átfogó, ötéves tervekké formáljuk Kelet-Európában. Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Magyarország, Románia, Szerbia, Bulgária, Fehéroroszország, illetve a közép-ázsiai országok (Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán stb.) tartoznak e földrajzi egységbe, de a központ Magyarországon van.
A.: Új beosztása összefügg-e azzal, hogy a kínai ChemChina a közelmúltban felvásárolta a Syngentát, és ennek nyomán átszervezések kezdődtek a cégnél?
B. J.: Igen. A cégvezetés a folyamatok átszervezésében látta a vállalati hatékonyság és ezzel a versenyképesség növelésének lehetőségét. Amellett, hogy természetesen a gazdasági folyamatokra koncentrálunk, kellő figyelem irányul az emberi tényezőre is. A vállalati struktúra megváltoztatása, a stresszhelyzetek kezelése, a motiválás és a megfelelő vezetők megtalálása egyaránt lényeges tényezőnek számít.
A.: Növényvédelmi szempontból miért tartják fontosnak a kelet-európai és a közép-ázsiai régiót? Milyen piaci terjeszkedési lehetőségeket látnak a célországokban?
B. J.: Oroszország és Ukrajna azok az országok, amelyek igazán nagy, kiaknázatlan mezőgazdasági potenciállal rendelkeznek. A gabonafélék (búza kukorica, árpa) termelésében Oroszország és Ukrajna 2030-ra akár 64 százalékos termelésbővülést produkálhat a jelenlegihez képest. Még nagyobb a növekedési potenciál az olaj- és a fehérjenövényeknél (repce, szójabab és napraforgó), amelyek termelése 80 százalékkal is növekedhet tíz éves távlatban. Nagyon érdekes, hogy a pótlólagosan művelésbe vonható területekhez képest a növekedés elsősorban a termelés intenzifikációjából adódik. Szakértők úgy látják, hogy a termelékenység bővülésében az intenzifikáció tízszer nagyobb súllyal esik latba a művelésbe vonható földek rekultivációjánál. Következésképpen a növénytermesztési potenciál kihasználásával Oroszországban és Ukrajnában globálisan 21 millió hektár földterület “takarítható" meg. A növényvédelmi növekedés esélyeit az olajos növények fungicid-felhasználásában, a szója inszekticides és gombaölőszeres kezeléseinek általánossá válásában látjuk leginkább, de ez utóbbi elmondható a cukorrépánál is. Ezen felül vannak olyan, egyre nagyobb felületen termelt növények, mint például a csicseriborsó, ahol komplett növényvédelmi portfolió kiépítésén dolgozunk.
A.: Milyennek látja a régió növényvédelem színvonalát a mai magyar kemizálási helyzethez képest?
B. J.: A régióban nem egységes a növényvédelmi színvonal. Vannak országok, területek, illetve növénykultúrák, ahol intenzív növényvédelmi felhasználásról beszélhetünk, de vannak olyan földrajzi térségek is, amelyek kifejezetten extenzívek. Magyarorzághoz képest még inkább kihívást jelentenek az ökológiai feltételek, elsősorban az abiotikus tényezők. Általánosságban a támogatási szintek alacsonyabbak, így a növényvédelmi színvonal összeségében a magyar szint alatt áll. Bár a gépesítésítettség meglepően jó, rendkívüli korlátozó tényező még az infrastruktúra fejletlensége, amely alól Oroszország kivételt képez.
A.: A Syngenta nyilatkozataiban folyamatosan hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet fordít az innovációra. A növényvédelemben melyek a globális fejlesztési irányok?
B. J.: Globálisan a Syngenta vezető szerepet tölt be az innovációban. Növényvédelmi portfóliónkkal már a következő generációs peszticidek fejlesztésére koncentrálunk, miközben a termelői igényeken felül meg kell felelnünk a szigorú környezeti és társadalmi feltételeknek is. Az elmúlt tíz évben az egyik legfontosabb új kémiai fejlesztésünk az SDHI (szukcinát dehidrogenáz inhibitor) kémiai osztályba tartozó gombaölő szerek voltak. A legtöbb K+F vállalatnak van, illetve volt ilyen jellegű fejlszesztése, de a Syngenta volt az, amely öt termékkel jelentkezett a globális piacon. A Vibrance gombaölőszeres csávászószer például a Rhizoctonia gyökérrothadásával szemben, a Solatenol fungicid pedig a szójabab rozsda elleni védekezésében, illetve számos más gombabetegség ellen alkalmazható Brazíliában, az USA-ban és Európában egyaránt. A fungicideknél maradva, ma a legizgalmasabb az Adepidyn gombaölő szer közelgő bevezetése, amely a piacon a legszélesebb spektrumú SDHI lesz. A növényvédőszer erőssége a nehezen kezelhető patogének elleni hatékonyságban rejlik. E molekula sok növényfajban felhasználható lesz, így például búzában a fuzáriumos gombaalászfertőzések, vagy mogyoróban a levélbetegségek ellen.
Észak-Amerikában új hatóanyagot fejlesztettünk ki a gyomirtószereknél is. Ez a bicyclopiron, amely más ismert hatóanyagokkal (S-metolaklór, mezotrion, atrazin) kombinálva a legnehezebben irtható, illetve a növényvédőszer-rezisztens gyomnövények ellen is alkalmazható. E herbicid reményeink szerint áttörést hozhat a gyomok elleni küzdelemben, így várakozással tekintünk a hatóanyag európai (atrazin nélküli) formulációinak lehetséges bevezetése elé is. De hogy a rovarölőszerek se maradjanak ki a sorból, a Syngenta itt olyan új molekula kifejlesztésén dolgozik, amely a jelenlegi védekezési programokat újfajta hatásmechanizmussal és széles körű - a csávázástól a levélkezelésig tartó - felhasználással egészíti ki.
A.: Milyen a cég növényvédelmi portfóliója Kelet-Európában?
B. J.: A Syngenta a kelet-európai régióban már ma is robusztus portfolióval rendelkezik, de a következő öt évben számos további olyan terméket forgalmazunk majd ott is, amelyeket Nyugat-Európában már bevezetettünk, vagy éppen most állnak piaci bevezetés alatt. A további kémiai innovációs hullám a következő évtized közepén ér el bennünket a fenn említett hatóanyagokkal, és ez kiteljesül és folytatódik majd a 2030-as években is.
A.: Ma az egyik legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti a mezőgazdaságban). Mennyire befolyásolja ez a növényvédeli kutatásfejlesztést?
B. J.: Olyan új kémiai anyagokat, molekulákat keresünk, amelyek újfajta hatásmechanizmusokat kínálnak, kedvezően hatnak a környezetre, a klímaváltozás szempontjából fontos vízmegőrzési és talajkímélő gyakorlatba beilleszthetők, illetve a precíziós alkalmazásokhoz is jobban adaptálhatók. Az úgynevezett Stewardship kezdeményezések, mint amilyen például a Syngenta Good Growth Plan programja is, szintén fontosak a klímaváltozás szempontjából. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a talajvédelemre, a vízhasználatra és ezen felül a munkaerő egészségére is. Összességében már ma is több olyan technológiát használunk, amely minimalizálja a környezetre és a munkavállalókra gyakorolt hosszú távú hatásokat, de a digitális mezőgazdaság is fontos lehet a klímaváltozás szampontjából. A Syngenta-n belül létrehozták a Digitális Mezőgazdaság Megoldások elnevezésű új részleget, amely az egész mezőgazdasági gazdálkodásra és a fenntarthatóságra összpontosít. A nagy digitális adatkezelés képességének köszönhetően az olyan programok - mint például az AgriEdge Excelsior - bizonyítják, hogy a termőhelyi adatok elemzése és az adatokon alapuló technológiai stratégiák alkalmazása a szélsőséges időjárás ellenére fenntarthatóságot biztosíthat. Sőt, ezen felül hatékonyság- és jövedelembővülést hozhat a termelők számára.
A.: A ChemChina tulajdonszerzése milyen változásokat hozhat a Syngenta növényvédelmi üzletágában?
B. J.: E tranzakció nagy esélyt nyújthat, hiszen lehetővé teszi a Syngenta jelenlétének további bővülését a feltörekvő piacokon, különösen Kínában. Ugyanakkor a Syngenta know-how-ja a modern növényvédelmi kémiában hozzájárulhat ahhoz, hogy igazodni lehessen a legmagasabb környezetvédelmi normákhoz, illetve biztosítani lehessen a városi és a vidéki közösségek egészségét és jövőjét.
A.: A ChemChina akvizíciója mellett más koncentrációs események is történtek a világ mezőgazdasági inputpiacán, mivel a multicégek közül a német Bayer az amerikai Monsantóval egyesült, és két további amerikai vállalat, a Dow Agroscience és a Dupont is fúzionált. Mennyire változtatja meg ez a versenyhelyzetet Magyarországon, illetve a kelet-európai régióban?
B. J.: Mi úgy látjuk, hogy a növényvédő szerek piacán jelentős számú versenytárs van jelen minden régióban, tehát Magyarországon és Kelet-Európában is, és ez nem változik jelentősen a mostani fúziók és felvásárlások után sem. Azaz magunk részéről ugyanolyan versenyhelyzettel számolunk, mint előtte.
A.: A cégegyesülésekkel párhuzamosan az Európai Unióban jelentős szabályozási vitáknak is tanúi lehettünk az utóbbi időszakban. Az egyik ilyen a rákkeltő hatással vádolt glifozát ügye, amelyben végül az a megállapodás született, hogy 2022-ig meghosszabbítják a hatónyag felhasználási engedélyét. Egyetért-e ezzel a döntéssel?
B. J.: A glifozát fontos herbicid a globális mezőgazdaságban, mert a gazdák számára egyszerű, rugalmas és költséghatékony gyomirtási lehetőséget nyújt. Hozzájárul továbbá a talaj megőrzéséhez és csökkenti az ökoszisztémára gyakorolt mezőgazdasági nyomást, mivel gyomirtási szempontból lehetőséget ad a talajkímélő technológiák alkalmazására. Ugyanakkor sok más mezőgazdasági termékhez hasonlóan a glifozát negyven évig intenzív és ismétlődő szabályozási felülvizsgálat tárgyát képezte. A hatóanyagról készült számos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát biztonságos és nem karcinogén.
A potenciális rákkeltő-képességről folytatott vita kapcsán persze figyelembe kell venni, hogy a Nemzetközi Egészségvédelmi Kutatóközpont (IARC), a WHO szervezeti egysége a glifozátot "emberre nézve valószínűleg rákkeltő" kategóriába sorolta. Ha azonban ezt vesszük alapul, a vörös húsok, a napfény is ugyanebbe a kategóriába tartoznak, és még lehetne sorolni a hasonló példákat. A WHO egyébként a növényvédőszer-maradékokról szóló 2016-os közös FAO/WHO találkozó rendkívüli ülésén a glifozátot nem sorolta a rákkeltő anyagok közé, és kizárta, hogy kockázatot jelentene az emberekre nézve. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA), az Európai Vegyianyag-osztályozásért felelős európai vegyianyag-ügynökség (ECHA), valamint az EU számos nemzeti hatósága is arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát nem karcinogén. Érdemes megjegyezni, hogy a glifozát toxicitási szintje (LD 50) kisebb, mint a sóé, illetve az ökológiai mezőgazdaságban gyakran használt számos más természetes peszticidé.
A.: Az unióban vita van arról is, maradjon-e a brüsszeli, illetve tagországi jóváhagyásra épülő mai kétlépcsős növényvédelmi engedélyezési rendszer, vagy egylépcsős szisztéma lépjen életbe. Melyiket tartaná jobb megoldásnak?
B. J.: Uniós tagságunkkal lépett életbe a "kétlépcsős" engedélyezési rendszer, ami azt jelenti, hogy a növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezése az Európai Bizottság hatáskörében van, míg a formázott készítményeket nemzeti szinten kell jóváhagyni. Az egységes elvek szerinti engedélyezési eljárás biztosítja, hogy csak a felhasználókra, a fogyasztókra és a környezetre elfogadható kockázatot jelentő hatóanyagok és készítményeket lehessen felhasználni az unió minden tagországában. Ugyanakkor az egyébként sem egyszerű engedélyezési eljárást ma is tovább nehezíti, hogy a cégek nem kérhetnek csupán egy vagy két országra engedélyt egy-egy termékükhöz, illetve ha kérnek, akkor is zonális szintű értékelést kell lefolytatni. Ez elsősorban a kisebb jelentőségű szerekre hat negatívan, hiszen a megcélzott piacnál nagyobb terület számára kell elvégeztetni az értékelést. Az EU centralizált, azaz mind a hatóanyag, mind a formuláció lehetséges egylépcsős regisztrációja nem szolgálná Magyarország érdekeit.
A.: Az EU-ban vihart kavartak a csávázáshoz használt neonikotinoidok is. A tagországok végül a teljes szántóföldi betiltás mellett határoztak, de Magyarország a döntés ellen szavazott. Mi a Syngenta álláspontja az ügyben?
B. J.: A betiltást valóban éles vita előzte meg, és a tagállamok többségének döntése, mely szerint támogatják a neonikotinoidok további korlátozására vonatkozó bizottsági javaslatot, nem ért váratlanul bennünket, de csalódást okozott számunkra. A Syngenta nem ért egyet e javaslattal, hiszen az Európai Bizottság nem jóváhagyott szabályozási dokumentumra támaszkodott. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a neonikotinoidok csekélyebb veszélyt jelentenek a méhek egészségére, mint a méhek élelelemforrásainak hiánya, a betegségek vagy a hideg időjárás. Egyszóval kiállunk amellett, hogy a neonikotinoidok nélkülözhetetlen eszközei a mezőgazdasági termelésnek, és továbbra is segíteni akarjuk a gazdálkodókat abban, hogy a beporzó rovarok számára megfelelő méhlegelőket és élőhelyeket tudjanak biztosítani olyan Syngenta technológiai programokkal, mint például az Operation Pollinator.
A.: Nálunk milyen következményei lehetnek a neonikotinoidok betiltásának, és milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba?
B. J.: E rovarölő szerek az utóbbi évtizedekben a kártevők elleni védekezés pótolhatatlan eszközeivé váltak, és nélkülük a rovarkártételeket nagyon nehéz lesz visszafogni. A szóban forgó szerek teljes betiltásával az állománypermetezések merülhetnek fel alternatívaként. Környezeti szempontból az a probléma, hogy a permetezések megsokszorozódnak, a többszöri célzott kijuttatás termelői szempontból sokkal nehezebb lesz, a méhkímélő technológiák betartása pedig még inkább elengedhetetlenné válik.
