Növényvédelmi szempontból a nedvesség és a tartós harmatképződés elősegíti a kórokozók egy részének fejlődését, de számos még aktív kártevő is képes károkat okozni a termésben. A szőlőben már nemcsak a csemegét, hanem egyes korai fajtákat is szüretelik, ezért itt nehéz bármit tenni a szürkerothadás ellen, viszont a későbbi szüretelésű fajtáknál még most is indokolt a beavatkozás, mert az elvékonyodó bogyókat a betegség pillanatok alatt megtámadhatja.
A gyümölcsmolyok közül az almamoly még most is repül és rakja a tojásait. Már kevesebb van belőle, mint korábban, de ez a mennyiség is alkalmas arra, hogy a késői szüretelésű almafajtákat megfertőzze és tartós tárolásra alkalmatlanná tegye. További veszély, hogy a molyok tevékenysége gyümölcsmonília kialakulásához is vezethet. De még van lehetőség mindkét fertőzés elhárítására, valamint még van idő a kalcium pótlására is, amivel elkerülhető lesz a gyümölcsök foltosodása. A kalciumtartalmú levéltrágyákat a szüret kezdetéig bátran lehet adagolni a fáknak.
Sok diófa is beteg idén. A fák egy részén a baktériumos és gombás eredetű megbetegedések és a napégés miatt már most alig van levél. A fák alatt a nyár közepe óta nagy mennyiségben lehetett fekete és rohadt, hullott diót látni. Ez a folyamat szeptember elejére felerősödött az almamoly és a nyugati dióburoklégy hatására, mely kártevők rajzása még most is tart. A lárvák a burok és a héj között szívogatnak és okoznak helyrehozhatatlan minőségi károkat, nem beszélve a fent említett terméshullásról. A dióburoklégy kártétele mellett most rakja petéit a dióaknázó fényesmoly második nemzedéke. A kikelő hernyók a növény még meglévő levelein képeznek aknaszerű járatokat, ezzel is csökkentve az asszimilációs felületet.
Bár a szilvamoly is rajzik még, már csak a késői fajták termésében tehet kárt. Már nincsenek sokan, de ha nem figyelünk oda, ez is elegendő lehet a terméshullás előidézéséhez. A zöld vándorpoloskák és az ázsiai márványos poloskák hemzsegnek az érőfélben levő zöldség- és gyümölcsféléken, de arról is érkeztek jelzések, hogy a poloskák néhány példánya a lakásokba próbál meg bejutni. Vonulásuk a hőmérséklet csökkenésével erősödni fog, de a fejlődőfélben levő lárvák most még csak szívogatják a növények termését szántóföldeken és kertészeti kultúrákban egyaránt.
Még most is rajzik a selyemfényű puszpángmoly, de a repülésük már csökkenő tendenciát mutat. Az ebből a rajzásból származó hernyók már lárva alakban telelnek át, de a növényeket a hideg idő beálltáig rágni fogják. Még szükség van a védekezésre!
