A világ működésének megértésére irányuló törekvés mindig új kihívások elé állítja a kutatókat. A huszadik században olyan problémákra kellett megoldást találni, melyeknek társadalmi és gazdasági szempontból is nagy súlyuk volt. A múlt század közepétől például az eutrofizáció okozott nemkívánatos változásokat a vízminőségben: ez a terhelés jelentősen befolyásolta a vizekben élő szervezetek közösségeit, köztük a lebegő életmódot folytató mikroszkopikus méretű algák (fitoplankton) társulásait, azok összetételét és dinamikáját.
Az utóbbi évtizedek szélsőséges klimatikus változásai hozzájárultak a vízhozam drasztikus ingadozásához, melynek következtében a vízszint jelentős csökkenése a tavak betöményedéséhez, vagy szélsőséges esetben a kiszáradásához vezethet. A levegő hőmérsékletének folyamatos emelkedése pedig vizeink hőmérsékletének emelkedésével járhat együtt, amely kedvezően hathat a meleg vizekhez szokott fajok elterjedésére. Így fennáll annak a veszélye, hogy hosszú távon olyan invazív, esetlegesen toxikus fajok is bekerülhetnek a vizeinkbe, és ott dominánssá válhatnak, amelyek esetleg kiszoríthatják a jelenlegi mikroflórát. E változások együttesen alapvetően meg tudják változtatni a közösség szerkezetét. Ahhoz, hogy a kutatók megismerjék, miből indult ki a változás, valamint hogy megállapítsák, hogy megóvható-e a jelenlegi, illetve visszaállítható-e az eredeti állapot, fel kell térképezniük vizeink jelenlegi állapotát, valamint a benne élő életközösségek összetételét, emellett a változásokat is nyomon kell követniük.
A szélsőséges időjárási viszonyok vagy terhelés közepette talán még fontosabb a biodiverzitás megőrzése, fenntartása és védelme. A mikroszkopikus fotoszintetizáló szervezetek - mint amilyenek például az eukarióta algák és cianobaktériumok - olyan bioindikátorok, amelyek elsőként jelzik a vizek terhelését és szennyezését. Ebből kifolyólag kiválóan alkalmasak az élőhelyek állapotának, valamint a védett, illetve védendő fajok és élőhelyeik jellemzésére, továbbá az esetleges zavarások előrejelzésére is. Ehhez azonban szintén ismerni kell az egyes taxonok helyi és globális elterjedését.
Míg az 1970-es évek elejéig intenzív vizsgálatok folytak hazánk algaflórájának megismerésére, addig az utóbbi évtizedekben elsősorban az uniós Víz Keretirányelv alapú kutatások kötötték le a szakemberek figyelmét. Emiatt pedig egyre kevesebb nyilvános adat áll rendelkezésre a jelenlegi hazai viszonyokról, a vizek algaflórájáról. Magyarországon több száz folyó- és állóvíz található, napjainkban azonban kevés információ áll rendelkezésre a különböző víztípusok fitoplankton közösségének összetételéről, főleg a ritkábban látott fajok elterjedéséről.
2019-ben a kutatók - a magyar monitoringprogram keretén belül - több mint 60 különböző típusú, 50 hektárnál nagyobb felszínű állóvizet vizsgáltak meg egy adott vegetációperióduson belül, azaz május és szeptember között. A vizsgált állóvizek között tározók, holtágak, bányatavak és szikesek is voltak, melyekben 20, hazánkban ritkábban előforduló fajt azonosítottak. Ezek között volt olyan, amelyről 30 éve nem történt közlés hazánkban (Closteriopsis longissima), de olyan is, mely most került elő először (Stauridium privum). A magyar vörös listáról csak egyetlen fajt tudtak azonosítani a kutatók (Cylindrotheca gracilis). Az egyes fajok hazai és globális elterjedésének leírása, valamint a hasonló fajok bemutatása segítséget nyújt a szakembereknek a meghatározásban. Az ÖK szakemberei kutatásuk eredményeit a Biologia folyóiratban publikálták a közelmúltban.
Annak ellenére, hogy a kutatók azt várták, hogy a ritkább fajok a kevésbé terhelt vizekből kerülnek elő, a legtöbbet mégis főleg eutróf és hipertróf, azaz tápanyagban igen gazdag vizekben találták. Ez azt jelenti, hogy az olyan sekély (átlagosan 1,5 m mély), hipertróf holtágak, mint amilyen például a Nagy-Morotva - melyet horgászatra használnak -, igen értékes fajok élőhelye lehet. Ez azért is fontos, mert míg világviszonylatban az állóvizek mintegy 40-50%-a, addig Magyarországon csak 36,5%-a eutrofizálódott.
Annak ellenére, hogy manapság számos cikk jelenik meg új fajokról, illetve ritka fajok új megjelenéséről, mégis elmondható, hogy a vizek, vizes élőhelyek algaflórájának csak kis százaléka ismert. Hérakleitosz azt mondta, hogy ""nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba". Valójában ez az egyetemes igazság a tavakra is igaz. Hiába ismert a növénytársulások időbeli egymás után következése, azaz hogy milyen szukcessziót követ egy tó algaflórája, mégis képes évről évre változni. És míg a domináns fajok jelenlétét meg lehet jósolni, addig a kísérőfajokét nem.
Jelenleg a hazai vizek alulmintázottak. A bemutatott eredmények azonban azt bizonyítják, hogy kis mintaszámmal - akár a monitoringrendszer során - is előkerülhetnek olyan fajok, amelyekről jelenleg csak kevés ismerettel rendelkezik a tudomány. Ahhoz azonban, hogy ez a tudás ne vesszen el, mindenképpen publikálni kell róluk, illetve folytatni a vizek hosszú távú, átfogó vizsgálatát.
