agrarszektor.hu • 2020. április 27. 11:30
Az egész világon borpiaci válságot okoz az éttermek, szállodák zárva tartása, a boros rendezvények hiánya. A hazai ágazat sokféle kezdeményezéssel reagál, de a prémium szegmens számára egyelőre kezelhetetlen a nagy bezárkózás. Olcsó borra és méregdrágára azért, ha eltérő megfontolásból is, de még mindig van igény. Az Agrárszektor az Index nagykörképét szemlézte.
Számos következménye lett a koronavírusnak a borpiac tekintetében. Az éttermek bezárása, a borkóstolások és más ívós események hiánya visszavetette a fogyasztást, főleg a prémium kategóriában, olvasható az Index cikkében, amelyet a Napi.hu információi alapján készítettek. Ezt némileg ellensúlyozta az alacsonyabb árfekvésű szegmensben a nagy bezsákolás, legalábbis egy bizonyos szintig. A muzeális (befektetési célból vásárolt) borok piaca is stabil maradt, ám a magyar boroknak itt nincs szerepe, sokan az aranyhoz hasonlóan a válság idején értékállónak gondolták a befektetési célú borvásárlást. A magyar borászatok minderre elsősorban a közvetlen retail-értékesítésekkel reagáltak, de ezek a megnövekedett közvetlen eladások egyelőre nem tudták pótolni a kieső gasztroeladásokat. A hazai piac szereplői legfeljebb annak örülhetnek, hogy a nemzetközi kereskedelem akadozásával kevesebb külföldi bor jutott el a hazai polcokra, már csak ezért is nőtt a magyarországi fogyasztáson belül a magyar termékek aránya, illetve többféle akció hatására valamelyest a szolidaritás jellegű, támogató vásárlásokra is számíthattak a borászok.
Ha a nemzetközi trendeket nézzük, a koronavírussal véget ért egy közel egy évtizede tartó nagy folyamat, a prémium felé tolódás. Ennek általános jellemzője volt, hogy a nyugati borfogyasztó a mennyiségből, a minőség felé mozdult el, vagyis értékben többet, de mennyiségben kevesebbet, viszont jobbakat ivott. Megszűntek, vagy legalábbis csökkentek a generációs szakadékok és a nagyon ragaszkodó fogyasztók is, már nem az volt jellemző, hogy valaki csak "boros", vagy csak "sörös" legyen, a sok jó minőségű, alkoholtartalmú termék kínálata mellett erősödött a fogyasztói átjárás, például a fiatalok is sok finom bort és pezsgőt fogyasztottak. A globális fogyasztás-homogenizációval új piacok is nyíltak, a kereskedelem és a fogyasztási szokások exportja és nivellálódása révén korábban zárt piacok gyorsan fejlődtek, isznak már jó bort a kínai, vagy dél-kelet-ázsiai középosztálybeliek is, de azok az oroszok, vagy britek is, akik mindig is sokat vedeltek, de jellemzően nem bort. A termelők részéről a "4R" (relationship, retail, responsibility, repertoire) értékelődött fel, vagyis a hűséges fogyasztókkal a kapcsolattartás, a közvetlen lakossági értékesítés, a széles paletta és a termékfelelősség.
Ha mostanában valahol beszélgetünk a borról, a nagy bevásárlóközpontok nemzetközi borkínálatáról, akkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a chilei, az argentin, a dél-afrikai, az ausztrál, vagy amerikai borok hódítanak intenzíven teret. Ez részben természetesen így is van, de a borpiac azért még mindig az EU-ról szól. A világ lakosságának tizede sem lakik itt, de a világ bortermelésének majdnem kétharmadát a kontinensen állítják elő. Ebből a magyar termelés, és főleg a magyar kivitel eléggé elenyésző a 15-ször nagyobb olasz, francia, spanyol, vagyis a három nagy termeléséhez képest. Ez a három ország a 300 millió hektolitert közelítő éves bortermelés felét adja, ám 3 millió hektoliterrel azért Magyarországnak is van egy körülbelül 1%-os világpiaci részesedése, ami a hétszerese annak, amit a lakosságszám indokolna, és amivel az ország a 15 legnagyobb bortermelő között van a világon. Ami persze máskor előny, vagyis a kiváló dél-európai adottságok (az olaszok például ezer szülőfajtával foglalkoznak), az most annyiban hátrány, hogy ezeknek a sokat exportáló államoknak most jobban is fáj a turisztikai és a kereskedelmi szegmens lefagyása is.
A magyar borászatok tehát elsősorban a kiemelkedő éttermi kitettségüktől szenvednek. A magyarok 6 ezer forintos bort isznak akkor, ha el akarják bűvölni a leendő üzletfelüket, potenciális társukat, de még akkor is belefér egy ilyen árkategóriájú ital, ha három barát elmegy este beszélgetni, és megosztják a palack árát. De a bevásárlások során az emberek jellemzően a kellemes, még iható szegmens borait, az 1-2 ezer forintos palackokat választják. Ezt támasztja alá az is, hogy a Lidl nemrég jelentette be, hogy 2019-ben ismét rekordot döntöttek és 23,7 millió palack magyar bort értékesítettek az országon belül és külföldön. A külpiacokra 5,1 milliárd forintot értékben szállítottak bort, ami a teljes magyar palackos borexport közel 30%-át jelenti, vagyis a Lidl Magyarország a legnagyobb hazai borexportőr.
- mondta Tőzsér Judit, a Lidl Magyarország vállalati kommunikációs vezetője.
A prémium borászatok helyzetéről már volt szó, és sajnos a csatornaválasztásuk is nehézséget jelent. Eddig inkább a külföldben, a budapesti éttermekben és a borkereskedőkben bíztak, most sokan próbálták meg maguk kínálni online rendelést, akár egyszerű, saját furgonos kiszállítással. De ez azért nem olyan egyszerű, a bor a súlyához és a méretéhez képest relatíve kisértékű, bonyolult, nehezebben feladható termék, nem áll olyan jól neki a házhozszállítás, mint egy telefontöltőnek. Ráadásul bár biztosan vannak néhányan, akik mivel nem tudnak étterembe járni, legalább egy jó borral megjutalmazzák magukat otthon is, de azért ez egy szűk réteg.
A különböző borászati szövetségek "palackposta" elnevezésű kezdeményezésükkel részben próbálták népszerűsíteni is az online rendelést, illetve rendkívül szimpatikus módon 12 ezer palack borral fejezték ki hálájukat az egészségügyi dolgozóknak is. Berger Zsolt, a Karádi-Berger erdőbényei borászat tulajdonosa szerint azért a kieső exportot, a nullára olvadó gasztroértékesítést és a szintén eltűnő helyszíni eladást valamelyest pótolta a megnövekedett online vásárlás. Részben a hűséges vevők generáltak a karácsonyinál is nagyobb online forgalmat, részben azok a kényszervállalkozók, akik hirtelen fogtak bele valamilyen étel (és ital) kiszállításba.
A tokaji borászok azt is megosztották az Index újságíróival, hogy a vírus nemcsak a keresletet vágja vissza, de egyéb gondokat is okoz.
- A mezőgazdaságban, így a borászatokban is már van feladat, zöld munka, metszés, és mivel generációk tűntek el a borászatokból, sok a nyugdíjas szakember, nekik most nem feltétlenül kellene a többiekkel együtt dolgozni.
- A magyar borászatok sokszor nem megélhetést (nyereséget), hanem hobbit (veszteséget) jelentenek vagyonos tulajdonosaiknak. Ám ha nekik most a saját ágazatukban is vannak gondjaik, akkor elmaradhatnak a szakmában a nagyon fontos beruházások, nem fejlődnek, vagy megszűnnek fontos kísérő ágazatok, például a tokaji, villányi szállodák, fine dining éttermek.
- Sajnos a borpiac nem olyan, mint a téli gumi cseréje, hogy amit márciusban elhalasztottunk, májusban bepótoljuk. A válság alatt meg nem ivott bort már nem issza meg senki, az ágazatból mindenhol hiányozni fog a bevétel. És még azt sem tudjuk, hogy hány ilyen rendkívüli hónap lesz.
- Túl sok a megválaszolatlan kérdés. Mi lesz így az év hátralevő részében? Lesz-e turizmus? Ha igen, akkor mettől meddig tart a főszezon? A 2001-es katasztrófa és válság után a turizmusban nem okozott nagyobb fennakadást az, hogy szigorodtak a reptéri biztonsági előírások, de ha most majd drága forintos negatív vírusteszteket kell beszerezni ahhoz, hogy egy másik országba léphessen az ember, akkor az alapjaiban fogja megváltoztatni a borturizmust.