"Ma már képesek vagyunk teljesen lemondani a gyomirtókról és rovarölőkről a szőlészetekben" - állítja Paul Gosset franciaországi gazdálkodó. "Ennek a flakonnak viszont semmit nem változott a tartalma" - mutat nevetve a sokat vitatott glifozátos peszticidre. A pinot noir, a chardonnay és a pinot meunier dűlőiben sétálva a fiatal borász elmeséli azokat a változtatásokat, amelyeket az elmúlt években végrehajtott a technológiában. A generációváltás jó alkalom arra, hogy egy másik termelési módra álljon át a birtok - főként, ha a családi hírnév is ezt követeli. A fiatalember 1981-ben vette át édesapjától, Michel Gossettől a szőlőskertet, de az átállás csak 2000-ben kezdődött el - lépésről lépésre.
- magyaráz Paul. Egy másik, még üresen álló területre jövő tavasszal telepíti saját szelektálású vesszőit. Bár a terület nem rendelkezik semmiféle bio vagy öko minősítéssel, a fiatal termelő kifejezetten zöld praktikákat fejlesztett ki a tőkék környezetbarát művelésére. És olyan tényezőkre is figyel, amelyek semmilyen öko minősítésben nem szerepelnek, például az üvegházhatású gázok kibocsátása. "A bortermelés legkörnyezetszennyezőbb része a szállítmányozás" - magyaráz a fiatal borász, aki éppen ezért Franciaországon belüli értékesítésre törekszik. A dugók és címkék alapanyagára is ügyel. Előbbinek alumíniummentesnek kell lennie, utóbbi gyapotszövet. Szerinte ezek is fontos részletek.
A 2000-es évek elején a család úgy döntött, hogy a birtok kétharmadán nem használ több gyomirtó szert. A többi peszticid mennyiségét is fokozatosan csökkentették, a kezelések száma pedig 5,6-ra redukálódott, miközben a többi szőlősgazda 12-16-szor is permetezett egy szezonban. Azért ennyire intenzív a permetezés ezen a borvidéken, mert
Nemcsak a szőlő, a föld is extrém drága ezen a híres, 30 ezer hektáros borvidéken. A vegyszerekről való lemondás ezért itt különösen kockázatos lépésnek számít. A Champagne borvidéki gazdák már az ellen is tiltakoztak, hogy legalább a lakott területek melletti 10 méteres sávban beszüntessék a permetezést. A hegyközség szerint ezzel összesen ezer hektárnyi szőlőterületen veszélyeztetnék a termelést, ami exponenciálisan növelné a termelői kiadásokat.
A vegyszermentes gazdálkodás alapja is az, hogy maga a szőlő erős és egészséges legyen. Ezt bio rendszerekben szerves trágyával, mulcsozással, talajtakarással érik el, valamint bőségesen használnak növénykondícionálókat. A sorközökben füves-pillangós keveréket alkalmaznak, amit kaszálnak és kétévente lazítanak. Fontos az is, hogy maguk a sorközök tágasak legyenek, a művelésmód pedig szellős tőkéket eredményezzen, így kisebb az esélye a gombás fertőzéseknek. Fontos, hogy maga a fajta is betegségellenálló legyen, törzsét pedig magasra engedjük fel, hiszen ezzel is védjük a leveleket a talajból támadó kórokozókkal szemben.
A kártevőkkel így is nehéz boldogulni. A természetes ellenségek csak részben tudják kordában tartani őket, ezért a megengedett készítményekkel (pl. paraffinolajok, káliszappan, Bacillus thüringiensis) rendszeresen permetezni kell. Bio művelésben tudomásul kell venni, hogy minden erőfeszítésünk ellenére is egyes évjáratokban nagy lehet a termésveszteség. Mielőtt belevágunk, meg kell bizonyosodni róla, hogy a piac hajlandó ezt az átvételi árban kompenzálni. Magyar viszonyok közt erre pillanatnyilag nem sok az esély.
"Vannak kisebb hatósugarú permetezőgépek és a betegségeknek ellenállóbb szőlőfajták, ezekkel kezelni lehetne a helyzetet. Persze mindez költségesebb, mint a korábbi módszer" - kommentálja a helyzetet Paul Gosset. Szerinte peronoszpórának és lisztharmatnak ellenálló szőlőkkel a lakott területek közvetlen közelében is sikeresen lehetne termelni, csakhogy ezeket előbb el kellene fogadnia a hegyközségnek is. Úgy látszik, nemcsak a szőlő alacsony átvételi ára akadályozza a bio művelést, hanem az is baj, ha túl sokat érnek a fürtök...
