A hazai szelídgesztenye-termőterület nagysága - a SAPS adatok alapján - 2017-ben 210 hektár volt, ez 2018-ra 215,5 hektárra emelkedett és 2019-ben megállt ezen a szinten. A legnagyobb termőterületek Nyugat- és Dél-Dunántúlon lelhetőek fel. Vas megye fajtája a Kőszegszerdahelyi 29; Somogy, Zala, Baranya megyék fajtái az Iharosberényi 2, 29; a Dunakanyar és az Északi-középhegység fajtái a Nagymarosi 22, 37, 38.
A szelídgesztenye meleg, kiegyenlített hőmérsékletű, csapadékos területen, mély termőrétegű, savas talajba ültetve terem. Optimális számára az évi +10 °C középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 °C esetén sem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem igazán károsítják. Vízigényes növény, az évi 800 mm csapadékmennyiség kedvező számára.
Az utóbbi években Magyarországon az országos éves termésmennyiség 239 és 511 tonna között alakult, ennek nagy részét főként a ligetes szórványgesztenyések és vadállományok adják. Az alacsonynak mondható mennyiség főként a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be, de egy adott évet befolyásol az időjárás hektikussága, valamint a kártevők jelenléte is.
A fákat leginkább a szelídgesztenye kéregrák (Cryphonectria parasitica) tizedeli, de a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus) is komoly károkat okoz. Többféle védekezési megoldás áll a termesztők előtt. Például a kéregrák-ellenálló fajták nemesítése, valamint a tünetek ismeretében rendszeres ellenőrzés és mechanikai védekezés a beteg törzsek, ágrészek levágásával, illetve a vágási felület lekenésével. Kiskertekben kismértékű károsítás esetén antagonista mikroorganizmusok alkalmazása vezethet eredményre: a komposzt, a különböző magas humusztartalmú, szerves anyagban gazdag talajok vagy érett istállótrágya sebfelületre juttatása, amelyek elpusztítják, kiszorítják a kéregrákot okozó gombát.
A szelídgesztenye-gubacsdarázs elleni megoldás a természetes ellenségének számító Torymus sinensis fürkészdarázsfaj alkalmazása. További kártevők, amik problémát okozhatnak a szelídgesztenyénél a gesztenyeormányos (Curculio elephas), a gesztenyemoly (Cydia splendana), a gesztenye-levéltetű (Myzocallis castanicola) és a tölgyaknázó moly (Tischeria ekebladella). A termesztés hosszú távú hatékonyságának érdekében szükséges az adott termőhely változó ökológiai tényezőihez minél jobban alkalmazkodó, illetve a különböző betegségekkel, kártevőkkel - kiemelten a kéregrákot okozó gombával - szemben ellenálló fák nemesítése, illetve termesztésbe vonása.
Az Európai Unióban a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található, továbbá Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik még nagyüzemi szinten. A 2017-es adatok alapján Olaszország a legnagyobb uniós termelő 52 ezer tonnával, megelőzve Görögországot (36 ezer tonna) és Portugáliát (30 ezer tonna). Világviszonylatban - szintén 2017-es adatokat tekintve - Kína áll az első helyen (1,9 millió tonna), Bolívia (85 ezer tonna) és Törökország (62 ezer tonna) előtt. Ebben a rangsorban Magyarország a 17. helyen (511 tonna) állt, nálunk marginálisnak számít a gesztenyetermesztés, ezért behozatalra szorulunk, főleg Olaszországból.
Forrás: MTI/AM Sajtóiroda
