A brit Vegan Society adatai szerint az Egyesült Királyságban tíz év alatt 350 százalékkal nőtt a vegánok száma; 2016-ban már 542 ezren vallották magukat vegánnak. Ez a réspiac dinamikusan növekszik, az Allied Market Research átlagosan csaknem 8 százalékos éves bővülést jósolt a vegán termékeknek 2018-2025 között, a periódus végén pedig 7,5 milliárd dollárt (2100 milliárd forintot) tehet majd ki az ilyen termékek éves forgalma.
Az elmúlt 2-3 évben hazánkban is kiemelkedően megnőtt az érdeklődés a növényi alapú táplálkozás iránt. A vegánok nagy többsége húson nőtt fel, és hiányolja a húsevéshez kapcsolódó ízeket, állagot, amit leginkább a húspótló élelmiszerek magas aránya bizonyít ezen a piacon. A Transition paths to sustainable legume-based systems in Europe (TRUE) felmérése szerint ezek iránt Európában néhány év alatt 451 százalékkal nőtt meg a kereslet. Vegán burgerek, kolbászkák és "húsra emlékeztető" fűszerek dominálják ezt a piacot, holott a zöldségeknek is volna saját, karakteres ízük.
Mindezt miért? A növényi alapú étkezés mögött komoly ideológiai háttér áll, ugyanakkor nehéz elszakadni biológiai indíttatásunktól. Akik elutasítják az állati eredetű táplálékot, többnyire a saját egészségükre, a környezet és az állatok védelmére hivatkoznak. Nos, ez mind meg is valósul - valamennyire. Lássuk, pontosan minek mire és mekkora hatása van!
Környezetvédelem
A köztudatba beivódott számok alapján a globális vízfelhasznlás 70 százalékát az agrárium nyeli el, a mezőgazdasági termelés foglalja el a földterület 38 százalékát, és 17-19 százalékban felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért is. A mezőgazdaságon belül a főbűnös a marhahús-előállítás, amelyik egy kilogrammhoz a hosszú elkészülési idő alatt nagyjából 15-16 ezer liternyi vizet használ el, eközben egy átlagos nagyságú tehén naponta 100-120 liter metánt termel, ami a legerősebb üvegházhatású gáz. Ehhez képest egy kilogramm búza megtermeléséhez elegendő 1400-1500 liternyi víz.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a marhahús-előállítás vízigénye nem azért ilyen nagy a búzáéhoz képest, mert a marha sokat iszik, hanem azért, mert sokat eszik. A víz túlnyomó többsége a takarmány-előállítást szolgálja, azaz a növényeket - ennek költségét pedig a vegánoknak is meg kell fizetniük. Egy kilogramm búzából ugyanis nem annyi energiát nyerünk, mint egy kilogrammnyi marhahúsból.
Ha abból indulunk ki, hogy a növényi fehérje beépítése az állati testbe mindenképpen "költséges" folyamat, akkor el kell fogadnunk azt, hogy kevesebb erőforrást igényel a növények előállítása. Még akkor is, ha halat eszünk, amelyik szinte egy az egyben képes a takarmányt hússá építeni. A nagy kérdés az, hogy a növény táplálóértéke egyenlő-e az állati termékével, és mennyit használunk vele az egészségünknek?
Egészségvédelem
Hogy pontosan mire van szükségünk, az az evolúciós hátterünkből adódik. Induljunk ki abból a sok vegán által vitatott tézisből, hogy ember mindenevő. Ha valaki látott már őzkoponyát, és ennek redős zápfogait, vagy bepillantott már a kutyája szájába, észrevehette, hogy ezek fogazata nem hasonlít a miénkre. Fel kellett hogy tűnjön az is, hogy míg az őz szinte az egész napját legeléssel tölti, addig a kutyának a napi egyszeri étkezés is elegendő. Mi természetesen egyik végletet sem követjük, mivel egyik csoportba sem tartozunk. Ma leginkább az ötszöri, kisadú étkezést javasolják a dietetikusok.
A búza kalóriatartalma 2,5-szeresen múlja felül a marhahúsét, ám csak a 10-13 százaléka a fehérje. A WHO ajánlása szerint egy felnőtt férfinak (80 kg) naponta minimum 55 grammnyi fehérjét kell elfogyasztania, de inkább 70 grammra van szüksége. A konyhánkba kerülő 100 grammnyi nyershúsban átlagosan 20 gramm tiszta fehérje van, míg 100 gramm búzalisztben 10, vagyis nagyjából fele annyi. Ez azt jelenti, hogy kétszer annyi búzából akár fedezhetjük is a fehérjeigényünket.
Nem véletlen, hogy táplálkozásunk ennél sokkal színesebb: többféle növényi és állati termék kombinálásával könnyen teljesíthető a szükséges napi energia- és fehérjebevitel. Mindkét tápláléknak megvannak a maga előnyei: míg a növény rostban és nyomelemekben gazdag, ezáltal az emésztést és az enzimműködést is segíti, addig az állati termékek fehérjemennyisége és -összetétele könnyen hasznosítható táplálékforrás a szervezet számára. Ma a legtöbb táplálkozási tanácsadó úgy véli, hogy ha hetente csak egyszer-kétszer ennénk húst - ahogy azt elődeink is tették -, azzal is bőségesen fedeznénk fehérjeszükségletünket, ám az állati termékek (tojás, sajt, vaj stb.) fogyasztása naponta ajánlott.
Állatvédelem
Az állatokat valóban azért tartjuk, hogy "termeljenek". Igaz ugyan, hogy Európa a világ legszigorúbb állatjóléti előírásaival bír, ezen akkor sincs mit szépíteni. Amíg az ember hús, tejet, vajat, tojást, sajtot igényel, szükség van az állattartásra. Ha már szintetikus fehérjével fogunk táplálkozni, ez nem lesz kérdés. Addig azonban fontos tudni, hogy a környezeti erőforrások és az állatok védelme egyszerre nem valóstíható meg, legalábbis a világ jelenlegi húsigénye mellett. Minél szabad tartású a csirke, annál több energiát használ el a szaladgálásra, vagyis annál több takarmányra is vízre lesz szüksége a temeléshez.
amit az alábbi táblázat bizonyít. Ugyanakkor az is kiderül belőle, hogy ha fele annyi húst eszünk, mint most, akkor bőven "belefér" a biohús is, nem kell hogy szembe kerüljünk a lelkiismeretünkkel. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy meg tudjuk-e ezt fizetni.
Így minimalizáljuk az ökológiai lábnyomot!
Ha elfogadjuk, hogy a biológiai eredetünknek megfeleően valamennyi állati táplálékra is szükségünk van, akkor lelkiismeretes fogyasztóként az alábbiakat tehetjük, ha csökkenteni akarjuk a fogyasztásunk környezeti hatásait:
1. Kevesebb húst eszünk, amivel csökkentjük a természeti erőforrások igénybevételét. Az állati termékeket - biológiai természetünkből fakadóan - lehetőleg ne iktassuk ki az étrendünkből.
2. Ha a korábbi húsmennyiséget felezni is tudjuk, akkor átválthatunk a természetesebb tartású állatok fogyasztására is. Ellenkező esetben csak ártunk új szokásunkkal a globális környezetnek.
3. Ha csak növényi forrásból étkezünk, akkor az ökológiai szempontból jobb, mint a húsevés, viszont nagyon ügyelni kell a kiegyensúlyozott tápanyagbevitelre. Az állati termékek teljes értékű pótlása nehéz - és költséges - feladat egy biológiailag mindenevő faj életében.
