Talán kevesen ismerik az amarántot, ami a disznóparéj nevű gyom közeli, nemesített rokona, aki azonban hallott róla, az inkább csak a boltok polcain láthatta a magját, illetve néhányan az egyes változataival a virágoskertekben is találkozhattak - írja a hobbikert.hu. Az amaránt nemcsak dísznövényként termeszthető, hanem a konyhában is sokrétűen felhasználható, fogyaszthatjuk ugyanis a zsenge levelét, illetve a magját is.

Az amaránt a talajra nem igényes, de elsősorban a jó vízgazdálkodású, tápdús, laza termesztőközeget szereti. Fajtától függően 1-2 méter magasságú, felfelé törekvő, színes növény, mely a napon érzi jól magát. Magról történő termesztés esetén ideális tőtávolságuk 50-70 cm, ha levélzöldségként termesztjük, akkor 10 cm. Nem szükséges palántát nevelni, de mivel magjaik aprók és a zsenge növénykék összetéveszthetők a hazánkban is elterjedt disznóparéjjal, mégis inkább érdemes cserépben előnevelni őket. A rendszeres öntözést meghálálja.

Ha palántát nevelünk belőle, márciusban vessük el a magokat, 1-2 mm mélyre, tápdús, jó vízáteresztő talajba. A palántákat május elejétől ültethetjük a szabadba. Ha mégis a helyben vetést választjuk, akkor azt április közepétől már megtehetjük. A magokat akkor érdemes szüretelni, amikor a virágzat már megszáradt, ekkor a magok könnyed morzsolással kiperegnek. Ilyenkor a teljes ágazatot vágjuk le, majd egy ruhadarabon csépeljük ki belőle a magokat, amit szárítás után használhatunk is.

Zsenge leveleit nyersen, sütve, főve, párolva fogyaszthatjuk úgy, ahogyan a spenótleveleit készítenénk el. Magjait gabonaként lisztnek is felhasználhatjuk, de a rizshez hasonlóan vagy kásának elkészítve köretnek is jó, valamint pattogtatva müzliben.