A mezei kabócák közé tartozó amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) a szőlő egyik legádázabb ellenségének tekinthetjük - írja közleményében a disznovenyek.hu. Hazánkban 2006 tájékán jelentek meg az első példányok - kezdetben alacsony egyedszámban -, majd 2014-re már az összes megyéből érkezett róluk bejelentés. A kártevő okozta veszély mértékét jelzi, hogy az Agrárminisztérium, a korábbi évekhez hasonlóan, idén is vissza nem térítendő támogatást nyújtott a termelők számára, a szőlőültetvények megvédéséhez. Az idei nyár kedvezett az amerikai szőlőkabóca felszaporodásának, országszerte érkeztek bejelentések a kártevő megjelenésével kapcsolatban.
Hogyan ismerhetjük fel az amerikai szőlőkabócát?
A nimfák kezdetben átlátszó, majd sárgás színűek, az imágók viszont barnás, foltokkal tarkított külsővel rendelkeznek. A teljesen kifejlett egyedek körülbelül 5 mm hosszúak. Mindössze néhány nap leforgása alatt képesek rettentő mértékben elszaporodni. Tojásaikat a szőlőtőke kétéves szárrészének (cser) kérge alá helyezik, írja a Disznovenyek.hu kertészeti magazin. A tévhitekkel ellentétben a kártevő kizárólagos tápnövénye a szőlő, melynek leveleit szívogatja. Azonban gyakran összetévesztik a megszólalásig hasonló, közeli rokonaival, a többi mezei kabócával.
Miért olyan veszélyes az amerikai szőlőkabóca?
Az amerikai szőlőkabóca az aranyszínű sárgaságot kiváltó fitoplazma (Candidatus Phytoplasma vitis) hordozója. Ez a szőlő egyik olyan kórokozója, amely ellen nem létezik ellenszer, így a betegséget terjesztő kártevők gyérítése kiemelten fontos. A fertőzés kezdetben rendkívüli mértékben csökkenti a terméshozamot, végül elpusztítja a szőlőtőkét.
Hogyan védekezhetünk ellene?
A kifejlett egyedek rendkívül szívósak, szinte lehetetlen megszabadulni tőlük, egészen a fagyokig képesek életben maradni. Emiatt, legfeljebb minimalizálhatjuk számukat. Legyőzésükben az időzítés, valamint a megelőzés játszik kulcsszerepet. A legjobb eredményt a lárvakelés során alkalmazott rovarölő szerekkel érhetjük el. Ez május közepétől, egészen június közepéig esedékes. Megfékezésük érdekében ekkor a leghasznosabbnak a deltametrin és alfa-cipermetrin hatóanyagú szerek bizonyulnak.
