A konferencián Borsos László, a Corteva Agriscience cégcsoport magyarországi ügyvezetője elmondta, hogy a cég munkavállalóinak 33%-a nő, bár ők inkább az adminisztratív területeken dolgoznak. Az ügyvezető ígéretet tett arra, hogy ezen az arányon még javítani fognak.

Elena Polyakova, a Corteva Agriscience kormányzati és iparági kapcsolatokért felelős vezetője ismertette a cégcsoport által 2018-ban elkészített Global Women In Agriculture című felmérés eredményeit ismertette. Ezt Európa, Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és Észak-Amerika 17 országában végezték el, az online kérdőívet pedig több mint 4 ezren töltötték ki. A felmérés egyik legmeglepőbb megállapítása az volt, hogy bár a nők számos kihívással kell, hogy szembenézzenek a munkájuk során, mégis hatalmas büszkeséget éreznek, hogy a mezőgazdaságban dolgozhatnak. A jelentés kitért rá, hogy a büszkeség nem egyenlő a boldogsággal és az elégedettséggel, ugyanis a nemi egyenlőtlenségek még erősen jelen vannak az ágazatban.

A válaszadó nők elmondása szerint a nemi alapú diszkrimináció még mindig erős, Indiában a válaszadók 78%-ának volt már ilyen tapasztalata, de az Egyesült Államokban is probléma a válaszadók 52%-a szerint. Ezek a számok magukban foglalják mind az aktív diszkriminációt, mind a strukturális egyenlőtlenségeket. A válaszoló nőknek csak 42%-a mondta, hogy ugyanolyan sikeresnek érzi magát, mint egy hasonló pozícióban levő férfi, és csak 38%-uk hozhat a férfiakkal egyenlő mértékben olyan döntéseket, amelyek befolyással lehetnek a bevételeikre. Bizakodásra ad okot, hogy a válaszukat beküldők közel kétharmada, (62%) érzi úgy, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés csökkent az elmúlt tíz évben, egyharmaduk (31%) szerint pedig nem változott, vagy épp rosszabb lett a helyzet. Általában elmondható, hogy a válaszadók döntő többsége szerint a helyzet javulni fog, de idő kell hozzá. A legoptimistább becslések szerint legalább egy, a realisták szerint pedig inkább 3-4 évtized fog kelleni ahhoz, hogy a nők helyzete javuljon az ágazatban. A jelentés záró megállapításai között szerepelt, hogy a korlátok leküzdésén a következő öt lépés segíthetne:

• jobb hozzáférés a mezőgazdasági technológiákhoz és a földek kezeléséhez
• jobb hozzáférés az oktatáshoz
• védelem és támogatás a nemi diszkriminációt tapasztaló nőknek
• a társadalom tudatosságának növelése a nők mezőgazdasági területein elért sikereit és fontosságát illetően
• a nemi diszkrimináció negatív hatásainak tudatosítása a társadalomban

Következőnek dr. Juhász Anikó, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára beszélt a nők helyzetéről a magyar mezőgazdaságban. Előadásában előrebocsátotta, hogy a mezőgazdaság hosszú ideig jellegénél fogva férfias foglalkozás volt, amelyben a nők aránya most körülbelül 25%-os, míg a nemzetgazdasági területen ez az arány már 45%-os, az élelmiszergazdaságban pedig 40%-os. A mezőgazdasági fejlesztések egyik legfontosabb mozgatórugója jelenleg a munkaerőhiány, ugyanis hiába van rengeteg állás az ágazatban, ha egyszer a munkaerő fogyott el. Juhász Anikó arról is beszélt, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban kisebbek a keresetek, viszont a foglalkoztatottak tekintetében a nemek között nincs szakadék.

A részmunkaidős foglalkoztatás az uniós átlagnál még kisebb, ezen a területen van még hova fejlődni. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban a nők esetében nagyon kedvezőtlen a korstruktúra. Ennek két következménye lehet: vagy generációváltás lesz, vagy elfogynak a nők az agráriumban, bár ez utóbbi opció ellen már elkészült egy stratégia a minisztériumban. A magyar mezőgazdaság sajátossága, hogy a nők helyzete kettős: mind a magasabb, mind az alacsonyabb végzettségűek száma magasabb, de a középfokú végzettséggel rendelkezőkből nagyon kevés van. A digitális átalakulás, a robotizáció előretörése pedig a magasabban képzett munkavállalóknak fog kedvezni. Juhász Anikó szerint most épp fontos időszakát éli az európai mezőgazdaság, hiszen egy tervezési és támogatási ciklus végén vagyunk, és most dől el, mik lesznek a prioritások a következő ciklusban. Az bizonyos, hogy a magyar agráriumban a fenntarthatóság, a generációváltás zökkenőmentessége, a vidéki élet és megélhetés biztosítása, valamint a digitalizáció, a robotizáció és az innováció kiemelt célokként fognak szerepelni.

A konferencia első felében hallhattuk Emily Scott, az USDA berlini mezőgazdasági attaséja és Dono Abdurazakova, a FAO Európai és Közép-Ázsiai Regionális Irodájának gender szakértője tartotta. Emily Scott elmondta, hogy az Egyesült Államokban a nők a mezőgazdaság minden szegmensében megtalálhatók már, az ország 2 millió farmjának közel 14%-át irányítja már nő, és általában egyre nagyobb a nők jelenléte az ágazat vezető pozícióiban. Ez annak köszönhető, hogy az országban kiterjedt egyetemi és szakiskolai rendszer működik, de ezen kívül is segíteni és támogatni kell a nőket, hiszen ott is hasonló problémák és különbségek tapasztalhatóak a nemek között, mint a világ többi részén.

Emily Scott beszélt arról is, hogy a nők által vezetett farmok átlagosan több bevételt termelnek. Megemlítette, hogy a nemi diszkrimináció megoldása lehet a nők reprezentáltságának növelése az ágazatban, vagyis ne csak férfiak, egészen pontosan középkorú, vagy idősebb fehér férfiak beszéljenek mindenhol és döntsenek minden fontos kérdésben. Ennek megfelelően támogatni kell a nemek egyenlő megjelenítését, és felhívni a figyelmet ennek elmaradására, valamint fontos egy jól működő mentorprogram kidolgozása is a nők számára. Dono Abdurazakova a fenntartható fejlesztési célok kitűzését és elérését hangsúlyozta, így az éhezés felszámolását, az élelmiszerbiztonságot és a nemek közti egyenlőtlenségek felszámolását az ágazatban. Kiemelte, hogy a FAO felmérései szerint is van még nemi megkülönböztetés a régióban, ami különösen a szegényeket, öregeket, betegeket és fogyatékkal élőket, valamint az aluliskolázottakat érinti. Ez ellen kell tenni, a nemi egyenlőtlenségek megszüntetésével ugyanis elkerülhető lesz azok újratermelődése.

Az utolsó előadást Tóth Diána, a Nők a mezőgazdaságban civil kezdeményezés vezetője és a Farmer Lánya blog írója tartotta. Ő elsősorban arról beszélt, hogy a gazdálkodásnak közösségépítő szerepe van, különösen akkor, ha mindenki elmondhatja a maga történeteit. Ezért ő arra törekszik, hogy minél több szempontot bemutathasson, minél több nővel mondathassa el, hogyan lettek sikeresek, hogyan érték el, hogy tisztelet és megbecsülés övezze őket a szakmában. Szerinte egy nő számára a szakmában elsődleges fontosságú a közösségépítés, a kapcsolatainak a használata és a kommunikáció. Sokan ugyanis nem tudják, mi minden tartozik a mezőgazdasághoz, milyen folyamatok zajlanak ott. Szerinte amiben a nők erősebbek lehetnek a férfiaknál az ágazatban, az a szakmai alázat, a türelem, a kreativitás és a fejlődés iránti nyitottság.