Az almástermésű növények körében még mindig a lisztharmat-fertőzés a domináns betegség, de a varasodás betegségek terjedésének is kedveznek a jelenlegi viszonyok, bár egyelőre a levelek fertőzöttsége a jellemző. A közepes mértékű levélfertőzöttség mellett a varas gyümölcsök aránya még most is csak gyenge mértékű. A kedvező viszonyok miatt a járványos terjedés lehetősége fennáll levélen és termésen egyaránt, olvasható a magyarnovenyorvos.hu oldalán. Az erwíniás fertőzés további terjedése figyelhető meg almában és körtében egyaránt, de más érzékeny fajok esetében is terjed a betegség. A beteg részek eltávolítása mellett indokolt a rezes permetezések beiktatása a permetezési fordulókba. Az almamoly rajzása az időjárás alakulásától függően hullámzó, egyes napokon alig fognak a csapdák, máskor pedig tömegesen repülnek a feromon csapdákba. A meleg idő hatására az almásokban is megfigyelhető az atkák felszaporodása. Most még kétfoltos takácsatkából viszonylag kevés fertőzi a leveleket (1-3 atka/levél), de piros gyümölcsfa takácsatkából levelenként 15-20 egyed is megfigyelhető. A körtelevél bolhák L1-L5 lárvafokozatai találhatók meg a hajtásokon, a felszaporodás megelőzése érdekében erősen ajánlott védekezni a kártevő ellen.
Folyamatosan rajzik a szilvamoly, némi visszaesés után ismét emelkedő számban repülnek a lepkék, akárcsak a keleti gyümölcsmoly esetében. Itt a 3 napi fogás eléri a 25-40 darabot is. A cseresznye és a meggy esetében az érés előrehaladtával egyre több a moníliás gyümölcsfertőzés, ami a gyümölcsök felrepedésének, a szélverés és az emelkedő cseresznyelégy rajzás egyenes következménye. A diófák levelein a korábbi baktériumos fertőzés mellett a gnomóniás megbetegedés is megjelent. A fertőzés most még inkább a leveleken látható, rezes permetezéssel megelőzhető az átterjedés a termésre.
Az esős napok következtében a szőlő levelein megjelentek az első peronoszpórás "olajfoltok". A betegség könnyen átterjedhet az érzékeny fenológiai stádiumban levő fürtökre is. A korábban észlelt feketerothadás tünetek további terjedése figyelhető meg, de még nem járványos a megbetegedés mértéke. A lisztharmat-fertőzés veszélye levélen és a fürtökön egyaránt folyamatos, és az idő szárazabbra fordulásával fokozódó veszéllyel kell számolni. Az amerikai szőlőkabóca-lárvák fejlettsége országrészenként változóan alakul. Míg délen a lárvák fejlettsége L2-L4 zömében, a hűvösebb tájegységekben L1-L2 a domináns tömeg. Az ellenük való védekezés optimális időpontja a lárvák 3-as, 4-es fokozatának elérésekor van. Már megfigyelhető az amerikai lepkekabóca betelepedése is a szőlőültetvényekbe, bár a fertőzés még nem magas.
