Szinte minden falevél komposztálható, mindössze arra kell figyelnünk, hogy a különböző fajok leveleinek lebomlási ideje más és más. Nehezen komposztálható például a dió, a vadgesztenye, a platán, a bükk, a tölgy és a nyárfa lombja, a tűlevelek pedig különösen lassan bomlanak le. Ugyanakkor az éger, a juhar, a kőris, a mogyoró, a fűzfa, a gyümölcsfák, a hársfa és a nyírfa levelei a könnyen komposztálhatók közé tartoznak.
Sokan azt gondolják, hogy a dió és a gesztenye levelei nem komposztálhatók, valójában azonban csak arról van szó, hogy mind a kettő lassan bomlik le, és körülbelül négy év ugyanis mire érett komposzt lesz belőlük. Nem igaz tehát, hogy nem használható a leveleikből kapott komposzt, mert csírázásgátló, valamint növekedésgátló anyagok vannak benne. A komposztálás során ugyanis ezek az anyagok lebomlanak, így a különböző gátló hatások nem jelentkeznek.
Ha nagyon sok a falevelünk, akkor érdemes a komposztáló közelében egy dróthálóval elkerített részen tárolnunk az összegyűjtött leveleket. Mielőtt az elkerített részbe beszórjuk a komposztálásra szánt faleveleket, fűnyíróval aprítsuk fel őket, így kevesebb helyet foglal a levélhalom, és hamarabb lebomlik. A leveleket hagyjuk egész télen ebben az elkülönített részben, majd tavasszal apránként tegyük a komposztálóba a levélmaradványokat, de hagyhatjuk őket külön is.
A különböző fák leveleit nyugodtan összekeverhetjük, de mivel a falevelek széntartalma magas, ezért annak érdekében, hogy gyorsabban komposztálódjanak, rakjunk hozzájuk nitrogénben gazdag anyagokat, mint például a fűnyesedék. A tölgy, a kőris, a nyárfa, a vadgesztenye, és a dió levele sok csersavat tartalmaz, ezt a savasságot azonban mész hozzáadásával csökkenhetjük, ráadásul ez a komposztálást is meggyorsítja.
A jó minőségű érett komposztot nem csak a kertben szórhatjuk szét. A következő szezonban átültetésre váró szobanövények ugyanis meghálálják a friss, tápanyagokban gazdag talajt.