A pontosabb vetést lehetővé tévő technika drága, de a kezelésére alkalmas munkaerőt ennél is nehezebb megtalálni. Amikor ebédszünetben egymást között latolgatták a gazdaságvezetők a differenciált mélységbe vagy tőszámmal való vetést, hamar rádöbbentek, hogy az egész nem a gépeken, hanem Józsin fog megbukni, aki a kormány mögött ül. Tehát valami sokkal egyszerűbb, számára is könnyen kivitelezhető megoldásra lenne szükség.

Ma már műholdas felvételekkel is ellenőrizhetjük saját tapasztalatunkat arról, hogy melyik a tábla legtermékenyebb része. Mint a gazdaságvezető megjegyezte: dombos vidéken ez jellemzően a domb alja, ahol a "lecsorgó" szerves anyag felhalmozódik. Ez egy viszonylag éles határvonallal kijelölhető terület.

"Mindenki számára a legkönnyebb megoldás, ha nem differenciáltan vetünk, hanem mindenütt ugyanúgy, de osztott magtartállyal. Csak most nem műtrágya lesz a vetőgépben, hanem kétféle vatőmag. A domb aljába betesszük a "versenylovat", ami 15 tonnát hoz, a tetejébe meg ugyanazzal a tőszámmal egy igénytelenebb kukoricát. A traktorosnak csak azt kell észben tartania, hogy melyik kukorica vetése mikor indulhat" - hangzott el egy egyszerű megoldás a "precíziós" vetésre.

Ugyanezek a gondok merültek fel az állattenyésztési szekcióban is. Az elektronika egy része azt szolgálja, hogy a dolgozókat megfigyelhesse a tulajdonos, ajtónyitásokat felügyeljen és hibás beállításokat szűrjön ki. Más része a környezeti paramétereket monitorozza az állomány védelmében, a harmadik pedig képes egészen összetett élettani folyamatok lekövetésére is, mint például egy bendőszonda.

"Józsi bácsi 10 disznóval éppen azt tudta az állományáról, mint ma a legösszetettebb mesterséges intelligencia. Tudta, hogy mit jelent, ha verekednek a malacok a vályúnál, ha összebújnak, vagy ha szanaszét hevernek. A probléma az, hogy a telepi állatlétszám a piaci verseny miatt folyamatosan nő, egy gondozónak ma már naponta egyetlen másodperce van egy állat megfigyelésére" - vetődött fel annak magyarázataként, miért van szükség ma gépi látásra és mesterséges intelligenciára az állatállományban.

Adathalmazokkal helyettesítjük a gondozó szemét, de a végeredmény egy olyan bonyolult garfikonrendszer, amiből Józsi bácsi számára csak riasztások beépítésével derül ki, hogy éppen valami szokatlan dolog történik. A probléma okát már magának kell megtalálnia. Persze ez is előrelépés, mert akkor odamehet a kérdéses állathoz, és kiderítheti, hogy lázas-e, vagy csak feldúlta a korosbítás, esetleg fialt, vagy éppen melege van. A baj ott kezdődik, amikor a gondozó, vagy ami még rosszabb, a telepvezető, a probléma esetleges forrásait sem képes azonosítani.

A hallgatóságban ezen a ponton kitört a vita, hogyan lehetne ezt a helyzetet orvosolni. Volt, aki a képzés színvonalát emelte volna, volt aki azt hiányolta, hogy "kívülről jött", gyakorlatban bizonyított szakemberek nem mehetnek el egyetemi oktatónak, volt, aki a diákokat vitte volna ki a cégekhez (lásd duális képzés), míg mások pont fordítva: a cégeket hívták volna meg egyetemi előadásokat tartani. Utóbbi óhatatlanul az adott cég marketingérdekeit is szolgálja.

Önnek mi a véleménye a fentiekről?