John Bjørndal Volden Norvégia középső részén, Oppdalban él és dolgozik. A norvég gazda nemrég azzal került a norvég közösségi média híroldalára, hogy beszámolt a nagy bugyielásás eredményéről: egészen pontosan néhány felismerhetetlen sáros cafatot mutatott fel a fényképezőgépnek, és úgy kommentálta, hogy elégedett az eredménnyel. Az alsóneműkből ugyanis a gumipántok kivételével semmi se maradt, írta meg a Telex.
Volden ugyanis az egyike azoknak a gazdáknak, akik részt vesznek az Underbuksakampen (magyarul alsóneműharc) nevű versenyben. Ezt a kihívást norvég mezőgazdasági felügyelet szervezte, és napokon belül eredményhirdetés lesz. Az indulók idén tavasz végén-nyár elején elástak néhány férfi és női bugyit a saját földjeikre, három hónap múlva pedig kihantolták a jobb sorsra érdemes ruhadarabokat, és a maradványok képével neveztek a versenyre.
A furcsa szokás 2015 körül indult Kanadából, ahol a Kanadai Talajvédelmi Tanács megszervezte az első "soil your undies" versenyt (szó szerint kb. "talajba a bugyiddal", de a "soiled undie" angol szlengben az összerondított alsógatyát is jelenti), aztán a gatyatemetés hamar utat talált az Egyesült Államokba, az ott született médiabeszámolók pedig több európai ország gazdáit és agrárszervezeteit megihlették. A norvégok mellett brit és francia gazdák is hódolnak a bugyiásásnak, de Izlandon és Svédországban is kezd terjedni a szokás.
A zavarbaejtő aktus értelme a talaj minőségének a tesztelése. Amikor az alsóneműből még alsóbb nemű lesz, a talajban található baktériumok, férgek és más élőlények elkezdik pusztítani a szerves anyagokat, mindenekelőtt a pamutot. Éppen ezért kell 100%-os pamut alsóneműket kell elásni. Minél nagyobb az élet a talajban, annál inkább az enyészeté lesz a ruhadarab, ami 2-3 hónap alatt akár teljesen elrohadhat, a műszálas pántok és gumik kivételével. Ha viszont az alsónemű ennyi idő alatt nagyjából egyben marad, az azt jelenti, hogy az adott talajok rossz minőségűek. A kanadai ötletgazdák arra próbálták felhívni a figyelmet az első bugyiásó versennyel, hogy a permetezőszerek és a folyamatos talajművelés hozzájárulhatnak a talajminőség romlásához. A bugyit egyébként nem kell mélyre ásni, elég 15-20 centire, a talajnak ugyanis a legfelső rétege a legaktívabb.
A talajminőséget ugyan lehet pontosabb módszerekkel is vizsgálni, de ezt a tesztet mindenki könnyen megcsinálhatja, és kellőképpen látványos eredményt is ad. Az ember persze óhatatlanul is felteszi a kérdést, hogy miért kell az elásott ruhának épp bugyinak lennie? Hiszen egy darab pamutszövetet vagy lyukas pamutzoknit is kiválóan meg lehetne rohasztani, nemde? A kezdeményezés azonban minden bizonnyal sokkal látványosabb, és több emberhez is jut el, ha a vigyorgó gazdák a szétesés különböző stádiumaiban levő alsóneműkkel pózolhatnak a képeken, a hírportálok és újságok pedig "Eldobod az agyad: talajba ásott bugyikkal trükköznek a szemfüles gazdák", és ehhez hasonló című cikkekkel keríthetnek nagyobb feneket az ügynek.
(Címlapkép forrása: Clackamas Soil & Water Conservation District)
