A felfedezéshez az vezetett, hogy az ARS felajánlotta a segítségét az Amerikai Hadseregnek, hogy megoldást találjanak a sereg működésével járó két komolyabb környezeti problémára: az irdatlan mennyiségű papírhulladék kezelésére és a gyakorlótérként használt területek növényzetének újratelepítésére, derült ki a Future Farming cikkéből. Az első probléma abból fakadt, hogy a szövetségi rendelkezések előírják, hogy a hadsereg által használt és meg nem őrzött titkosított dokumentumokat finom porrá kell őrölni, ami viszont az újrafelhasználásra alkalmatlanná teszi az anyagot. A második problémát pedig az okozza, hogy a katonai gyakorlótérként használt területek a folyamatos igénybevételtől szinte minden esetben nélkül kietlen pusztasággá válnak, és ahol a talajeróziós hatásoknak köszönhetően nehéz az újrafüvesítés.
Az ARS és az USACE közös kutatása tehát ezeknek a problémáknak a megoldására irányult. Ennek következtében rájöttek, hogy a porrá vagy még finomabbra őrölt papír használható talajkiegészítőként, amely egyszerre javítja a talaj egészségét és teszi lehetővé a fűfélék megmaradását a hadsereg által letarolt gyakorlópályákon. Ezek után a következő feladat az volt, hogy rájöjjenek, egy egységnyi talajhoz mennyi papírport lehet keverni, ami még a talajt javítja, de nem aggályos a környezetvédelem szempontjából.
A papírhulladékkal végzett korai kísérletek, amelyekre a kentuckyi Fort Campbellben és a georgiai Fort Benningben került sor, pozitív eredményt hoztak a növényzet visszatelepítésében. A kísérletezés következő fázisára Fort Polkban került sor, ezt a kutatók már finomra őrölt papírral végezték. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy az ilyen típusú feldolgozott papírhulladékkal kezelt területeken nagyban javult a talaj minősége és gyorsabban növekedtek a honos fűfélék.
A további kísérletek kimutatták, hogy azokon a területeken, ahol a kiszámolt optimális arányban keverték a talajhoz a finomra őrölt papírhulladékot, ott a kontrollterületekhez képest 45%-kal eredményesebb lett a füvesítés. A kutatók szerint a talajtakaró helyreállítása megóvhatja a talajt a további eróziótól, növeli a talaj széntartalmát és a helyi élővilágnak is jobb élőhelyet biztosít. Ez a felfedezés különösen fontos lehet a növénytakaró nélkül maradt, talajeróziós hatásoknak kitett területek megkötése, növényzetének újratelepítése szempontjából.