Ahogy más portálok, úgy mi is beszámoltunk róla, hogy az osztrák parlament a glifozát nemzeti hatáskörben való kitiltásáról határozott e hét kedden, ám hozzátettük, ehhez Európának is lesz egy-két szava, hiszen a hatóanyag 2022 végéig rendelkezik forgalmi engedéllyel. Arról is írtunk, hogy a glifozát ellen és mellette is vannak érvek. Ezt követően kaptunk néhány olyan bírálatot, ami a fentieket kétségbevonta. Lássuk, mire alapoztuk írásunkat, és mi sülhet ki az osztrák akcióból!
1. Melyik az az uniós jog, ami vitát válthat ki?
Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendeletének 29-es pontja így szól: "A párhuzamos munka elkerülése, az iparág és a tagállamok adminisztrációs terheinek csökkentése és a növényvédő szerek összehangoltabb beszerezhetőségének biztosítása érdekében a valamely tagállam által kiadott engedélyeket el kell fogadniuk más olyan tagállamoknak is, amelyekben a mezőgazdasági, a növény-egészségügyi és a környezeti (ezen belül éghajlati) feltételek hasonlóak."
Ez eddig azt jelenti, hogy az uniós tiltások és engedélyek általános érvényűek (különösen azonos zónában), ellenkező esetben mi is dönthetnénk úgy, hogy forgalmazzuk a neonikotinoidokat, vagy kitiltunk más hatóanyagokat. Ez ugyanúgy nem működik, ahogy a GMO-k esetében sem. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis csak a génmódosított vetőmagok köztermesztésben való alkalmazását tiltottuk meg - alapos, a kereskedelmi érdekeinkre való hivatkozással -, míg a feldolgozott GMO-kat simán beengedjük az országba (az uniós GMO-határértékek figyelembe vétele mellett). Ez nem is lehet másképp, hiszen Európa a teljes közösségre vállalt kötelezettségeket a kereskedelem liberalizálására a külpiacokon.
De lássuk a kivételeket. Ahogy mi el tudtuk érni a génmódosított vetőmagok kiszorítását a hazai piacról, úgy elvileg egy növényvédő szer is kitiltható. Az említett EK-rendelet így folytatódik:
"Az egy vagy több tagállam területére jellemző egyedi környezeti vagy mezőgazdasági viszonyok mindazonáltal szükségessé tehetik, hogy a tagállamok egy másik tagállam által kiadott engedélyt - kérelemre - elismerjenek vagy módosítsanak, vagy megtagadják a növényvédelmi szer területükön való engedélyezését, amennyiben azt sajátos környezeti vagy mezőgazdasági körülmények indokolják vagy ha az emberek és állatok egészségének és a környezetnek az e rendelet szerinti magas szintű védelme nem biztosítható."
Ausztria tehát kitilthatja a glifozátot, ha előbb bebizonyítja, hogy az ő környezeti viszonyai egészen mások, mint mondjuk a magyarországi vagy szlovákiai, és emiatt a környezet védelme másképp nem biztosítható. Ez nem történt meg, és valljuk be, igen nehezen lenne bizonyítható.
2. Miért most döntöttek így az osztrákok?
Bár nem lenne szabad, de a szakmai döntésekbe egyre jobban beleszól a közhangulatot kiszolgálni akaró média és a politika. Az agrárszektor.hu értesülése szerint az osztrák döntésben szerepet játszik az ottani kormányválság és az ezt követő politikai kampány.Május végén ugyanis Sebestian Kurz belebukott Strache "Ibiza-ügyébe", a légüres térben pedig az osztrák szociáldemokrata párt (SPÖ) a népet megszólító témákkal igyekszik lavírozni. Jól ráéreztek: a glifozát egy ilyen mindenkit érdeklő, kampányra kiválóan alkalmas téma. Ez az a pont, ahol az érzelmekről át kell térnünk az észérvekre.
3. Ausztria élén jár az ökológia termelésben, amit védeni szeretne
Ausztriában a mezőgazdasági terület 23 százaléka ökológiai művelés alatt áll, bár ez döntően - ahogy nálunk is - rétet, legelőt, kaszálót jelent. A maradék terület növénytermeléséhez azonban kőkemény gazdasági érdekek kapcsolódnak. Ez már egy nagyon is védhető álláspont, Magyarország is hasonló indokkal érte el a génmódosított vetőmag betiltását. A párhuzam csak egy dolog miatt sántikál: míg a szélporozta GM-kukorica szanaszét képes szórni a nem kívánt génjeit, addig a glifozát a kipermetezés hatósugarában marad, noha bizonyítottan a talajvizekbe is jut belőle. Ezt már kimérték, valóban ott van szinte mindenhol a totális gyomirtó, még a bioélelmiszerekben is.
A Wessling Hungary Kft. hazai vizsgálatai szerint a 35 biogabonaminta 47 százalékában volt jelen a glifozát. Tehát minden másodikban, miközben az adott gabonát két- háromszoros áron vásárolták fel a kereskedők a termelőktől. Kérdés: ha a glifozáttal szennyezett biotönköly kétszer többet ér, mint a nomál búza, akkor mire alapozzuk azt, hogy a glifozát tönkreteszi a biopiacot? Márpedig ezt kell majd az osztrákoknak bebizonyítaniuk. Ha nem sikerül, jön a kötelezettségszegési eljárás.
A politikai és gazdasági szempontok után éppen ideje, hogy áttérjünk a szakmára.
4. A talajbolygatás hiánya és a glifozáthasználat együtt jár?
Nem, hiszen egy több 10 centiméteres mulcsréteggel elkerülhető, hogy a gyomok kikeljenek, a baj csak az, hogy ez nem áll a földeken rendelkezésre. Ha a betakarítás után az összes tarlómaradványt aprítva a felszínen hagyjuk, akkor is csak részleges takarást tudunk biztosítani, és a parlagfű előbb-utóbb felüti a fejét a táblában. A tarlóhántás műveletével az első hullámban kikelő gyomokat és a lekerült növény maradványait forgatjuk be a földbe, majd hengerrel zárjuk a felszínt. Igyekszünk a lehető legkevesebb vízveszteséget okozni, ami az egyre forróbb nyarak miatt érthető. Ilyenkor hajlamos előrekerülni a glifozát is: a vegyszerrel leszárított gyomok takarják és gyökerükkel összefogják a talajfelszínt, így az alsóbb talajrétegek kevesebb vizet veszítenek.
A klímaváltozás nemcsak aszállyal, hanem talajerodáló zuhékkal is jár. Nem csoda, ha hazánkban is egyre terjed a no-till, azaz a művelés nélküli művelés. Ilyenkor a gazda közvetlenül a mulcsba veti a következő szezon magvait és kerüli a felszín szántását, bolygatását. A talajkapillárisokat lazítással teszi szabaddá, ami nem keveri át a felszínt. Ugyanígy a domboldalakon dolgozó gazdák - különösen a szőlőskertekben - minden erejükkel azon vannak, hogy a hirtelen lezúduló esőktől megvédjék a talajt, szilárdabbá tegyék a felszínét. Számtalan kísérletet végeztek már arra, hogy a sorközök bevetése mennyi vizet von el a főnövénytől és mennyit számít a talajvédő hatása. Kaszálással a sorközök növényzete alacsonyan tartható, így csekély a párolgási veszteség, ugyanakkor nagy az az előny, amit a talaj takarásával nyerünk. Sajnos a sorközök bevetése csak az állandó kultúrákban dívik nálunk - ott sem eléggé.
Esősebb, dombvidékesebb országokban, így Németországban bevett szokás, hogy a búzát is köztes növénnyel termesztik: egy alacsony növésű pillangósra vetik, majd júliusban levágják felőle, a tarlóját pedig legeltetésre használják. Csodás megoldás lenne nálunk is, ha lenne hozzá elég csapadék. Ma már ott tartunk, hogy az augusztus végi telepítésű lucerna szerencsejátéknak számít, de az év többi szakában is sajnálnánk a főnövénytől azt a vizet és tápanyagot, amit a köztes elvesz tőle. Egyszóval erős kompromisszumok szükségesek ahhoz, hogy élő és ne élettelen (leszárított) takarást alkalmazzunka lágyszárú növények sorközeiben, amit ma még csak nagyon kevesen hoznak meg.
5. Állományszárítás és a glifozát
Magyarországon csak kivételes esetekben vetik be a gazdák a glifozátot gabonafélék leszárítására. Kizárólag olyan helyzetekben, amikor egy szélvihar elfektette, majd az eső eláztatta a táblát. Ilyenkor ugyanis nagyobb kockázata van annak, hogy a fuzáriumgomba vesekárosító toxinjai szaporodnak fel a szemekben, mint annak, hogy a glifozát kimutatható mennyiségben marad vissza bennük. Az ipari növények - a repce és az olajnapraforgó - gyakrabban részesül glifozátos kezelésben, különösen az utóbbira igaz ez. Rekkenő melegben nincs gond az olajos szemek egyöntetű érésével, de a szeptemberi betakarítású napraforgóval már könnyen belefuthatunk egy esős periódusba. Az időjárási kockázatok és vele a penészgombák felszaporodása motiválják ilyenkor a vegyszerhasználatot.
Meg kell nyugtatnunk az olvasót: hamarosan nem lesz módjuk a gazdáknak az állományszárításra, ugyanis
2017-ben a Tudatos Vásárlók Egyesülete azt találta, hogy "nem volt kimutatható eltérés az ökogazdaságból származó, illetve a konvencionális termékek között a DON-toxin koncentrációjában." Ilyen alapon végülis mi értelme permetezni? Ha esik, mindenképpen toxinos lesz a búza, ha meg nem, akkor úgysem. Valójában egy sor agrotechnikai lépéssel érhető el, hogy az állomány a körülményekhez képest a lehető legellenállóbb legyen a kórokozókkal szemben. A gazdáknak ez a dolguk, és mivel többnyire itt is igaz, hogy olcsóbb a betegség megelőzése, mint a gyógyítása, meg is teszik. A bonyodalom mindig abból van, ha borul a matek.