agrarszektor.hu • 2021. április 10. 17:00
A madárének az egyik legváltozatosabb kommunikációs rendszer az állatvilágban, melynek fő funkcióit - a tojók csalogatását, illetve más hímek elriasztását - a tudomány ugyan ismeri, de az ének számos részletét a pontos információtartalmát és jelentőségét illetően még nem tárták fel a kutatók - egészen idáig.
Sok énekesmadárfaj egyedei képesek énekükkel információt közölni a pillanatnyi környezetükről. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) viselkedésökológusainak a Behavioral Ecology folyóiratban 2021 márciusában megjelent tanulmánya igazolta, hogy az örvös légykapók megváltoztatják az éneküket, ha különböző tojóknak (leendő párnak) vagy hímeknek (potenciális riválisnak) énekelnek - írja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága (ELKH) közleményében.
A felfedezés jelentőségét többek között az adja, hogy korábban csak nagyon kevés madárfajnál írtak le hasonló jelenséget. Az állati kommunikáció során használt számos jelzés - mint amilyen a madárének is - lehet egyedre jellemző, ugyanakkor egyeden belül is változatosságot mutathat. Ez azt jelenti, hogy a jelzéseket vevő fajtársak azonosíthatják az egyedet az éneke alapján, emellett valamilyen mértékig a jelzést küldő madár is alkalmazkodhat az aktuális környezeti körülményekhez. A kutatás során azt vizsgálták a szakemberek, hogy az örvös légykapók (Ficedula albicollis) énekét befolyásolja-e a szociális környezet, pontosabban az éneket hallgató fajtársak egyedazonossága és minősége.
A légykapó hímek április közepén érkeznek meg a területre, ahol odút foglalnak, majd énekelni kezdenek, hogy odavonzzák a tojókat, illetve hogy elriasszák a rivális hímeket. A kutatók a kísérlet során különböző tojó, illetve hím légykapókat helyeztek ki stimulusként az éneklő hímek odújának a közelébe, majd felvették az éneküket. Ezt követően különböző énekjellemzőket nyertek ki a felvételekből, amelyek az ének időbeli szerkezetét, frekvenciáját, valamint változatosságát írták le.
Az eredmények azt mutatták, hogy az egyedek képesek éneküket a hallgatóságnak megfelelően változtatni. Tojó stimulus esetén az ének komplexitása módosult, hím stimulus esetén pedig több más énekjellemző is eltérőnek bizonyult az egyes egyedek között. Az esetek egy részében ez a hatás a stimulus prezentációjától időben távolodva csökkent. A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a hím stimulus mérete és minősége befolyásolja a neki szóló éneket.
- összegezte a kutatás eredményeit Jablonszky Mónika, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa.
(Címlapkép forrása: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága)