KSH Környezeti helyzetkép 2018 című kiadványából szemezgetve kiderül, hogy Magyarországon a közüzemi vízművek által kitermelt víz egy főre jutó mennyisége (2017-ben 63,8 m3/fő) egyes európai országokkal összehasonlítva relatíve alacsony, a második ötödbe esik. Ez kedvezőnek mondható, mivel víztakarékosságot jelez. Sajnos az ivóvíz arzéntartalma a Dél-Alföldön, főleg az artézi vizekben, meghaladja a 10,0 μg/literes európai küszöbértéket. Így fest ma Magyraország arzéntérképe:

Örvendetes viszont, hogy 2017-ben a biológiai tisztítású szennyvíztisztító telepekhez csatlakoztatott lakosság aránya 79,2% volt, ami elsősorban a 2010-ben átadott új budapesti központi szennyvíztisztító telep üzembe lépésének, és az azóta üzembe lépő új vagy fejlesztett telepeknek köszönhető. Összehasonlításképpen: Franciaországban 80,4% ez az arány.

A szennyvíztisztító telepekről kibocsátott tisztított szennyvíz a tisztítás után a felszíni vízfolyásokba kerül. Ezért fontos, hogy tisztított szennyvízben lévő nitrogén és foszfor a természetes vizeinkbe kerülve ne okozzon eutrofizációt (pl. algásodást). A kibocsátott tisztított szennyvíz ötnapos biokémiai oxigénigény-terhelése pedig a folyóvizek oxigénháztartását teheti tönkre, ami a vízi ökoszisztémák károsodását okozhatja (pl. halpusztulás). A sokat szidott mezőgazdaság kibocsátás adatai nem teljes körűek, vagy nem elérhetőek. Egy biztos, a háztartások szennyvíztisztítás utáni egy főre jutó éves nitrogén- és foszforkibocsátása a Dél-Dunántúlon, illetve a Dél-Alföldön volt a legnagyobb, és Közép-Dunántúlon, illetve Budapesten a legkisebb 2017-ben.

2016-ban Magyarországon a kibocsátott üvegházhatású gázok 69%-a a nemzetgazdasági ágak kibocsátásából származott. A mezőgazdaság csak fele akkora környzetterhelést jelent a környezet számára, mint az energiaellátás.

Ha csak a metánkibocsátást nézzük, rosszabb a helyzet: a teljes kibocsátás 36%-a a mezőgazdasághoz volt köthető. A dinitrogén-oxid esetében a teljes kibocsátás 88%-áért a mezőgazdaság volt felelős. Hogy el tudjkuk helyzeni magunkat Európa térképén: az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás Németországban (11,4 tonna/fő) a legnagyobb, ez az ország az uniós kibocsátás több mint ötödéért felelős. Magyarország egy főre jutó kibocsátása (6,3 tonna/fő) az EU-28 átlaga (8,7 tonna/fő) alatt van.

A savasodást okozó gázok - a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és az ammónia - kárt tesznek az ökoszisztémában, elsősorban a talajban, az erdőkben és a vízkészletekben. E téren ma a mezőgazdaság számít a legnagyobb szennyezőnek. Az ágazat 2016-ban az ammónia emissziójának 97%-áért volt felelős, és a nitrogén-oxidok kibocsátásában is az első volt.

A karbonlábnyom az Eurostat definíciója szerint a termékek végső felhasználása által keletkezett szén-dioxid. A hazai széndioxid-kibocsátásnak csak 2,2 százalékárt felelt a mezőgazdaság 2015-ben, míg az építőipar a 9,8 százalékát tette ki. A legnagyobb kibocsátók a magánháztartások, ahol a széndioxid-mennyiség 24,4 százaléka keletkezik.