Takarék Agrár24 • 2020. október 27. 07:00
Kanada az egyik legnagyobb ország a világon, a maga több mint 9 millió km2 szárazföldi területével több mint kétszer nagyobb az EU országok együttes kiterjedésénél. E hatalmas területet, amiből jelenleg is ~7% mezőgazdaság által használt, a kanadai telepesek az 1870-es évektől vették birtokba, fokozatosan, amikor is 10 dollár adminisztrációs díjért juthattak 65 hektár földhöz a Dominion Lands Act révén, ha vállalták, hogy 3 éven belül házat építenek és művelik a földeket. A mai napig a leszármazottak viszik tovább - családi farmokon -, amit a pionír őseik elkezdtek. A mostani blogbejegyzésből kiderül, hogy a több generáción átívelő fejlődés záloga a piaci alapú állami szabályozás. Ez, egy kiegyensúlyozott birtokszerkezetet hozott létre kiindulásképp, utána pedig verseny feltételek közt és összefogással, az innováció révén tudtak mind a belföldi, mind pedig a nemzetközi piacokon sikeresek lenni a kanadai farmerek egymást követő generációi.
A kanadai mezőgazdaság közel 200 éves történetének idővonala jól áttekinthető a következő webhelyen: https://www.farms.com/. A Dominion Lands Act révén több mint 47 millió hektárt (478 ezer km2) adott magánkézbe az állam az 1900-as évek elejéig (viszonyításképp ~ 700 ezer km2 volt az 1970-es években a teljes mezőgazdasági területe Kanadának a https://data.worldbank.org/ adatai alapján). Mind a mai napig ezek a farmok képezik a legtöbb családi farm magját, ami köré újabb területeket vásárolhattak.
Korábbi blogbejegyzésünkben írtunk arról, hogy az Egyesült Államokban hány sikeres generációváltás zajlott, és bár hasonló kanadai felmérést nem találtunk, de az 1870-es évektől számolva, már 3-4 sikeres generáció váltáson van túl a megmaradt családi farmok többsége.
A verseny feltételeket mutatja, hogy a hatalmas területekről a gabona szállítás megszervezése érdekében, olyan szabályozott, de nem hatósági áron üzemeltetik a tehervasúti infrastruktúrát, amely kizárja a monopol helyzettel való visszaélést. Mindeközben ez a rendszer hagy annyi eredményt, hogy a vasút, és ezáltal a szállítás hatékonyságát is minél tovább tudják növelni (https://www.railcan.ca/wf). A sikereiket mutatja az is, hogy az 1960-as években még kevesebb mint 20 millió tonna gabonát exportáltak, a 2010-es évek második felére pedig már sikerült meghaladni a 40 millió tonnát is, miközben a mezőgazdasági termő terület még csökkent is.
Az összefogást mutatja, hogy azért hoztak létre termelés, értékesítés és fejlesztési célra szervezeteket, hogy sikeresen tudjanak lobbizni a piacbarát és minden fél számára kedvező szabályozásért (https://www.thecanadianencyclopedia.ca/), és ezek a szervezetek, szövetségek mind a mai napig fejlődnek, támogatva a gazdálkodókat.
Az agrár innováció, különösen a fajtanemesítés terén elért sikereiket mutatja, hogy a repce, amit náluk Canola-nak hívnak (canadian oil-ból alakult a név) annyira sokrétűen felhasználható, hogy hamarosan nagyobb hőterhelés mellett is alkalmassá válhat gépi, ásványi kenőolajok kiváltására.
Érdemes tanulni a kanadai gazdálkodóktól, különösen a termények értékesítése, a szállítási logisztika tervezése, valamint a fajta nemesítések terén.
Még egy érdekes földművelési adat tőlük, ami az innovációk átvételére és alkalmazására vonatkozó képességüket mutatja: mostanra már több mint 20 millió hektáron (50 millió acre) talajforgatás, vagyis szántás nélkül (no-till) művelik a földeket (https://cwf.ca/).
Írta: Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum