"A folyamat a gazdasági válsággal kezdődött, amikor a nagybefektetők értéktartó terméket kerestek, és ezt a földben találták meg. Ez persze felhajtotta az árakat a termőföld- és a bérleti piacon is" - magyarázza a videóban egy marhatartó gazda, Reinhard Jung. Hozzáteszi: "Ez egyfelől azt jelenti, hogy gyarapodott a vagyonunk - ami nem vigasztal minket, hiszen nem eladni akarjuk, hanem művelni a földet -, másrészt elesünk attól a lehetőségtől, hogy bővíthessük a gazdaságunkat."
A nyugat-németek csaknem 30 évvel a Fal leomlása után is rácsodálkoznak a szocializmus gazdaságméreteire. A riporter egy 15 ezer hektárnál is nagyobb területet művelő társaságtól megtudja, hogy ez nagyjából 170 millió eurós földvagyont jelent, azaz egy hektár 11,3 ezer eurót kóstál a régióban, magyar pénzben 3,6 millió forintba kerül. Ez nem is sok a hajdúsági árakhoz mérten.
Egy másik megkérdezett "kisgazda" is 800 hektárral rendelkezik, amit a rendszerváltáskor a felbomló téesztől vett meg. Hozzáteszi, akkoriban még számonkérték a mezőgazdasági szaktudást, képzettséget a vásárlótól, ma viszont már csak az anyagiak számítanak.
- derül ki a kisfilből. A helyiek amiatt is dühösek, mert úgy érzik, az idegeneknek nincs kapcsolatuk a régióval, a bérmunkát is számukra ismeretlenek szolgáltatják a társaságoknak. "Számukra az agrárportfólió csak egy biztosíték a gazdasági válságok idejére" - hangzik el.
A magyar földtörvény - éppen a nehezen ellenőrizhető tulajdonosi háttér miatt - nem teszi lehetővé gazdasági társaságok számára a földszerzést, és maximalizálja az egy gazdaság által művelhető földterületet. A szigorú szabályozás épphogy csak fékezi a birtokkoncentrációt, a legnagyobb földesurak 30 ezer hektárnál is több szántóval rendelkeznek.
Egyébként nemcsak a föld drágult meg az utolsó pénzügyi krízis idején. A világ minden gazdája szemtanúja lehetett a terményárak robbanásának, amikor a tőzsdecápák - otthagyva az aranyat - búzával, kukoricával, szójával kezdtek el bizniszelni az árupiacon. Ennek máig érezhető a hatása a mezőgazdasági árakra.
