Pedig a darazsak is hasonlóan fontosak. Ugyan mézet nem csinálnak, de ők is fontos beporzók, és emellett hatékony ragadozók is. Ha hirtelen eltűnnének a darazsak, búcsút inthetnénk például a fügének, valamint több mint száz orchideafajnak. Több mint ezer szárazföldi emlős és madár élete függ a fügétől, így nekik is fájna a darazsak elvesztése, írta meg az Index.
A darazsak, mint ragadozók sok kártevő populációját kordában tartják, így védik a terményeinket is. A legtöbb darázs szorgosan dolgozik, legfeljebb csak egy százalékuk ügyködik az emberiség ármányos elpusztításán. A darázs valójában a meg nem értett méh, aki csak élete végstádiumában támad, mert ilyenkor a királynő kirúgja a fészekből. Ilyenkor a nagyjából 2-4 hétig élő vén darazsak magányosan, elveszve röpködnek, és nem ők tehetnek arról, ha a kézben tartott fagylalt az egyetlen cukorforrás a környéken.
Mostanában gyakran felbukkan a hírekben a vérszomjas ázsiai óriásdarázs(Vespa mandarinia). Ez az invazív faj tavaly decemberben jelent meg először az Egyesült Államokban, de csak nemrég azonosították a talált példányokat. A köztudatba gyilkos darázs néven bevonult faj a legnagyobb darázsféle, amelynek példányai akár 5 centisre is megnőhetnek, és amelynek egyik jellemző tulajdonsága, hogy berepül egy méhkasba, ott módszeresen letépkedi a helyiek fejét, majd a lemészárolt méhek lárváival eteti meg a sajátjait.
Az óriásdarázs mérge ugyan testsúlyarányosan gyengébb, mint a méheké, de annyival nagyobbak, hogy több jut egy csípésbe, és a darazsak többször is tudnak csípni. A fullánkjuk is hosszabb, mint a méheké, így át tudják szúrni a hagyományos méhész-védőfelszerelést. Az ázsiai óriásdarázs az emberekre is veszélyes lehet, Japánban évente 30-50 ember hal bele a csípésébe (ami elmondások szerint olyan, mintha egy izzó fémdarabot szúrnának az ember húsába), Kínában egyetlen tartományban 42 embert öltek meg 2013-ban.
Emberre is veszélyes óriásdarazsak jelentek meg az USA-ban
Az Amerikai Egyesült Államokban egyelőre csak Washington államban találkoztak a rovarral, de a helyi méhészek azonnal támadó üzemmódba kapcsoltak. Nem örülnének ugyanis, ha a darázs megvetné a lábát az USA földjén. A faj munkásai mind nőstények, és általában egyedül vadásznak. Nyár végén, ősz elején azonban néha bandákba verődnek, és letámadják a helyi társas rovarokat - leginkább a méheket -, ennek a folyamatnak még hivatalos neve is van, ez a mészárlás és elfoglalás szakasza.
Egy gyilkos darázs dolgozó, mikor rátalál egy prédakaptárra, megjelöli egy feromonnal, amivel odahívja a társait. Ami ezután következik, az egész más Ázsiában, mint az USA-ban. Ez azért van, mert míg az Egyesült Államokban a nyugati mézelő méh(Apis mellifera) a legelterjedtebb. Ezt a méhet jámborságáért és termelékenységéért tartják. Ezzel szemben Ázsiában többek között az ázsiai mézelő méh(Apis cerana) él, ami az évezredek során felkészült a gyilkos darazsak elleni harcra.
Amikor egy Vespa mandarina vadász megjelöl egy ázsiai méhkaptárat, az összes méh hazarohan, hogy együtt szálljanak szembe a betolakodókkal. Ha egy-egy darázs betéved, rávetik magukat, körbeveszik, míg egy gömböt nem képeznek a darázs körül, így megemelik a hőmérsékletet és a szén-dioxid-szintet, amibe a darázs belehal. Több darázs azonban idővel le tudja nyomni a méheket, és nekiállnak lakmározni. Amerika jámbor, európai származású méhei azonban nem ismerik ezt a taktikát, így nem tudnak hatékonyan fellépni, ha hirtelen szembetalálják magukat az ázsiai óriásdarázzsal. Marad a mészárlás, gyakorlatilag ellenállás nélkül.
A méhészek két módon védhetik meg a kaptárokat: egyrészt beszerelhetnek kapukat, amin akkora lyukak vannak, hogy a méhek ki- és beférnek, de egy darázs már nem. Ázsiában sokan csapdakaptárokat telepítenek, ahova becsalogatják, majd megölik a darazsakat. Mivel olcsó a munkaerő, néha azért bérelnek fel napszámosokat, hogy teniszütőkkel csapkodják le a préda után kutató gyilkos darazsakat.
A másik megoldás, amiben az USA-nak lenne hova fejlődnie, a genetikai diverzitás. Az amerikai haszonméhek nagy része egy olasz alfajtól származik, ami békés, hatékony, de önvédelemből nem túl erős. Brandon Kingsley Hoplins, a Washington Állami Egyetem professzora szerint jót tenne az Egyesült Államoknak, ha elérnék az európai méhpopuláció sokszínűségét, mert pár alfaj ismeri a darázsellenes méhgolyóbis taktikáját.
Nem a darázs az amerikai méhészek egyedüli problémája (természetesen túl a haldokló méhpopuláción), hanem amit megtestesít. Ha a Vespa mandarinia megveti a lábát az USA-ban, nem tudni, milyen, a helyi élővilág számára végzetes rovarok hajózhatnak még át a Csendes-óceánon. Még az ázsiai óriásdarázsnál is ijesztőbb lenne a Tropilaelaps atka megjelenése, ami beköltözik a kaptárakba, ahol a lárvákat vagy megöli, vagy megnyomorítja.
A problémát azonban nem oldja meg csak a méhek védelme. Mert ha sikerül is megvédeni a háziméheket, de az ázsiai óriásdarázs elszaporodik az amerikai kontinensen, a vadon élő méheket semmi nem menti majd meg a darazsaktól, esélyük sem lesz a ragadozókkal szemben.
