Frittmann János, a Frittmann Borászat tulajdonosa, a Kunsági borvidéket az utóbbi 5-6 év legszervezettebbjeként jellemezte, ahol kialakították a megfelelő termékpiramist, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a piramis közepén nem túl erősek. Általánosságban az ágazat kihívásai között említette, hogy jelenleg sok szempontból nem versenyképes, idős, elavult ültetvények vannak, és igazat adott annak a közhelynek is, miszerint "a világhírű magyar bor" csak az ország határain belül világhírű:
- mondta a Frittmann Borászat borásza és tulajdonosa, aki szerint van keresnivalója a magyar boroknak külföldön is, ahhoz azonban nincs elég pénze az ágazatnak, hogy a közismert világfajtákban mérettesse meg magát. A Kunsági borvidék pincészetének borásza szerint ugyanakkor roséban Magyarország a három legjobb adottságú bortermelő vidék között van Európában.
Más mezőgazdasági ágazatokhoz hasonlóan a borászat is jórészt félkész termékeket értékesít külföldön, ám azoknak a nagyobb jövedelmezőség érdekében magasabb hozzáadott értéket kellene tartalmazniuk. 65 ezer hektár szőlőterület van az országban, ez elég ahhoz, hogy a nemzetközi piacra menjünk vele. A magyar bor külföldi bevezetéséhez azonban nem szerkezetátalakítás kell, hanem marketing. Nem lédigben kell eladni ahogy eddig, hanem jó áron, palackban - mondta Frittmann, ugyanakkor azt is elismerte, hogy prémium bort készíteni sokkal nagyobb pénzbefektetés, már csak a megfelelő gépek miatt is. Éppen ezért úgy látja, hogy a befektetői borászatokkal nincsen semmi probléma, ameddig nem halmoznak fel készleteket, és terítik a piacra ár alatt, tönkre téve az ebből élőket.
A beszélgetést moderáló Hollósi Dávid, a Takarék Csoport Takarék Agrár Igazgatójának magas árakat feszegető kérdésére a borász azt mondta, hogy egyáltalán nem gondolja drágának a magyar bort. Szerinte annyit fordítunk rá, mint az osztrákok, ott azonban jóval többért adják.
Göllesz Gábor, a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. szortiment managere a fogyasztási tendenciákról elmondta, hogy az elmúlt években kiemelkedő növekedést mutató rosé dinamikája bár csökken, de még mindig van benne annyi, hogy befektetőként érdemes belevágni. Emellett jönnek fel az illatos fehér borok és a fesztiválborok is. Utóbbi esetében fontosak a brandek, marketingköltés nélkül nehéz beszállni erre a piacra. Göllesz osztotta Frittmann véleményét, miszerint drágább bort kell kivinni külföldre, feldolgozott késztermékként ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy ez egy sokszereplős piac, ahol nagyon oda kell figyelni arra is, hogy ne fogyjanak el a polcról a borok májusban.
Az árak tekintetében kritikát fogalmazott meg Hamarics Imre, Rekontir TM Kft. cégvezetője, aki szerint az Egyesült Államokban az 5-6 eurós szegmensben már elég komoly borokat lehet kapni, miközben Magyarországon vannak olyan borászatok, amelyeknek nem kapható bora 10-15 eurós sáv alatt, ami szerinte probléma.
- mutatott rá egy másik problémára Hamarics.
A panelbeszélgetésben részt vevő másik borász, Soltész Gergő, az Ostorosbor Pincészet Zrt. elnök-tulajdonosa szerint a magyar borrégiók sokkal diverzifikáltabbak az átlagnál. Egy ország esetében az össztermelés durván 30 százalékát jellemzően a legtöbbet termesztett fajta adja, ezzel szemben a magyar fajtaösszetétel ennél sokkal széttördeltebb - mondta Soltész, aki az Ostoros-bor lengyel piaci térhódítását hozta példaként, a sikeres magyar exportra.
- mondta a borászat tulajdonosa. Soltész azt is hozzátette, hogy ehhez szerény marketingköltés társult, aminek meg is látszott az eredménye. A másik meglepő az volt, hogy nem az egri borászatnak nem a bikavérére volt nagyobb kereslet, hanem a roséra.
