A világ biopiacán a becslések szerint 92 milliárd eurónyi érték forog, és növekvő tendenciát mutat. A világ legnagyobb biopiaca - talán meglepő módon - az USA, ahol 2017-ben 40 milliárd eurónyi bioterméket vásároltak a fogyasztók, az EU csak a második helyen áll a maga 37 milliárd eurós forgalmával. Európán belül Németország vezeti ezt a szegmenst, éves szinten már 10 milliárd eurónyi organikus élelmiszer forog a piacán, a leglendületesebben azonban a francia bioszegmens fejlődik, ahol egyetlen év alatt 18 százalékkal nőtt a piaci forgalom, és már eléri a 7,9 milliárd eurót a Research Institute of Organic Agriculture (FiBL) kutatása szerint.
Az egész világon mintegy 70 millió hektárt művelnek organikus módon, ennek fele Ausztráliában található. Ehhez képes egész Európa 14,6 millió hektárt tud felmutatni ebben a termelési szegmensben. Világszinten azonban a biogazdálkodás még mindig csak egy aprócska pont: 1,4 százalékos területi részesedést ér el a termelésben. Az összes organikusan művelt terület arányát tekintve a kicsiny Liechtenstein vezeti a világrangsort, de szomszédunk, Ausztria is előkelő helyen áll: a teljes mezőgazdasági terület csaknem negyede bio minősítésű. Mielőtt hasra esnénk a számoktól, megjegyezzük, hogy a világ minden részén a rétek, legelők adják a bioterületek kétharmadát-háromnegyedét. Magyarországon is a 200 ezer hektárnyi bioterület bő 60 százaléka füvet termel.
Az euractiv.com egyik cikke szerint Franciaországban a biotermékek forgalmazását a nagy áruházláncok dominálják 52 százalékos piaci részesedéssel, vagyis átvették a vezetést a speciális szakboltoktól. A láncok 2010 és 2019 között 235 százalékkal növelték biokínálatukat. Ma már a magyar szupermarketekben sem lepődünk meg, a biorészleg a bolt kötelező elemévé vált. Nyilván a biofogyasztás terjedésére reagáltak így a láncok, és ezzel a lépéssel tovább is népszerűsítették és hozzáférhetőbbé tették a biotermékeket az átlagos fogyasztó számára.
Paradox módon éppen ez lehet a biogazdák veszte. A széles körben elérhető, megfizethető biotermékek ugyanis egyre kisebb felárral értékesíthetőek a láncok polcain. A piaci törvények szerint ez növeli annak esélyét, hogy a biogazdák befejezik az ökotermelést. Vagy elkezdenek kissé másképpen dolgozni. A nagy láncok belépésével ugyanis fokozódik a nyomás a biogazdákon, hogy hatékonyabban termeljenek. A kereskedelmi elvárások hatására még az sem elképzelhetetlen, hogy idővel olyan termesztési módszerek is biominősítést nyerjenek, amelyek nélkülözik ugyan a vegyszereket, de extrém mesterséges körülmények között zajlanak (hajtatás).
A láncokon kívül az online piactér is egyre nagyobb kihívás elé állítja a szektort. Az olyan start-upok, mint az Aurore Market, a Kazidomi és a La Fourche, már most kedvezményes áron kínálnak ökológiai termékeket, akár 50%-kal olcsóbban, mint a boltok. Persze maguk a gazdák is élhetnek az internetes árusítás lehetőségével, amivel a kereskedemi árrést besöpörhetik maguknak. Ezzel azonban a helyi értékesítés szenved csorbát, és a szállítás növekvő ökológiai terhével egy újabb álom foszlik szét a biotermelés körül.
A jelenlegi trendek alapján az organikus gazdálkodással ugyanaz fog történni, mint mindennel a világon, ami átütötte a népszerűség kritikus pontját: elveszíti romantikus báját, és sokkal kommerszebb formában hódítja meg a vásárlóközönséget, mint amilyennek indult. De ne szomorkodjunk, a vásárlók számára ez akkor is minőségi előrelépést fog jelenteni, miközben a gazdálkodási módszerek lényegesen tisztábbá és takarékosabbá válnak. Mindennek persze már semmi köze nem lesz nagyapáink gazdaságához.
