Bõle István • 2020. július 6. 06:00
Évről évre akár 200-250 hektáros különbség is lehet Makón és környékén a fokhagyma termésterülete között. Egy jó esztendő után többen veszik fel a terményeik közé a népszerű ételízesítő növényt, a nehéz évek után azonban sok család lemond az őszi vetésről. Az idén plusz gondot jelent az idénymunkások hiánya és a felvásárlási árakban sem ismerik el a megnövekedett munkabérköltségeket. Az országban évről évre 900 és 1200 hektár közötti területen termesztik ezt a növényt, ennek a területnek közel 80 százaléka a makói térségre esik.
Sok család ezekben a napokban a sárból, gumicsizmába öltözve menti a fokhagyma termését a makói határban, többeknek azonban még ez a lehetőség sem adatik meg, mert az ültetvényükön áll a víz, az időjárás ugyanis rendesen kibabrált idén a makói hagymásokkal. A növény tavaszi vegetációs időszakában egyetlen csepp eső sem esett ezen a tájon, és a termesztőknek nem volt szerencséjük az öntözéssel sem. A nagy aszály miatt legalább ötször kellett volna meglocsolni minden területet, ám az öntözőrendszer hibája miatt ez a legtöbb gazdánál mindössze kétszer sikerült. Alig kezdődött el a szedés időszaka, amikor felhőszakadás, felhőszakadást követett a Maros mentén, így most áll a víz és rohad a fokhagyma a földeken.
Pedig a piac és a feldolgozó is nagyon várja az úgynevezett zöldvágott állapotú fejeket. A háziasszonyok és a főzőmesterek egyre jobban kedvelik ezt az erős illatú, friss fűszert. Az ízhatását össze sem lehet hasonlítani a kínai vagy éppen spanyol száraz versenytársával. A feldolgozók pedig csakis ebből készíthetik a fokhagymakrémek különböző változatait.
Mágori Józsefné, akinek családi gazdasága 40 éve termeli ezt a növényt, dühös azért, mert ilyen alacsony áron kerül új tulajdonoshoz a kistérség kincse. Egyetlen nagy felvásárló működik a térségben, aki több száz tonnás mennyiséget visz el, az árnyékában működő néhány kicsi, pedig hozzá igazodik az árakban. Az Agrárszektornak elmondta, kilogrammonként 450 forinttal, plusz kompenzációs felárral indult az idén az átvétel, ami pár forinttal több, mint a tavalyi ár volt. Közben az egész ország tudja már, hogy egy év alatt körülbelül másfélszeresére nőtt idehaza a mezőgazdaságban a munkabér költség, ráadásul alkalmi munkást nem lehet kapni. Ugyanakkor az érett fokhagyma ára már évek óta nem csökken a boltokban és a piacokon a kilogrammonkénti 1500-1800 forint alá - tette hozzá Mágori Józsefné.
- tájékoztatott a termesztő.
Egy hektár fokhagyma esetén mintegy 3 millió forintba kerül a szaporítóanyag. Az idén (és tavaly is) különösen magasak voltak a termelési költségek. A gépi szedés a terület nagy részén ellehetetlenült a csapadék miatt, ezért a feladatot alkalmi munkásokkal kellett megoldani. A sárból kiszedett növénynek magas a szárítási költsége, hiszen meleg levegőt kell alkalmazni. Sokba kerül a tisztítás is. A mostani felvásárlási áraknál 5 millió forint bevétellel lehet kalkulálni. Összehasonlításképpen: a sárgarépa hektáronként 2 kilogramm vetőmagot igényel és árbevétel kb. 12 millió forint. Igaz, ez a zöldségféle csak homokon termelhető. A fokhagymában egy esztendeig áll a pénz, míg a sárgarépánál mintegy 8 hónapig.
Egy másik makói kertészcsalád, Feketéék éppen ebben az esztendőben felhagytak a fokhagyma termesztésével. Az Agrárszektornak Fekete Tímea azzal indokolta a döntést, ő javasolta édesapjának, hogy mondjanak le erről a növényről, ugyanis náluk is nagyon nagy gond, kampány idején különösen, a munkaerő. Kiemelte, akik tavaly jelentkeztek, azoknak például a 80 százaléka ódzkodott attól, hogy hivatalosan bejelentsék a foglalkoztatásukat.
Feketéék az idén a fokhagyma helyett is fehér gyökeret vetettek. Ennek a növénynek jobban gépesíthetők a munkaműveletei és a tisztítására, előfeldolgozására is sokkal több idő van. Szerencsésnek tartják Makón azokat a gazdákat, akiknek van évek óta 8-10 visszajáró idénymunkása, így ugyanis van termelési biztonság.
Sok évtizedes nyugat-európai recept szerint a termelő kisgazdaságokat lényegesen magasabb bevételhez segíti, ha valamilyen értékesítési szervezetbe tömörülnek, így az általuk felkínált nagyobb mennyiségért több pénzt kaphatnak a nagy - esetleg monopolhelyzetben lévő - felvásárlótól. Kíváncsiak voltunk arra, Makón miért nincs ilyen szervezet.
Fekete Tímea az Agrárszektor kérdésére válaszolva tudatta, sok ilyen társulással próbálkoztak az elmúlt években, a városban, de egyik sem lett sikeres, sőt, igen gyorsan megbuktak. Úgy gondolja, most sem tudna ilyen integrációt összehozni senki sem. Mágori Józsefné is arról tájékoztatta lapunkat, hogy gondolkodtak itt már társulásban, illetve közös feldolgozó megépítésén, amihez milliárdos tőkét kellett volna az agrártermelőktől összegyűjteni. A hozzájárulás összegének nagysága azonban minden érdeklődőt elrettentett, így nem lett belőle semmi.