agrarszektor.hu • 2020. augusztus 10. 10:30
Kevesebb pénz jut az uniós mezőgazdasági termelőknek a 2021-2027-es európai uniós kasszából. A közös agrárpolitika céljainak eléréséhez ugyanakkor mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a gazdáknak: az évtized végére az ambiciózus tervek szerint a felére csökkenne a szintetikus szerek aránya, de szigorúbb és egységesebb állatjóléti, élelmiszerbiztonsági és környezeti-éghajlati elvárásoknak kellene emellett eleget tenni.
Az eredeti, 2018-as tervekhez képest kisebb mértékben csökken az Európai Unió agrárkasszája a 2021-2027-es pénzügyi ciklusban - írja a Magyar Nemzet. A július utolsó napjaiban, hosszas vitát követően elfogadott költségvetésben a közös agrárpolitika (KAP) 343,9 milliárd euró, a teljes büdzsé 32 százaléka. Ez a keret negyvenmilliárd euróval kevesebb, mint a 2014-2020-as időszakban, ugyanakkor húszmilliárd euróval több, mint az első költségvetési javaslatokban meghatározott összeg. A KAP első pillére közel 260 milliárd eurót tesz ki. Idetartoznak a közvetlen kifizetések, beleértve a területalapú támogatást.
A KAP második pillérének, tehát a vidékfejlesztési támogatásoknak a kerete ugyanakkor jelentősen csökkent: az előző ciklushoz képest közel 13 százalékkal. A 78 milliárd eurós második pillért a koronavírus okozta krízis kezelését célzó alap 85 milliárd euróra egészíti ki. A vidékfejlesztési támogatások kisebb mértékű csökkentése mindenképp nagy eredmény a nemzeti kormányoknak, mivel Brüsszel eredeti tervei szerint az agrárfejlesztési pénzek 28 százalékkal maradtak volna el az előző ciklustól.
Lényeges terhet ró ugyanakkor a 2020-as évtized a gazdálkodókra. A 2050-ig szóló, károsanyag-kibocsátást csökkentő, klímaváltozás megfékezését célzó Green new deal programban az Európai Unió mezőgazdaságának átalakítása is kiemelt cél. A farm to fork elnevezésű intézkedéssorozat legfőbb pontjait még májusban mutatta be az Európai Bizottság. A legfontosabb, 2030-ig kitűzött célok között szerepel a fenntarthatóbb növénytermesztés és állattartás.
Nagy István agrárminiszter azt az álláspontot képviseli több tagállammal együtt, hogy elegendő időt kell hagyni a gazdálkodóknak arra, hogy igazodjanak az új elvárásokhoz. Ellenkező esetben a drasztikus költségnövekedés az élelmiszer-ellátás biztonságát sodorhatja veszélybe.