Takarék Agrár24 • 2020. október 14. 07:00
Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk Új-Zéland agráriparával, s ebben a bejegyzésünkben tettünk is utalást arra, hogy a szőlő-bor termékpálya fellendülésében szerepet játszott a tejipar (a borászati hűtőtartályokat a kezdeti időszakban innen örökölték). Ám a tejiparnak is érdekes sikertörténete van a kis országban, ebben a bejegyzésben ezt szeretnénk röviden bemutatni olvasóinknak.
A tejszektor markáns növekedése Új-Zélandon az 1960-as években indult el, az 1920-as évek végétől kezdve. Eleinte az Egyesült Királyságba szállították a legtöbb terméket, azonban 1961-ben a Tejbizottság és a Tejtermék és Termékmarketing Bizottságot egyesítették, aminek eredményeként elindultak az ázsiai piacok irányába, s létrehozták az első üzemüket Szingapúrban. A következő nagy lépcsőfokot az 1990-es évek első felében ugrották meg, ekkor nyílt meg számukra a Kínai piac, ami rendkívül nagy ugrást eredményezett az ágazatban. 1995-re a fentebb már említett egyesült Tejbizottság a világ legnagyobb marketinghálózatává vált. A leginkább előremutató lépés az ország tejiparának szempontjából az volt, amikor a New Zealand Dairy Group és a Kiwi Co-operative Dairies szervezetek egy entitásban egyesültek, így jött létre a Fonterra csoport, ami mára a világ 10 legnagyobb tejipari vállalata közé tartozik. Utóbbi vállalat Új-Zélandon mintegy 10 ezer termelőt fog egybe, az ország tejtermelésének kb. 85-90 %-át lefedik.
Új-Zélandon mára a tejtermelés önmagában az éves GDP 3,5 %-át adja, s közel 40 000-ren dolgoznak a tehenészetekben és tejfeldolgozókban. Brutális számok következnek: 1976-ban az országban valamivel több, mint kétmilliós tehénállomány volt, 2019-re ez közel ötmillióra növekedett. Utóbbi állomány termeléséből 2019-ben több mint 20 milliárd liter tejet dolgoztak fel. Tehát amíg a tehénállományban 105,9 %-os növekedést láthatunk 1990-hez képest, addig a feldolgozott tej mennyiségében ugyanezen időszakban a 199,8 %-os a bővülés, s közben koncentrálódott a termelői bázis is: amíg az 1990-es évek elején az átlagos üzeméret 164 tehén volt egy gazdaságban, addig 2019-re ez a szám 435-re duzzadt. Mivel Új-Zéland belső fogyasztása alacsony (tekintve, hogy egy kis lélekszámú országról beszélünk), ezért értelemszerűen a tejszektorban felépült kapacitások elsősorban az exportot szolgálják ki, érdekes tény, hogy az ország összes termékexportjának 30-35 %-át adja a tej- és az abból készült termékek kivitele.
Megítélésünk szerint a siker kulcsa - hasonlóan a bor ágazathoz - az a termelők összefogása, illetve a stratégia mentén való fejlődés. A szőlőre épülő termékpályához hasonlóan a tej esetében is kiválóan használják ki az ország éghajlati/természeti adottságait, az átlagos üzemméret 435. Elmondható tehát, hogy a kis-közepes farmoknak is van helye a termelési láncban. Emellett sikeres exportstratégiát épített az ország, ami főként az ázsiai piacoknak köszönhető. Szintén tanulságos, hogy az exportált tejtermékek mennyiségi összetételében a nyerstej csupán nagyjából 30 % arányt mutat, tehát elsősorban a magasabb feldolgozottsági szintű, ezáltal magasabb jövedelmet biztosító termékekre épült az ország ágazati stratégiája!
Felhasznált források: New Zealand Dairy Statistics 2018-2019 (2019), James Murphy: The Structure of the Irish Dairy Industry (2008), Dairy trade's economic contribution to New Zealand (2017)
Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum