A kifejezés a pirruszi csatára utal, ahol, bár győzött a sereg, olyan sokan estek el, hogy győzelmi ünnepség helyett gyász és jajgatás kísérte a győztes csapat útját. Így járt az integrátor és a libatartó is, akik beperelték egymást, mert mindketten elégedetlenek voltak a libák után kapott jövedelmükkel és emiatt egymást okolták.

A Napi.hu beszámolója szerint a történet azzal kezdődött, hogy egy integrátor 4200 kis libát helyezett ki egy libatartóhoz. Abban állapodtak meg, hogy az integrátor általa biztosított 12 kilogramm tápból a tartó a libákat 5 kilogrammosra hizlalja. Ez azonban nem jött össze teljes mértékben. A megállapodásuknak voltak fontos részletei: amennyiben a libák 90 százaléka első osztályú és 5 kilogrammnál nehezebb lesz, úgy a teljes mennyiséget első osztályú áron fizeti ki az integrátor. A tartó pedig bevállalta, hogy a libákért felelősséget vállal, azaz a táp és a libák ára az ő költségeit terhelik; ezekkel pedig el kellett számolnia. 

A két fél balszerencséjére a kis libák már a kihelyezés után hullani kezdtek, a leadási időig összesen 700 szárnyas múlt ki. A maradékot a nevelő leadta a vágóhídnak. Öröm az ürömben, hogy a megmaradt libák háromnegyede első osztályú volt. A két fél összeveszett, mindkettő a másik felelősségét hangoztatva perre ment egymással. Az integrátor 1,3 millió forintot követelt a tartótól, aki pedig úgy gondolta, hogy a másik tartozik neki 3,8 millió forinttal. Ezt azzal indokolta, hogy hibás volt a hízóalapanyag, és 28 napig túltartotta a libákat, ez idő alatt a saját takarmányával táplálva őket.

Az első fokú bíróság az integrátornak adott igazat, megítélte a kért 1,3 millió forintot, a másik fél követelését pedig elutasította. A szakértők véleménye alapján az integrátor megfelelő libákat adott ki tartásra, az elhullás nem az ő felelőssége, és a túltartást sem lehetett bizonyítani. Ám a libatartó fellebbezett és a másodfokú bíróság az ő javára is megítélt 322 ezer forintot, anélkül, hogy elvetette volna az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság számítása szerint az elhullott libák miatt 255 ezer forint kár érte a tartót, de a többi kárával együtt 1,7 millió forint követelése lett alapos. A másodfokú bíróság azonban levonta az integrátor jogos követelését, így jött ki maradékként a 322 ezer forint.

A történetnek nincs vége: a tartó ugyanis keveselte a neki ítélt összeget, és a libák miatt felülvizsgálatot kért a Kúriától. Az azonban a megelőző eljárásokban nem talált jogszabálysértést, így jóváhagyta a másodfokú, jogerős ítéletet.