Takarék Agrár24 • 2020. augusztus 21. 07:00
Alapvetés, hogy az üzemnek a felfutási időszak után nyereségessé kell válnia. Az elképzelés, hogy értékláncbővító beruházásként egy húsüzem létesítésébe is bele kéne fogni a cikkben bemutatott családi holding tulajdonosának fejében 8 évig érlelődött. A döntés gondosan elő lett készítve - a megkezdését kétszer elhalasztották és a technológiát is többször áttervezték. Az idő igazolta, hogy ez az érési folyamat szükséges volt. A tulajdonos ugyanis így vált teljesen elkötelezetté a projekt iránt, ez pedig elsődleges fontosságú a finanszírozó szempontjából is.
Ezt a családi mezőgazdasági holdinggal rendelkező ügyfelet korábbi blogbejegyzésünkben már bemutattuk, áttekintve több mint 20 éves fejlődését. A beruházás megkezdése előtt is már évi 1 milliárd forint árbevételt és közel 80 millió forint üzemi eredményt sikerült elérniük alacsony eladósodás mellett, ami biztos alapot nyújtott a legújabb beruházásukhoz is. A döntés gondosan elő lett készítve - a megkezdését kétszer elhalasztották és a technológiát is többször áttervezték, az idő pedig igazolta, hogy ez az érési folyamat szükséges volt. A tulajdonos ugyanis így vált teljesen elkötelezetté a projekt iránt, ez pedig elsődleges fontosságú a finanszírozó szempontjából is.
A tervezett legújabb beruházás egy kiskapacitású, de korszerű vágóhely és termékspecifikus húsfeldolgozó üzem létesítése volt. Az ügyletből eredő hitellel együtt a cégcsoport éves adósságszolgálata a már meglévő, csoportszintű üzemi eredményből is kigazdálkodható (50% támogatást kaptak a beruházáshoz).
Tulajdonosi oldalról két elvárás van az üzemmel kapcsolatban: (1.) növekedjen a családi holding értéklánca és (2.) idővel nyereséges legyen önállóan is az új tevékenység. (Ezek egyben a bank elvárásai is.) Az előállítandó termékcsoportok: (1.) bontott húsrészek, szuvidált, csomagolt és hűtött-fagyasztott, (2.) különböző ízesítésű kolbász, vastagkolbász és szalámi, (3.) ízesített sonkák.
Nézzük meg, hogy az első elvárás, az értéklánc növekedése teljesül-e. A válasz egyértelmű igen: a sertéseket nem értékesítik a vágóhídnak és nem vásárolják vissza az éttermükhez szükséges részeket, hanem azokat már a saját üzemük vágja le dolgozza fel. A vágóhídi termékek legalább 40 %-a tehát a gastro üzletágukba, azaz az (egyik) értékesítési végpontba épül be, a többi pedig külső éttermek, nagykereskedők, kereskedelmi láncokba irányul. Ez utóbbira részletes piacelemzés készült és elkezdődött a kapcsolatépítés is. A táblázatban a teljes csoportra összefoglalva megtalálható az értékesítési lánc:
Nézzük, hogy milyen a húsüzem megtérülése, nyereséges tud-e lenni? A válasz itt is igen.
Az ügyfélterv szerint a vágóhíd első két teljes éve veszteséges, a harmadik évre viszont már 30 M Ft nyereséget terveztek 60 %-os kapacitáskihasználtság mellett. A banki számításoknál egy konzervatív megközelítést alkalmaztunk, ami alapján szintén megtérül a beruházás, csak hosszabb idő alatt: az első két évre szintén veszteséggel, a harmadik évben 50 %-os kapacitáskihasználtság mellett 25 M Ft nyereséggel.
Így végül a beruházás elindult, a kivitelezés a tervek szerint halad és hamarosan várható az átadás is. A második generáció nagyobb, szélesebb vertikumot vesz át, a gyártótevékenységgel minőségi szintet is lépnek, szakmai elismertségük növekszik. Ezek a szempontok egy banki tervben nem mindig számszerűsíthetők, de azt jól tudjuk, hogy a megtérülést mindegyik erősíti.
Írták: Bezerédi Gábor - Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum