Hagyományos országos húsmarhatenyésztési tanácskozását rendezte meg 2019. október 17-én, Keszthelyen a Pannon Egyetem Georgikon Kara, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ), ami egyvalami miatt mégis egyedi volt. Ritkán van arra mód, hogy közvetlen közép-európai húsmarhatenyésztési áttekintést kapjanak a szakmabeliek, hogy testközelből szembesüljenek a közeli versenytársak helyzetével, ám ezúttal a lengyel, a cseh és a romániai/erdélyi előadók hasznos(ítható) információkkal szolgáltak, írta meg az Agrárkamara.
Bevezetőjében Wagenhoffer Zsombor, a MÁSZ ügyvezető igazgatója, aki egyben a NAK országos állattenyésztési osztályának vezetője is, a gazdák közös felelősségét hangoztatta. Szerinte a jelenlegi állattenyésztés-ellenes mozgalmak éppen azokból a rossz példákból "táplálkoznak", amelyekből világosan kiderül, hogy egyes gazdák alapvető állattartási dolgokat nem tartanak be. Hozzátette, egyes kirívó vágási esetek miatt, mint amilyen az év elején a lengyelországi volt, egy egész ágazat kerülhet kellemetlen helyzetbe, függetlenül attól, hogy az állattartók, tenyésztők jelentős többsége betartja az alapvető szabályokat. Wagenhoffer Zsombor szerint indokolt rendet tenni a saját területünkön.
Bár a lengyelországi példa valóban elrettentő volt, Jacek Zarzecki, a Lengyel Húsmarhatenyésztők és Marhahústermelők Szövetségének elnöke mégsem ezt nevezte hazája ágazatának legkomolyabb problémájának. Hanem azt, hogy, ellentétben például Magyarországgal, náluk nincsen egy egységes támogatási rendszer. Hiszen míg Magyarországon a termeléshez kötött hízottbika-tartást és a húshasznú anyatehén-tartást uniós és nemzeti forrásból is támogatják, addig a lengyel állam egyetlen jogcímen, az anyatehenek után ad csak egy szerény juttatást.
Hasonló a helyzet Romániában is. Mint Gál Attila, az Erdélyi Limousine Tenyésztők Egyesületének képviselője elmondta, náluk létezik az átmeneti nemzeti támogatás (ANT), ami viszont több sebből vérzik. Ahogy fogalmazott, ennek odaítélésénél a 2013-as bázisévet veszik alapul, és azok a gazdák kapják, akik akkor rendelkeztek minimum három, 16 hónapos kort betöltött állattal, és akkor is kapják, ha azóta már nem tartanak állatot. Szintén problémásnak nevezte, hogy ez a támogatás a kérelembeadástól számított körülbelül egy év múlva érkezik meg a gazdákhoz. Romániában van még a magyarországihoz hasonló felépítésű termeléshez kötött támogatás (SCZ) is, amire minden olyan aktív gazda jogosult, aki minimum tíz, maximum 250 húsmarhát tart. Jozef Kucera, a Cseh Szarvasmarhatenyésztők Szövetségének igazgatója e témáról csak annyit jegyzett meg, hogy az 1990-es években jelentős állami támogatások jutottak az ágazatnak, így ennek hatására gyorsan növekedett az állomány, és jelenleg a cseh tenyészbikák 85 százaléka belföldi tenyésztésű.
A fajtákat tekintve Jacek Zarzecki megjegyezte, hogy Lengyelországban 15 húsmarhafajtát tenyésztenek, ezek közül a legnagyobbak a Limousine (75 százalék), a Charolais (10 százalék) és az Angus (4 százalék), a Blonde d'Aquitaine népszerűsége pedig az utóbbi két évben egyre növekszik. Azt viszont elismerte, hogy azért lehet jól eladni a lengyelországi állatokat, mert alacsony az áruk. Csehországban 23 húsmarhafajtát tartanak a helyi gazdálkodók, a legjelentősebbek a Charolais, az Aberdeen Angus és a Limousine. Gál Attila elmondása szerint Romániában a tenyészállat-értékesítés az egyetlen kitörési pont, és az Angus az egyik legkedveltebb fajta, amit nagy számban adnak el Magyarországra is. Hozzátette, emellett egyre nagyobb az igény a Charolais és a Limousine tenyésztése iránt is. Mint mondta, a román kormány adózási kedvezményeket tervez bevezetni az értékesítési szövetkezetek számára, és ha ez megtörténik, a húsmarhatenyésztés helyzetét is javíthatja.
A jövőről szólva, a közép- és hosszútávon megoldandó lengyelországi feladatok közé sorolta Jacek Zarzecki a húshasznú és főként a fajtatiszta állomány, valamint az anyatehén-állomány növelését, a vágómarhák hízlalását 550-770 kg élősúlyig, a marhahús-feldolgozással foglalkozók integrálását, a hasznossági tenyészértékek és a genomika alkalmazását, az árverések és a közvetlen értékesítések megszervezését, a húsmarhaágazati közvetlen támogatások bevezetését, valamint az árutermelő csoportok létrehozását. Azt is megjegyezte, hogy a lengyelországi tenyésztőket is károsan érintheti az Európai Bizottság és a Mercosur-államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás, ezért a szövetség kérni fogja erről az új lengyel kormány állásfoglalását.
Csehországban is van tennivaló bőven. Jozef Kucera szerint egyebek mellett szükséges bevezetni a teljesítményvizsgálatokat, a küllemi bírálatokat, a tenyészérték-meghatározásokat, a törzskönyvezést, javítani kell az ágazati marketinget és létre kell hozni a Fiatal Tenyésztők Klubját.
Wagenhoffer Zsombor szerint Magyarországon a mennyiségi növekedés után most a minőség emelése a cél. Hozzátette, a gazdálkodóknak és szakmai szervezeteknek hatékonyabban kell a közösségi médiát használni, hogy az emberekhez jobban eljussanak az állattenyésztést érintő információk, üzenetek.