Mielőtt belefogunk a komposztálásba, nem árt tudnunk, hogy habár nem egy bonyolult folyamatról van szó, néhány szabályt azért érdemes betartani a siker érdekében. A komposztálás egyik legnagyobb előnye, hogy a háztartásokban keletkező hulladékok nagy része, így nem a kukában végzi majd, hanem hasznosan kerül felhasználásra, ráadásul olcsón juttatunk tápanyagot a növényeink, és a kertünk számára. A komposztált kerti és konyhai hulladékok javítják a talaj szerkezetét, valamint víz- és hőháztartását. 

Nézzük, mire is lesz szükségünk, ha belevágunk. A legegyszerűbb az, ha komposztálót készen vásárolunk kertészeti üzletekben vagy barkácsáruházakban, de aki érez magában elég potenciált, az otthon is elkészítheti. Az első lépés azonban minden esetben az, hogy kijelöljük a helyét, ami mindenképp félreeső és árnyékos részen legyen. Gyűjtsük elkülönítve a lebomló szerves anyagokat (kerti és konyhai hulladékot), de figyeljünk arra, hogy mérgező anyagokat tartalmazó növények ne kerülhessenek bele, mint például a tiszafa lombja. Szükség szerint aprítsuk fel a nyersanyagokat, a friss konyhai hulladékot pedig mindig fedjük be lombbal, szalmával, forgáccsal, hogy ne vonzza oda a rovarokat. A nyersanyagokat mindig felváltva rétegezzük, a halmot pedig forgassuk össze, hogy a nyersanyagok jól összekeveredjenek. Ha ezzel megvagyunk, akkor takarjuk le a halmot. Érdemes a hozzávalókat 3 rész barna 1 rész zöld arányban adagolni. Barna hozzávalók a magas széntartalmú, száraz és kemény anyagok, mint például a gallyak, száraz levelek, a zöld hozzávalók pedig a nitrogénben gazdag, friss, lágy, nedvdús anyagok, mint például a frissen vágott fű, vagy a konyhai hulladékok.

Amíg érik a komposzt, rendszeresen, de legalább két-három havonta forgassuk át a komposztot, a kellemetlen szagok ugyanis akkor keletkeznek, ha rothad az anyag. Általában akkor kezd el rothadni a komposzt, ha túl nedves, illetve ha olyan anyagot teszünk bele, amelyik már rothadásnak indult. A nyersanyagokat tehát soha ne hagyjuk sokáig állni, hanem minél hamarabb öntsük rá a komposztra.  Az érés során mindig folyamatosan ellenőrizzük a komposzt nedvességtartalmat és a hőmérsékletet, hiszen minél magasabb a hőmérséklet, annál hamarabb alakul át a hulladék komposzttá. A komposztálód tartalma mindig közepesen nedves legyen, száraz időszakban locsolással érdemes óvni a kiszáradástól. Végig biztosítsuk a komposzt levegőzését, emellett ha túl nedves, keverjünk hozzá száraz anyagot (gallyakat, forgácsot, szalmát), ha pedig túl száraz, szükség szerint nedvesítsük.

Mi tehetünk a komposztálóba?

• kerti hulladékok: fák lehullt lombjai, lekaszált fű, kisebb ágak, gyomnövények (amennyiben nem hoztak magot

• konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, kávézacc, teafilter, tojáshéj

• egyéb hulladékok: papír/karton (nem színes), hamu (mértékkel)

• növényevő állatok ürüléke (ez esetben azonban kalkuláljunk a szagokkal is)

Mit ne tegyünk a komposztálóba? 

• nem lebomló, szervetlen anyagok (kövek, üveg - és cserépdarabok stb.)

• szintetikus anyagok (festék, vegyszer, fáradt olaj stb.)

• fertőző, beteg növények

• citrusfélék héja

• ételmaradékokat, húst és csontot - bár komposztálható - nem érdemes a halomba helyezni a kóbor állatok és a rágcsálók, rovarok megjelenése miatt

Gyakorlati tipp! Érdemes kétrekeszes komposztálót vásárolni, vagy készíteni, így ugyanis sokkal könnyebben átforgatható a halom. Emellett másik előnye, hogy az egyik rekeszben a régi, érlelt komposztot tárolhatjuk, a másikban pedig a frisset gyűjthetjük, így sokkal könnyebb lesz kezelni az egész komposztot.