2018-ban 20 százalékkal több biosertést vágtak Németországban, mint egy évvel ezt megelőzően. A kereslet továbbra is élénk a ökogazdaságokban tartott jószágok iránt, az eladási árral azonban probléma van a termelők szerint. Míg a zárttartásos állatok könnyen és jól értekesíthetőek, a szabadba is kijáró, szalmában turkáló disznók nehezen kelnek el.
Az állattartók egyszerre küzdenek a magas tartási és takarmányozás költségekkel, valamint a felvásárlók hiányával. 2013 és 2015 között csökkent az ökogazdaságokban tartott disznók száma, de 2016 óta ismét növekedési pálya figyelhető meg. 2017-ben 13 százalékos állománybővülést jegyztek fel Németországban, így az állomány elérte 133 ezret. Az ár ezzel párhuzamosan csökkent, noha az említett húsmennyiség édeskevés a kereslethez képest.
A biohúsok extrém kis szegmensét adják a húsipari kibocsátásnak, a forgalomba kerülő húsáru kevesebb mint egy százaléka származik ökogazdaságokból. A sertéshús piacán belül a biosertés még kisebb részarányt képvisel: fél százalékot. Szarvasmarhát lényegesen egyszerűbb ökogazdaságban nevelni, és mivel az ára is magasabb, jóval többen foglalkoznak vele. A marhahúsok 4,3 százaléka minősül bioterméknek, de a tejpiacon is 3 százalékos a biorészesedés. Még kézenfekvőbb a juhok ökológiai tartása, itt a biominősítésű húsok aránya eléri 11 százalékos részesedést.
A mostani piaci előrejelzések a közeljövőben sem jósolnak jobb értékesítési lehetőséget a biosertésnek. Az ökológiai tartást a kontinensünkön terjedő afrikai sertéspestis is megnehezíti. Pedig ha csak az átvételi árakat nézzük, elkerekedik a szemünk:
Nálunk decemberben 454 forintot ért a normál disznó. Ha a német árakkal vetjük össze, ott 1,46 euró, azaz 467 forint volt a kilogrammonkénti konvencionális ár. A különbözet két és félszeres a bio javára. Ebben a szegmensben is igaz, hogy a leszerződött sertéstartók magasabb és stabilabb árakat remélhettek 2018-ban, mint a szabadpaicon értékesítők.
A magas előállítási költségek ellenére a biosertéstartás kifizetődő tevékenységnek számít. Alsó-szászországi kutatások alapján az állattartók leadott sertésenként 47 eurót (15 ezer forint) kerestek. Az ökogazdák mégis szomorkodnak, mert 2017-ben ez a szám még 54 euró (17 ezer forint) volt. A szakemberek számításai szerint ahhoz, hogy a bioszegmens tartósan stabilan működjön, kocánként évi 22 választott malacra és azok 800 grammos napi tömeggyarapodására van szükség. A takarmányértékesítésnek el kell érnie a 3,1 kg/kg-ot.
Fogyasztói oldalon mindenképpen nő az igény a biohúsféleségek iránt, ami megalapozhatja a jó átvételi árakat. Egy biztos, a biomalacok már most is elképesztően drágák: egy 30 kilós kis hízóért 150 eurót (48 ezer forintot) kell leszurkolni.