Egyre menőbb az organikus gazdálkodás mindenütt a világon. Amellett, hogy a terményekre sokszor rákerülhet a "bio"-matrica és az ezzel járó előnyök, hatalmas mennyiségű műtrágya és növényvédő szer (vagyis: kemikália) felhasználását teszi feleslegessé. Ezzel pedig a gazdálkodás válik költséghatékonnyá. Nem utolsó sorban az organikus gazdálkodás természetbarát, kevesebb szemetet termel és nem szennyezi a talajt.
A banánt Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában termesztik a legnagyobb mennyiségben. Az Európába behozott banán legnagyobb része a Massachusetts Institute of Technology (MIT) adatai szerint ecuadori. Ez a dél-amerikai ország az egész világ legnagyobb banán-exportőre is 24%-os világpiaci részesedéssel: közel százmillió kilót exportál hetente. (Kevéssé ismert, hogy Európában meg Izland az az ország, ahol a legtöbb banánt termelik, ahogy az Index cikkéból kiderül.)
Az alábbi módszer is valamelyik dél-amerikai országból származik, és nem mindennapi leleményességet tükröz. A gazdálkodók hosszú ideje tudják, hogy a banánfatörzs nagyon jól raktározza a vizet, így még száraz időszakban is nedvesen tartja a bennük lévő földet és gyökereket. Így fognak egy kis földet, azzal töltik meg a tulajdonképpen levélnyelekből összeálló törzset, és ebbe ültetik bele a növényeket. Fontos, hogy az így elültetett növények gyökereinek nem szabad hosszúnak lenni, hiszen nem tudnak mélyre növekedni.
A módszer nagy előnye, hogy az olcsón hozzáférhető banánfában sokkal kevesebb vízre van szükségük a növényeknek, illetve a törzseket egymás fölé is lehet helyezni, egyfajta függőleges ültetvényként, ami nagyon helytakarékos, termőföldkímélő megoldás - írta a Greenubuntu.com. A banánfa egyéb módon is újrahasznosító. A rothadó banánfarészekkel trágyázni is lehet a földet, ami feleslegessé teszi a műtrágya nagy részét. Ezt a dél-amerikai gazdálkodók úgy oldják meg, hogy apró darabokra vágják a törzset, leveleket és elkeverik a földdel. Érdemes lenne végiggondolni, hogy van-e olyan fatörzs Magyarországon, amelyik hasonló módon hasznosítható.
