Mikor adjam el? Ez az, ami mindenkit a legjobban érdekel. Aki az Agrárszektor konferencián nekem szegezte a kérdést, profinak mondható: bőséges árukészlet tárolására alkalmas síktárolókat épített, amelyekben például a búzát fajtánként és minőségi csoportonként tudja raktározni. Idén igencsak jó évet zárt, a kalászosok és a kukorica is szépen hozott. Máskor egészen tavaszig szokta tartogatni az árut, most azonban elbizonytalanodott…
Mert mit is lehet hallani? Jó a búzatermésünk, és bár exportra keresik az árut, a bosnyákok eddig nemigen érkeztek meg a magyar piacra. Volt egy időszak, amikor jól értékesült a repce, 110 ezer fölött kelt el tonnája, de a vége még itt van a termelő nyakán. "120-ra gondoltam" - mondja a gazda -"de nem akarják vinni". Aztán lekerült a tábláról a napraforgó. Szerencséje volt, magas olajsavasat vetett, amit időben leszerződött, így a HO-t 100 ezer forint feletti áron adhatta el, de ebből is van még raktáron. És most itt a kukorica: mint gazda boldog, de örült volna, ha tisztító-szárító kapacitásait is igénybe veszik a környékbeliek, csakhogy idén a 14-15%-os víztartalmú magot nem kellett bérszárítani.
Úgy tűnik, a kukoricára nem nagyon lesz vevő május végéig - latolgatjuk -, az olajosok szoktak előbb megmozdulni, de a szállítást korlátozza, hogy kevés a víz a Dunában. Pedig a repcének és a napraforgónak is a vízen kellene útra kelnie… Mi most a megoldás?
A belföldi árszintek és az exportpiaci árak között a kukorica esetén a legnagyobb feszültség - kb. 25 euró tonnánként -, és a vasúti szállítás sem indult be úgy, ahogy kellene. Vegyék ezt előre az értékesítésben, tanácsolom, és legyenek lekötve rá a szállítási kapacitások a partnereiknél. Másodjára a repce értékesítése tűnik sürgetőnek: itt vagyunk legközelebb a külpiaci árakhoz, ne várjunk a majdani áremelkedésre, indítsuk el vasúton. Harmadsorban a napraforgót célszerű elhelyezni, itt a belföld határozza meg a keresletet. Legfontosabb, hogy készüljünk a szállítás ütemezésére.
A sor végére maradt a búza, mint olyan áru, amivel idén spekulálni lehet. Van belőle elég, jó is a minősége, kereslet is van rá, tehát megvan az esélye a további áremelkedésnek is. Mi sem bizonyítja jobban a búzaéhséget, minthogy összeért a takarmány, az euro és a malmi minőség ára: mindegy milyen, csak legyen! A helyzetnek egyetlen kockázata van: az alacsony minőséget túlárazta a piac, ami nem valószínű, hogy így marad. Nehogy később egyszerre kerüljenek elő a tárolt készletek, és szembesüljünk azzal, a jónak gondolt áru sem annyira értékes már…! Most mindenesetre belföldre is és exportra is el tud jutni a búza. Bár szerintem a 12,5%-os és annál magasabb fehérje- és 28%-os sikértartalmú malmi búza ára csak belföldi eladásra mehet 60 ezer forint fölé. Vannak persze csodák, a szomszédom szomszédja hallotta, hogy már 65-öt is mondtak, csak sajnos mindig másnak…
Miután mindezt jól megbeszéltük a konferenciarésztvevőkkel, nekem szegezték az utolsó, provokatív kérdést: Hajlandó vagyok-e mindezt írásba adni? Hát, most megtettem. Lássuk, mit hoz 2019!
Bidló Gábor, Prudens Ceres Kft.
